Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

Ä nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. 119 egyszer enyhülés következzék be, hogy az adósróf szűnjék meg- és ne emelkedés, hanem adóleépités következzék be, ami egyelőre bár szerény tempóban és szerény mértékiben is, de nrálgis megnyugtatná a kedélyeket, hogy elértük már a legmagasabb pontot, most már állandóan közeledünk a normális viszonyok, a normális adózás felé. Most végül beszédem utolsó passzusához jutottam, amelyre tulaj donképen már előbb is alludáltam Széchenyi Viktor képviselőtársamnak a földmivelésügyi szakismeretek tekintetében elmondott beszédére hivatkozva. Én igenis elismerem annak fontoisságiáít, hogy Magyarországon a szakismeretek minél szélesebb körben és leginkálbb az alsó körökben minél hamarább elterjedjenek. Rámutattam a segítség módjára. Magam részéről a legalsó rétegnél nem annyira az iskolák felállítását tartom olyan fontosnak, mint inkább azt, hogy azi oktatók, a néptanítók már az elemi oktatásnál vezessék be a gyermekeket a földmivelési ismeretekbe, vegyék ezt fel a tantervekbe és különösen az ismétlőiskoMkban igyekezzeuek téli tanfolyamokon a serdülő gyermekek lelkébe beplántálni a gazdasiági szakismeretek iránti szeretetet, a jobb művelést és a szakismeretek elterjedését. I)e amikor azt remélem, hogy az ankéten elhangzotak melgsziv^lelésre

, fognak találni és erediménnyeli fognak járni, szomorúan kell rámutatnom arra, hogy épen a földmivelésügyi kormányzat kebelében is teljesen hiányzik a szakismeret. A múltban is a fogalmazói karban túlnyomó részben jogi tudással biró egyének (Gaal Gaston: Hasitottkörmü emberek!) vezették a fölldmivelési ügyet de voltak mégis köztük többen, akik a gazdasági szakismereteket is elsajátították s ezen a téren eg-y másik diplomával, g-azdasági diplomával is rendelkeztek. Ezek némi rekompenzációt nyertek azáltal, hogy itt egy bizonyos, nem nagy. inkább csekély összegű kárpótlásban részesültek annak az elmulaztott időnek és ráfordított költségnek fejében amelyet ők a második diplomának az elmulasztott időnek és ráfordított költfordítottak. E tekintetben igen sajnos az, hogy most már ez a kis^ segítség is megszüntettetett, s ez a segitség már nem utaltatik ki annak a csekélyszámu tisztviselőnek. Talán nyolcan, kilencen vannak még a földmivelésügyi ministeriumban, akik ilyen szakismeretekkel; bírnak, ami pedig mindenesetre ösztönzésül szolgálna arra, hogy minél többen, különösen a fiatalság köréből ilyen szakismereteket elsajátítani igyekezzenek. Itt van a sok akadémiánk, amelyekben oktatjuk és szakismeretekre tanítjuk az ifjakat, de aimior kikerülnek a fiuk, azt sem tudjak, hogy tulajdonképen hol helyezkedjenek el, mert a birtokok felaprózódtak, akiknek eddig három gazdatiszt kellett, annak most elégséges egy, akinek pedig egy gazdatisztje volt, az maga kezeli a birtokát, mert gazdatisztet nem tarthat, tehát ezeknek elhelyezkedési lehetőségük nincs. Ha még az a mód sem adatik nie g, hog^r akik a gazdasági szakiskolát elvégzik', akik ezzel a tudással fölötte vannak azoknak, akik csak jogi tudással biroak

b a földmivelésügyi ministeriumban, ebben a szakminisztériumban elhelyezkedjenek, akkor igazán elszomorítónak kell mondanom a helyzetet. Én e téren is teljes bizalommal fordulok a földmivelésügyi minister úrhoz, az ügy iránti szeretetére hivatkozva, hogy tegyen meg mindent, állitsa vissza legalább azt a régi helyzetet, hogy ti fogalmazói karhoz tartozó ezek a szaktudással rendelkező egyének, tisztviselők ezt a kis rekompenzációt a kettős szaktudásukért ismét megkaphassák és tegyen meg mindent arra nézve, hogy a jövőben kinevezendő fiatalemberek közül azok» akik gazdasági szakképzettséget is fognak felmutathatni, mindenesetre előnyben részesüljenek. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a fogalmazói karban csak szakemberek legyenek, olyan szakemberek, akiknek mindegyike nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szaktudással is birjon, mert ez lehetetlenség, de azt kívánnám, hogy legalább akkora szakértelemmel bírjanak, hogy szakkérdésekben, mint az osztályok élén állók, el tudják bírálni (Gaal Gaston: Hasított körmű állat-e yagy nem! — Derültség,) azoknak a referátumoknak helyességét, amelyeket alantas közegeik elébük terjesztenek. Egyelőre megelégednék azzal is, minister ur, hogy azok az urak, akik nélkülözhetők a földmivelésügyi ministeriumban, — mert hiszen a múltban, NagyMagyarország-on a fogalmazási szaknál a központban 92 tisztviselő látta el Nagy-Magyarország földmivelésügyét, ma pedig ellátja azt 134 egyén — mondom, megelégednék azzal, hogy a 94 és a 134 közti különbség, tehát az a 40 egyén, aki különben is a legnagyobbrészt B-listára van kárhoztatva, küldessék ki a gazdaságokba és a közigazgatáshoz a gazdasági szakismereteknek és a közigazgatási ismereteknek gyakorlati elsajátitására és ugy vonassák be akalomadtán ismét a földmivelésügyi ministeriumba. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Meg vagyok győződve, hogy ezek az urak rendkívül nagy hasznára lehetnének a földmivelésügy szolgálatának és ha ezt a rendszert bevezetné a földmivellésügyi minister ur, nagy hálára és elismerésre kötelezné nemcsak azokat az urakat, hanem az egész gazdaközönséget is. Beszédidőmnek végére érvén, be is fejezem beszédemet. .A magam részéről szives figyelmébe ajánlom a minister urnák az itt elhangzottakat. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héj.i Imre jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nincs szándékomban a földmivelésügyi tárca tárgyalásának keretében a tárcához tartozó összes tárgyakról általános kritikát mondani, nincs szándékomban, mondom, belemélyedni magába a témába, amely ugyan ebből a tekintetből csábító alkalomnak kínálkozik, mert már az általános vitánál úgyis olyan hosszú időre vettem igénybe a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy szinte szerénytelenség volna azt megismételni, másrészt pedig az előttem szólott szónokok nagy része legalább is érintette azokat a témákat, amelyek szóba jöhetnének. Hogy a tárcánál felszólalok, azt kizárólag a földmivelésügyi költségvetés indokolásának egy passzusa teszi feltétlenül szükségessé, mert ebben a kérdésben egy olyan súlyos, a mai helyzetben ugyan már nem épen ritka alkotmánysérelmet látok, amelyet lehetetlen itt a Házban szóvá nem tenni és lehetetlen újból és újból rá nem mutatni arra, hogy Magyarország megkótyagosodott bürokráciája ugy látszik azt hiszi, hogy már mindent merhet. Méltóztassanak megnézni a költségvetés 81. lapját, »2. Cím. Államerdészet« főcím alatt az utolsó mondatot, amely a következőképen hangzik (olvasm); »Az Országos Erdei Alap17*