Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-559
À nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. llí fel, az, aki ezt megkísérli, országesalást kísérel meg, mert a Faluszövetségbe abban a tudatban sorakoznak be az állampolgárok ezrei, hogy ott semmiféle pártpolitikai érdeket nem fognak szolgálni, hanem az tisztán csak a falu kultúrájának s a falusi lakosság .jólétének előmozdítása érdekében áll fenn. Hosszú idő óta nem hallottam itt, a nemzetgyűlésen semmiféle felszólalást a mezőgazdaság, illetőleg az állattenyésztés érdekében, a legelőkérdésekről. Ebben a tekintetben sajnálattal kell konstatálnom, hogy: az 1913 : X. te-, amely még Lukács László ministerelnöksége idejében szavaztatott meg az országgyűlés által, amely az osztatlan közös legelőkről szól s amelynek rendelkezései szerint az osztatlan közös legelőkben részes felek mindenütt kötelesek lettek volna e törvény értelmében társulattá átalakulni, — végrehajtva nincs, annak ellenére, hogy ez a törvény már 1914. évi május 1-én életbeléptettetett. Ha vizsgálom a törvény első paragrafusát, látom, hogy ez a törvény a legelőknek valamennyi fajtájára kiterjed. Épugy kötelezi a volt úrbéreseknek, a közbirtokosságoknak legelőit, mint a tagosítás alkalmával kihasított legelőket és kötelezi azokat a legelőrészeseket is, akik egy régebbi törvény alapján, Wekerle Sándor elnöklete alatt, az 1908-ban működő kormány idején, az 1908. évi XLIII., tehát az állattenyésztés fejlesztéséről szóló törvénycikk értelmében állami kedvezményekben részesültek, épen a legelők érdekében. Törlesztése« kölcsönöket kaptak, kamatterheit könnyítették csak azért, hogy itt a legelők létestéses, jókarbahozása, javítása vagy felszerelése tekintetében a maguk kötelességeit elvégezzék. Nem is szükséges megemlíteni, — hiszen itt többnyire gazdálkodó képviselőtársaim hallgatják felszólalásomat — hogy mennyiféle teendő volna, de mégis a napló tanúsága érdekében is felemlítem, hogy ez a törvény zárójelben maga felsorolja azokat a teendőket, amelyek a legelők iránt a legelőkben részesülők részéről joggal várhatók és törvény által kikényszerithetők. Ilyen a fűmagvetés, irtás, tisztitás, egyengetés, árkolás, alagcsövezés, lecsapolás, delelők, védőhelyek, kutak, kerítések, félszerek és istállók felállitása, szóval egy egész sora a teendőknek a legelőkkel kapcsolatban. Miközben tehát kétségtelen minden gazdálkodó ember előtt, hogy ennek a törvénynek végrehajtása és a legelőtársulatok megalakítása égetően sürgős mezőgazdasági feladat lett volna, a közben látnom kell, hogy ez a törvény végrehajtva nincs, úgyhogy még ma is igen sok helyen nincsenek tisztázva még a tulajdonjog kérdései sem a legelőket illetőleg, nincsenek tisztázva a legelőilletőségek és nincsenek a telekkönyvben végrehajtva a szükséges rendezések. Be kell vallanunk, hogy sok helyen ennek a kérdésnek óriási horderejét még csak nem is ismerik a vármegyék, mikor ebben a kérdésben intézkedni kellene. A vármegyék rendesén valamelyik heverő tisztviselőt, rendesen az alispán valamelyik előadóját, a vármegyei főjegyzőt vagy a másod-főjegyzőt, avagy valamelyik aljegyzőt küldik ki a legelőtársulatok megalakítása kérdésében, ennek a megalakitásnak előkészítésére és lebonyolítására. Azt kellett tapasztalnunk, — legalább Tiszántúl sok helyen azt láttam — hogy vagy nem volt elegendő ideje ezeknek a kiküldött uraknak ahhoz, hogy egy legelőtársulatot megalakítsalak a községben vagy nem volt kellő szakértelme. Igen sok olyan kiküldöttet láttunk, akik a törvényt s az idevonatkozó vármegyei szabályrendeletet nem ismerték, olyanokat is láttunk, akik a magánjogban nem voltak járatosak, a telekkönyvvel nem voltak ismerősek s ugy azután ezektől nem várhattuk el azt, hogy kellő érzékkel legyenek ugy a köz- mint a magánérdek tekintetében, a közérdeknek a magánérdekkel való összeegyeztetése tekintetében. Én azon a véleményen vagyok, hogy az igen t. földmivelésügyi minister urnák igen sürgősen közbe kell lépnie és a vármegyéket, vármegyei közigazgatási bizottságokat bele kell kényszerítenie ennek a törvénynek a végrehajtásába. Ha pedig ez nem megy, akkor az; igen t. földmivelésügyi minister urnák a központból kell kiküldeni embereket ilyen legelőtársulatok megalakítására, olyan embereket, akik azután a telekkönyvi állapotokat tisztázzák, tájékoztató gyü léseket tartanak, összeállítják a névjegyzékeket, a legelőtársulatok alapszabályait, elkészítik a legelőrendtartást és végül azután megtartják magát az alakuló gyűlést is. Nem tudom, van-e erre elegendő pénze és személyzete az igen t. földmivelésügyi minister urnák. (Graeffl Jenő: A gazdasági felügyelők arravalók!) Én a gazdasági felügyelőket igenis állandóan és í'oly-. fon mozgatnám. A gazdasági felügyelői állást nem tudom elképzelni ugy, hogy a gazdasági felügyelő állandóan a vármegye székhelyén tartózkodjék, amint az nálunk többnyire történik. (Gaal Gaston: A járásokban is van!) Én az egész foglalkozást mozgó, állandó foglalkozásnak képzelem és ebbe az állandó foglalkozásba nagyon is beleillik mindaz, amit a legelőtörvény végrehajtására nézve mondanom kell. (Forster Elek: Örvendetes, hogy e téren a gazdasági felügyelők egy része nagyon megteszi a kötelességét!) Ugyancsak a földmivelésügyi ministeri tárca körébe esik — és már előttem szólott t. képviselőtársam is szóvátette — az árvízvédelmi berendezkedés. Őszintén sajnálom, hogy az elmúlt esztendő végén reánk zúdult óriási árvízkatasztrófa jelentőségét és azokat a súlyos károkat, amelyeket az árvizek okoztak, a nemzetgyűlés baloldala nem méltányolta eléggé, s igen sok képviselőtársain a frankügy időelőtti politikai elbírálására sokkal nagyobb energiát fogyasztott el, (Ugy van! a jobboldalon.) mint amennyi kellett volna. Csak egyet ragadok ki, egy törvényhozási funkciót, egy nemzetgyűlési képviselői kötelességet, amit én magam is kötelességnek érzek magamban az áryizveszedeleni következtében. Ez a kérdés most még mindig aktuális, annak ellenére, hogy öt hónatp telt el, sőt most épen ma is aktuális, mert ugy vagyok értesülve, hogy az állandó vízügyi, műszaki bizottság, amely több állam kiküldötteiből áll, ha jól tudom, épen ma is ülést tart és épen Budapesten ülésezik. Nagyon aktuális, szükséges és helyénvaló tehát, hogy a magyar törvényhozás termében ez az egész kérdés néhány szóval felfrissittessék és ujabb diskussió tárgyává tétessék. (Helyeslés jobb felől.) Annak, ami az árvizek tekintetében történt, sokkal nagyobb jelentősége van most, mintha ez az árviz akkor történt volna, mikor még Magyarország egész volt. Csonka Magyarországnak egynegyedrészéről van szó, akkor amikor a földmivelésügyi ministerium árvízvédelmi kötelezettségéről beszélünk, mert pontosan negyedrészét teszi ki az árterület csonka Magyarország egész területének. Ezt én sohasem tekintettem! olyan ügynek, mint amely csak az ártéri birtokosokat érinti. Közvetlenül csak azokat érinti, közvetve azonban az egész országot, az egész nemzetet érinti, (Ugy van!) ugy hogy tiltakozom minden olyan gyülésezés, ankéttezés, vagy tárgyalás ellen, ahol az ár16*
