Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-559
À nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. 109 idők alatt is, amíg állami tulajdonban vannak, a magyar földmivelésügy, a' magyar mezőgazdaság- vagy a magyar állattenyésztés fellendítése érdekében vagy az egészségesebb birtokmegoszlás érdekében hasznosan használtattak-e fel, igen vagy nem? Semmi, de semmi elszámolást nem látunk, pedig itt nagy elszámolás lesz, az igen t. kormánynak a vagyonváltság-földekből nagyon részletesen kell elszámolnia attól! az időponttól kezdve, amikor a tulajdonaiba került az államnak ez a hatalmas birtokkemplexum, egészen addig, amíg megint kiesett az állami tulajdonból. Tény az, hogy most ugy áll erőttünk az igen t. földmivelésügyi minister ur, mint aki a pénzügyministerrel szemben tűrte azt, hogy a gazdákat gyengítsék a maguk gazdasági pozíciójában haszontalanul, túlságosan megfeszítve azok adófiz etőképességét; tűrte, hogy a gazdákat a vagyonváltságföldek természetben való leadásával gyengítsék s végeredményben a gazdáknak még az aa érzése sincs meg, hogy a természetben leadott vagyonváltságföldekkel legalább hazájuk érdekeit szolgálták. Az egész magyar közvéleményt tehát igenis érdekelheti, hogy a magyar földmivelésügyi minister ur mit mond a vagyonváltság-földekről. E tekintetben nagy örömmel láttuk, hogy legutóbb az egységespárt u. n. közgazdasági bizottsága is megmozdult és nagy érdeklődéssel olvastuk, hogy Paupera Ferenc, akinek már régen megvolt a maga kialakult véleménye a^ vagyonváltság-földek felhasználása tekintetében, most az egységespárt elé vitte ezt a kérdést és követelte ennek) pénzügyi megoldását, kétféle módon is bizonyitván, hogy minő fontos ennek a kérdésnek megoldása egyrészt a gazdákra nézve, akiktől elvették a földet, de nem fizették meg annak órát és milyen fontos ennek a kérdésnek megoldása arra az uj kisbirtokosra nézve, aki nem tud tulajdonába véglegesen behelyezkedni, nem tud befektetéseket eszközölni és nem tud kellő kímélettel! gazdálkodni, mert egy nagy kérdőjel, egy bizonytalanság áll előtte. Örömmel olvastuk, hogy a pénzügyminister ur az egységespárt házi értekezletén úgy nyilatkozott, hogy ezt a kérdést ő maga is olyan sürgősen megoldandónak tartja, hogy még terminust is adott az egységespárti hangulat lecsillapítására, amennyiben — lia jól értesültem — egy fél esztendőt állapított meg, mint végső terminust arra, hogy e vagyonváltságföldek árai niegállapittassanak és ez az eg : ész vagy on váltságkérdés mindkét félre nézve financialitér megoldódjék. Természetes, hogy ezt az ellenzéki oldalon csak megnyug-vással vehetjük, épen ugy, mint a birtokok kötöttségének feloldását és a birtokok szabad forgalmára való áttérést is csak örömmel üdvözölhetjük, bármily párt részéről hangozzék is el az. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez a kérdés azonban eszünkbe juttatja a ministerelnök urnák a 'birtokpolitika terén az elmúlt esztendőben itt elejtett szavait. Az igen t. ministerelnök ur akkor — amikor, ha jól emlékszem, árról volt szó, hogy a földreformot végérvényesen le 'kell zárni — azt hangoztatta, hogy azután majd az egészséges birtokpolitikát akként fogja megcsinálni, hogy a birtokforgalomba akar beleszólni s az adásvételek -nováhagyáisámál akarja a kormány befolyását élrvenyesiteni. Nem tudom, hogy ez a birtokpolitikai terv elejtetett-e már vagy nem; mindenesetre, ha a kormánypárt soraiból ilyen -tekintélyek szorgalmazzák a birtokofe szabad NAPLÓ. XLIY. forgalmát, azt kell hinnünk, hogy ez. a terv, amely az adásvételekbe való beavatkozást célozta, azóta már elejtetett. Tényleg igaz az, amit Paupera mond, hogyha a magyar gazda pénzhez jut, akkor azt a magyar ipar és kereskedelem is megérzi és végül az egész gazdasági élet fellendül. Ebből kifolyólag- a kormány részéről minden olyan törekvést, mely a hiteléletet ebben a tekintetben megjavítja,. termtészetesen csak örömmel üdvözölhetünk. Ellenben meg kell állapitanom, t. Nemzetgyűlés, hogy ugyanez a Paupera Ferenc már évek óta hangoztatta, hogy Magyarország gazdasági talpraállitását a vagyonváitság földek értékesítésével lehetne a legszerencsésebben megoldani. Mikor még Paupera Ferenc itt az ellenzéki oldalon a pártonkívüli képviselők parlamenti csoportjának tagja volt, már akkor elébünk tárta azt a megoldási módozatot, hogy ő az állam tulajdonába került vagyonváltság földek felét birtokpolitikai célokra daraboltatná fel, másik felét azonban nyilvános árverésen a legtöbbet Ígérőnek adná el s ezzel szanálta volna az államnak már akkor is beteg pénzügyi helyzetét. Én nem tudom, az események nem igazolták-e, hogy Paupera elgondolása helyes és okos volt. Legalább is az egységespárt mostani megmozdulása azt bizonyitja, hogy igen helyesen itéli meg és fogta meg a a dolgot. De kérdezem, vájjon az az ut, amely 'most Paupera Ferenchez vezet, nem lett volna-e könnyen megrövidíthető? Nem lett volna-e sok minden elkerülhető és nem lett volna-e csökkenthető, lgalább részben annak a sok magánexisztenciának elpusztulása is, ha azok, akik a hatalmat birják és gyakorolják, korábban rájöttek volna arra, hogy az a pénzügyi politika, amellyel pénzügyministereink próbálkoztak, célhoz nem vezet. T. Nemzetgyűlés! Tény az, hogy a földbirtokreform kérdése, melyet már én is annyiszor érintettem itt, még mindig elintézetlen. Legalább is azon a vidéken, amelyen én jobban ismerem a birtokviszonyokat, még elintézetlen. Az igen t. földmivelésügyi minister urnák már konkrét példákat hoztam fel abban a tekintetben, hogy olyanok, akik már ezelőtt két évvel földhöz jutottak, azt visszaadni készülnek vagy visszaadni kényszerülnek és felhoztam konkrét példát abban a tekintetben, hogy a községek évek óta várják a földreform áldásos hatásait épen olyan vidéken, ahol a legtöbb nagybirtok van. Legutóbb, amikor gróf Hadik János rossz néven vette tőlem, hogy én itt a nagybirtokosok mulasztásait szóvá tettem, egy nyilatkozatában konkrét példát is kért tőlem erre vonatkozólag. Én csak egyetlenegy konkrét példát mondok, hiszen nincs értelme annak, hogy sokat soroljak fel. Épen egyházi birtokok Bihar vármegyében, a római katholikus káptalan birtokai Csökmő község határában, óriási területekre terjednek ki és szomorú, szégyenteljes, hogy épen ebben a községben a földreform végrehajtva nincs. Ott valami csodálatos huzavona van, a nép csak azt látja, hogy akárhonnan, akármilyen szakértő érkezik a faluba, az a káptalan szives vendéglátását élvezi és ebből azután keletkezik a gyanú. Tény az, hogy épen azon községeinkben, ahol nagybirtokok vannak elegendő számban, ahol a vagyonváltságíold már egymagában megoldotta volna a földreformkérdést, a földreform végrehajtva nincs. Odáig ment a dolog, hogy egymásután két öngyilkosság történt, egymásután két tekintélyes gazda felakasztotta magát s az emberek most 16
