Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

108 À nemzetgyűlés 559. ülése 1926, évi május hó 25-én, kedden. hogy az elemi oktatás nagyon szépen kiépithető akként, hogy a két utolsó esztendőben azokat a gazdasági ismereteket sajátítsák el a gyermekek, amely gazdasági ismeretek gyakorlása folytán később ez már nem tűnik fel dehonesztálónak előttük. Egy komoly, erős, magyar munkás nem szívesen foglalkozik ilyen bibelődő munkákkal, ha erre nem szoktatták rá már gyermekkorában. Később önként adódik, hogy az ipari munkában jártasságot szerez. Nagy fontossága van annak, hogy az ipari munkában jártasságot szerezzen, mert ha faluhelyen elromlik a talyiga, a koesiszerszám, nem lehet mindig elmenni a városba megjavíttatni. Ennek az a következménye, — amit talán mindnyájan tudunk — hogy az egyszerű í'öldmivesemberek között számtalanszor ezermester van: tudnak falat rakni, tetőt épiteni, ácsolni, barkácsolni, furni-faragni s kiképzik magukat ezermesterré. Ez nagyon jól van igy! Ha mi ennek a hajlandóságnak már az iskolában segítségére megyünk, akkor eredményt érünk el. Ez nem lenne az ipar hátrányára, mert én ismerek nem egy olyan középgazdaságot, ahol nincs bognár, rneg kovács és ahol nagyon jól jön egy ilyen ezermester parasztember, aki mindent megreparál, ami elromlik. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni! Buday Dezső: Röglön befejezem; még néhány perc türelmet kérek. Elnök: A képviselő urnák csupán egy perc áll rendelkezésére. Buday Dezső: Az igen t. földmivelésügyi minister urat arra kérem, méltóztassék kiterjeszteni a mezőőri intézményt. A mezőőri intézmény ma — hogy ugy mondjam — elhomályosodott, Nem fektetnek rá sehol sem súlyt, márpedig aki a határt járja, az tudja, hogy a földbirtokot jelző határkövek, cölöpök mind eltűnnek. A mi népünk rendszeretete ne^n terjed odáig, hogy becsülné azokat a jeleket, azokat a karókat, pedig ez a békés, nyugodt birtoklás garanciája. Énnek nyomán, hogy ezek a kataszteri fix-pontok, a határkövek, a karók eltűnnek a mezőről, származik az a sok áldatlan pörpatvar, M mely a magyar embert magyar emberrel állit ja szembe és amely hovatovább mindkettőnek romlására visz. A mezőőri intézmény kiterjesztését tehát a magam részéről a legnagyobb mértékben ajánlom. Befejezésül méltóztassanak megengedni, hogy Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak azokat a szavait legyek bátor idézni, amelyekkel a Tiszaszabályozást és az ármentesítés művét megkezdte, azt mondván, hogy az országnak minden ereje gazdasági megerősödésétől függ. Hiszen tudjuk, hogy Széchenyi felfogása abban domborodott ki, hogy a nemzet gazdasági megerősödését tartotta mindenekfelett szükségesnek. Széchenyinek e gondolata alapján megindult a Tisza-szabályozás, megindult az ármentesítés. Ezt a munkát azóta mi kiterjesztettük a belvízrendezésre is. A belvízrendezés befejezés előtt áll, a tetőt azonban még nem raktuk fel rá; másrészt az, öntözés kérdése még úgyszólván a kezdet kezdetén-áll és a kezdet nehézségeivel küzd. Ebben az országban tehát, ahol a mostoha klimatikus viszonyok, a mostoha csapadékviszonyok a mesterséges segítséget indokolttá teszik, mindenképen fontos, hogy a mólyen t. földmivelésügyi minister ur törekedjék befejezni azt a nagy művet, amelyet a legnagyobb magyar kezdeményezett és amelyet a magyar kultúra azóta becsületes szívóssággal előbbre vitt. A magam részéről a földmivelésügyi tárca költségvetését elfogadom, mert a minister ur iránt bizalommal viseltetem. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik! Bodó János jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Bár nagyon kisért a gondolat, hogy a Ház tanácskozásképességének kérdését felvessem és megállapittassam azt a kötelességmulasztást, amelyet hetek óta a költségvetési vita folyamán épen az ellenzéki oldalról eléggé megbélyegezni nem is tudnók, mindazonáltal, mivel a házszabályoknak az a csodálatos furfangjuk, hogy ilyen tanácskozásképesség-kéréssel egyben az ellenzék időt vészit, — ez tehát kétélű fegyver — nem élek ezzel a házszabály adta jogommal. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Az igen t. földmivelésügyi minister ur tárcájának tárgyalása alkalmával mindjárt első mondatomban szemrehányást kell tennem; szemrehányást kell tennem abban a tekintetben, hogy pénzügyminister kollegájával szemben az igen t. földmivelésügyi minister ur épenugy nem állott a sarkára, mint ahogy nem állott sarkára a kereskedelemügyi minister ur sem. Tűrték mindketten a kereskedelemügyi minister úrral együtt, hogy a finánc mindent elnyeljen, tűrték, hogy a közgazdasági életnek életfeltételei is háttérbe szoríttattak a rideg pénzügyi érdekekkel szemben. (Gaal Gaston: Nem is pénzügyi érdek!) Engedték mindketten, hogy exisztenciák ezrei és tizezrei senyvedjenek vagy pusztuljanak el, tisztán csak az államháztartás egyensúlyának helyrehozatala érdekében, illetőleg e jelszó érdekében hirdetett kincstári érdekek hangoztatásával. Hogy rossz és közönséges, triviális kifejezést használjak, az igen t. földmivelésügyi minister ur mitmacholta azt a kockázatos játékot, amelyet a pénzügyminister itt a magyar adózó polgárok zsebével csinált. Szeretném tudni, hogy vájjon azokon a bizonyos miiiistertanáesokon, amelyekről hirek természetesen nem szivárognak ki, sürgette-e az igen t. földmivelésügyi minister ur igen sokszor az adómérséklés politikáját (Mayer János földmivelésügyi minister: Én szívesen sürgetem!) az ő tárcája körébe tartozó mezőgazdasági érdekek javára és vájjon forszirozta-e az igen t. földmivelésügyi minister ur — ha már a kereskedelmi minister ur nem tette — a feleslegek beruházását nyomban, amint rájöttek arra, hogy feleslegek keletkeztek, amint rájöttek arra, hogy túlságosan adóztatták meg az állampolgárokat! És vájjon tett-e a földmivelésügyi minister ur valaminő lépést az iránt, hogy a külföldi kölcsönnek még igénybe nem vett része, ama bizonyos 80 millió aranykorona beruházásokra fordittassék és exponálta-e magát szemben a pénzügyministerrel a pénzügyi politika ellen. A földmivelésügyi minister urnák a ministersége alatt és hivatalbeli elődjének ministersége alatt a katasztrális holdak százezrei kerültek állami tulajdonba. Nem tudom, hogy gondolkodott-e az igen t. földmivelésügyi minister ur azon, hogy vájjon ezek ezidőszerint célszerűen vannak-e használva vagy célszerűen lettek-e felhasználva, nyugodt-e a lelkiismerete az igen t, földmivelésügyi minister urnák e katasztrális holdak százezrei tekintetében, hogy vájjon ezek az alatt az átmeneti