Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

À nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. 109 idők alatt is, amíg állami tulajdonban vannak, a magyar földmivelésügy, a' magyar mezőgaz­daság- vagy a magyar állattenyésztés fellendí­tése érdekében vagy az egészségesebb birtok­megoszlás érdekében hasznosan használtattak-e fel, igen vagy nem? Semmi, de semmi elszámolást nem látunk, pedig itt nagy elszámolás lesz, az igen t. kor­mánynak a vagyonváltság-földekből nagyon részletesen kell elszámolnia attól! az időponttól kezdve, amikor a tulajdonaiba került az állam­nak ez a hatalmas birtokkemplexum, egészen addig, amíg megint kiesett az állami tulajdon­ból. Tény az, hogy most ugy áll erőttünk az igen t. földmivelésügyi minister ur, mint aki a pénzügyministerrel szemben tűrte azt, hogy a gazdákat gyengítsék a maguk gazdasági pozíciójában haszontalanul, túlságosan meg­feszítve azok adófiz etőképességét; tűrte, hogy a gazdákat a vagyonváltságföldek természet­ben való leadásával gyengítsék s végered­ményben a gazdáknak még az aa érzése sincs meg, hogy a természetben leadott vagyonvált­ságföldekkel legalább hazájuk érdekeit szol­gálták. Az egész magyar közvéleményt tehát igenis érdekelheti, hogy a magyar földmivelésügyi minister ur mit mond a vagyonváltság-földek­ről. E tekintetben nagy örömmel láttuk, hogy legutóbb az egységespárt u. n. közgazdasági bizottsága is megmozdult és nagy érdeklődés­sel olvastuk, hogy Paupera Ferenc, akinek már régen megvolt a maga kialakult véleménye a^ vagyonváltság-földek felhasználása tekinte­tében, most az egységespárt elé vitte ezt a kérdést és követelte ennek) pénzügyi megoldá­sát, kétféle módon is bizonyitván, hogy minő fontos ennek a kérdésnek megoldása egyrészt a gazdákra nézve, akiktől elvették a földet, de nem fizették meg annak órát és milyen fontos ennek a kérdésnek megoldása arra az uj kis­birtokosra nézve, aki nem tud tulajdonába vég­legesen behelyezkedni, nem tud befektetéseket eszközölni és nem tud kellő kímélettel! gazdál­kodni, mert egy nagy kérdőjel, egy bizonyta­lanság áll előtte. Örömmel olvastuk, hogy a pénzügyminister ur az egységespárt házi értekezletén úgy nyi­latkozott, hogy ezt a kérdést ő maga is olyan sürgősen megoldandónak tartja, hogy még ter­minust is adott az egységespárti hangulat le­csillapítására, amennyiben — lia jól értesül­tem — egy fél esztendőt állapított meg, mint végső terminust arra, hogy e vagyonváltság­földek árai niegállapittassanak és ez az eg : ész vagy on váltságkérdés mindkét félre nézve financialitér megoldódjék. Természetes, hogy ezt az ellenzéki oldalon csak megnyug-vással vehetjük, épen ugy, mint a birtokok kötöttsé­gének feloldását és a birtokok szabad forgal­mára való áttérést is csak örömmel üdvözöl­hetjük, bármily párt részéről hangozzék is el az. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez a kérdés azonban eszünkbe juttatja a ministerelnök urnák a 'birtokpolitika terén az elmúlt esztendőben itt elejtett szavait. Az igen t. ministerelnök ur akkor — amikor, ha jól emlékszem, árról volt szó, hogy a földreformot végérvényesen le 'kell zárni — azt hangoztatta, hogy azután majd az egészséges birtokpoliti­kát akként fogja megcsinálni, hogy a birtok­forgalomba akar beleszólni s az adásvételek -nováhagyáisámál akarja a kormány befolyását élrvenyesiteni. Nem tudom, hogy ez a birtok­politikai terv elejtetett-e már vagy nem; min­denesetre, ha a kormánypárt soraiból ilyen -tekintélyek szorgalmazzák a birtokofe szabad NAPLÓ. XLIY. forgalmát, azt kell hinnünk, hogy ez. a terv, amely az adásvételekbe való beavatkozást cé­lozta, azóta már elejtetett. Tényleg igaz az, amit Paupera mond, hogyha a magyar gazda pénzhez jut, akkor azt a magyar ipar és kereskedelem is megérzi és végül az egész gazdasági élet fellendül. Ebből kifolyólag- a kormány részéről minden olyan törekvést, mely a hiteléletet ebben a tekintet­ben megjavítja,. termtészetesen csak örömmel üdvözölhetünk. Ellenben meg kell állapitanom, t. Nemzet­gyűlés, hogy ugyanez a Paupera Ferenc már évek óta hangoztatta, hogy Magyarország gaz­dasági talpraállitását a vagyonváitság földek értékesítésével lehetne a legszerencsésebben megoldani. Mikor még Paupera Ferenc itt az ellenzéki oldalon a pártonkívüli képviselők parlamenti csoportjának tagja volt, már akkor elébünk tárta azt a megoldási módozatot, hogy ő az állam tulajdonába került vagyonváltság földek felét birtokpolitikai célokra darabol­tatná fel, másik felét azonban nyilvános árve­résen a legtöbbet Ígérőnek adná el s ezzel sza­nálta volna az államnak már akkor is beteg pénzügyi helyzetét. Én nem tudom, az esemé­nyek nem igazolták-e, hogy Paupera elgondo­lása helyes és okos volt. Legalább is az egysé­gespárt mostani megmozdulása azt bizonyitja, hogy igen helyesen itéli meg és fogta meg a a dolgot. De kérdezem, vájjon az az ut, amely 'most Paupera Ferenchez vezet, nem lett volna-e könnyen megrövidíthető? Nem lett volna-e sok minden elkerülhető és nem lett volna-e csök­kenthető, lgalább részben annak a sok magán­exisztenciának elpusztulása is, ha azok, akik a hatalmat birják és gyakorolják, korábban rá­jöttek volna arra, hogy az a pénzügyi politika, amellyel pénzügyministereink próbálkoztak, célhoz nem vezet. T. Nemzetgyűlés! Tény az, hogy a földbir­tokreform kérdése, melyet már én is annyiszor érintettem itt, még mindig elintézetlen. Leg­alább is azon a vidéken, amelyen én jobban is­merem a birtokviszonyokat, még elintézetlen. Az igen t. földmivelésügyi minister urnák már konkrét példákat hoztam fel abban a tekintet­ben, hogy olyanok, akik már ezelőtt két évvel földhöz jutottak, azt visszaadni készülnek vagy visszaadni kényszerülnek és felhoztam konkrét példát abban a tekintetben, hogy a községek évek óta várják a földreform áldásos hatásait épen olyan vidéken, ahol a legtöbb nagybirtok van. Legutóbb, amikor gróf Hadik János rossz néven vette tőlem, hogy én itt a nagybirtoko­sok mulasztásait szóvá tettem, egy nyilatkoza­tában konkrét példát is kért tőlem erre vonat­kozólag. Én csak egyetlenegy konkrét példát mondok, hiszen nincs értelme annak, hogy so­kat soroljak fel. Épen egyházi birtokok Bihar vármegyében, a római katholikus káptalan birtokai Csökmő község határában, óriási te­rületekre terjednek ki és szomorú, szégyentel­jes, hogy épen ebben a községben a földreform végrehajtva nincs. Ott valami csodálatos huza­vona van, a nép csak azt látja, hogy akárhon­nan, akármilyen szakértő érkezik a faluba, az a káptalan szives vendéglátását élvezi és ebből azután keletkezik a gyanú. Tény az, hogy épen azon községeinkben, ahol nagybirtokok van­nak elegendő számban, ahol a vagyonváltság­íold már egymagában megoldotta volna a föld­reformkérdést, a földreform végrehajtva nincs. Odáig ment a dolog, hogy egymásután két ön­gyilkosság történt, egymásután két tekintélyes gazda felakasztotta magát s az emberek most 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom