Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

11Ó À nemzetgyűlés 559. ütése 1Ù26. évi május hó 25-én, kedden. már megriadtak és valósággal borzadnak belemenni a maguk kisgazdálkodásának megindításába, valósággal félnek a földtől, mire már hozzájutottak ahhoz ők, a földéhesek. Hasonlóképen vannak a bérlők. Legutóbb az én választókerületemben ugy a kishaszonbérlők, mint a nagyobb haszonbérlők is azzal a kérelemmel fordultak hozzám, tolmácsoljam az igen t. földmivelésügyi minister ur előtt azt a kérelmünket, nem lehetne-e valami olyan megoldást találni, hogy ők a bérletből menekülhessenek becsülettel, úgyhogy most felmondhassák október elsejére, tekintet nélkül a hátralevő esztendőre és hogy vagy törvényhozási utón, vagy valamely törvény alapján kormányrendelkezés utján valamilyen módon a több esztendőre kötött haszonbérleti szerződések érvénye ilyenformán inegváltoztattassék. Természetes, hogy ezt igy, ahogy hangzik, első hallásra én sem tartom teljesíthető kérelemnek az egész vonalon, de amikor egy nagykiterjedésű vidéknek ugy kis haszonbérlői, mint nagy haszonbérlői erre az álláspontra helyezkednek és futni akarnak a biztos megsemmisülés és az anyagi tönkrejutás elől, akkor valami nagy bajnak kell lennie és azt hiszem, hogy akkor az igen t. földmivelésügyi minister úrra mázsás súllyal nehezedik a felelősség ebben a tekintetben is. A vita folyamán felvetett kérdések közül én is hozzá kivánok szólni a mezőgazdasági szakoktatás kérdéséhez, amelynek elbírálásánál azonban engem elsősorban az a cél vezetne, hogy sikeres és eredményes legyen a szakoktatás. Egész őszintén meg kell mondanom, hogy nekem teljesen mindegy volna, ha a földmivelésügyi ministerium, vagy a vallás és közoktatásügyi ministerium adminisztrálná ezt az oktatást, de a fő az volna, hogy sikert, eredményt lássak. Engem inkább az érdekel, hogy kik oktatnak és másodsorban az, hogy mit oktatnak. Amit szóvátettem már a vallás- és közoktatásügyi tárcánál, az vonatkozik ide is: itt is csak azt kérhetem, hogy csak gyakorlati legyen ez az oktatás, nagyon keveset oktassanak, csak a legszükségesebbet oktassák, csak szemléltetően és lehetőleg a helyszínen oktassanak. Ez az egész, amit a mezőgazdasági szakoktatás tekintetében szóvátehetnék, ellenben mivel magam sem látok itt eredményeket, tökéletesen értem, hogy van egy mozgalom, amely nem látván eredményt, a szakoktatást ki akarja venni a földmivelésügyi ministerium hatásköréből és át akarja vinni a vallás- és közoktatásügyi ministerium hatáskörébe. (Forster Elek: Lehetetlen azt megengedni!) Én természetszerűleg abból indulva ki, hogy a szakoktatás szakkérdés, inkább hajlom afelé, hogy ez a mezőgazdasági szakoktatás a földmivelésügyi tárca körébe tartozzék. Meg kell azonban, hogy valljam, hogy egész szakoktatásnál inkább a tanszemélyzet gondos kiválasztására, gondos kiképzésére forditanám összes figyelmemet, ha felelős székben volnék. Általában lelkiismeretes és gondos vándortanítókkal árasztanám el az ország egész területét, mert mégis csak lehetetlenség belenyugodni abba, amit e tekintetben látunk, lehetetlen belenyugodni abba, hogy hány ember nem ismeri Magyarországon a saját földjének talajviszonyait, (Ugy van! jobbfclől.) lehetetlen belenyugodni abba, hogy hány ember a földbe alkalmatlan, oda nem való magot vet el; lehetetlen tovább tűrni és nézni azt, hogy hány ember próbálkozik évről-évre hiába valamilyen termelési ággal; lehetetlen tűrni, hogy hány ember űz Magyarországon rablógazdálkodást, hány ember nem tud az állatokkal bánni, hány ember nem tudja az állatokat gondozni, azokat dolgoztatni, holott ez a választott foglalkozási ága és mestersége. Tisztelem mindenkinek a tulajdonjogát, de ugy ítélem meg a dolgot, hogy a föld tulaj* dona a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem érdekében bizonyos kötelezettségeket, még pedig dupla kötelezettségeket ró minden egyes gazdálkodó magyar állampolgárra. És miként a kontárokat nein szabad tűrni semmiféle foglalkozási ágban, igénytelen nézetem szerint a kontárokat a gazdálkodásban sem volna szabad tűrni. Sajnos, ebben a tekintetben azt látjuk, hogy a politikusokat leszámítva, sehol annyi kontár a foglalkozási ágakban nincs, mint épen a gazdálkodás terén. És amikor a mezőgazdasági szakoktatást és ezáltal a falu befolyásolását érintem, itt térek ki a Faluszövetség-re, amelyet tegutóbb ellenzéki oldalról támadott egy-két képviselőtársam. Én igenis a Faluszövetség fennállását, fentartását és felvirágoztatását nemzetünk érdekében szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom^ hogy társadalmi utón küzdjünk a csökönyös maradiság ellen, amely némely falu jellemző sajátossága. Ellenben tényleg nem ott kulmÜnál szerintem a Faluszövetség működése, hogy traktorok behozatalával és egyéb ilyen közvetítéssel foglalkozzék, hanem egész egyszerű feladatokban, olyan egyszerűekben, mint amilyen egyszerű maga a falusi nép. Például h H itt Faluszövetség elérné azt, hogy a falu lakosaiból a falu határához való görcsös ragaszkodás érzését, a falu határához való kötöttség gondolatát kiirtaná, ha ügyes agitáciőval meg tudná kedveltetni a falusi néppel a telepítés gondolatáti, rengeteg sokat tudna segíteni az igen t. kormány abbeli törekvésén, hogy a földbirtokok helyesebb megoszlását aj földreform végrehajtásával elősegítse. Vagy ha a Faluszövetség — megint csak egyszerű feladatot veszek — belenyúlna a falusi lakások higiéniájába, ha csak azt érné el, hogy a falun az embereket olyan építkezésekre biztatnák, hogy a mai apró kis ablakok helyett egészséges ablakokat építsenek be a házába vagy ügyes agitációjával elérné azt, hogy a falvakban szellőztessék a falusi lakásokat, vagy ha a Faluszövetség emberei lennének a legnagyobb apostolai például az állatvédelemnek: akkor a Faluszövetség működését sokkal üdvösebbnek, eredményesebbnek tartanám, mint amilyen legutóbb az ellenzéki oldalról kifogásolt traktorok szállítása volt. Mindenesetre a Fauszövetséget használnám fel arra is, hogy azt a kulturális nevelést, amelyet ezelőtt a három esztendős katonai szolgálat adott meg akkor, amikor 21 éves korában berukkolt a falusi ember katonának., ezt a kulturális nevelést, amely ma hiányzik a most felnőtt generációból, aminek káros következményei csak később fognak még mutatkozni, most valami ügyes módon a Faluszövetség vállalná el. A Faluszövetséget tehát szükségesnek tartom az ország és a nemzet érdekében, de épen azért, mivel ezen az állásponton vagyok, a leghatározottabban tiltakozom az ellen» hogy ez a Faluszövetség pártpolitikai célokra használtassák fel. Az, aki a Faluszövetséget pl. az egységespárt érdekében vagy az egységespárt hatalmának fentartása érdekében használná fel, olyan súlyosat vétkeznék elsősorban a falu ellen, másodsorban a nemzet egésze ellen, hogy azt nem lehetne eléggé ostorozni az ellenzéki oldalról. Egész kereken kimondom: ha a Faluszövetség pártpolitikai célokra használtatik,