Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-559
À nemzetgyűlés 55Û. ülése 1Ö26. évi május hó 25-én, kedden. 107 a mérnökök, gazdák és orvosok, akik állami szolgálatban állanak, szintén ugyanazon előléptetési lehetőségekkel számolhassanak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elkedvetlenednek ezek a gyakorlati emberek, ha tudják, hogy előttük előbb eresztik le a sorompót, mint mások előtt. Méltóztassanak megengedni, hogy meg az állattenyésztéssel kapcsolatban pár kérdést vessek fel. Ma, amikor a nemzet jövedelme nagy mértékben megcsappant, amikor mindenképen azon igyekezünk, hogy gazdasági jövedelmeinket fokozzuk a többtermeléssel és egyebekkel, akkor nem hallgathatom el, hogy aggodalmas az a körülmény, hogy az apaállatok utáni jövedelmek tekintetében a minister ur a költségvetésbe jóval kevesebb összeget állit ott be, mint a múlt esztendőben, hiszen most már csak felével találkozunk a múlt évi összegnek. Mem tudom, nem tévedek-e, amikor azt hiszem, hogy talán más rendszert méltóztatott inaugurálni. T. i. a községek közt nem kerül szétosztásra annyi apaállat, mint a múltban, mert különben nem tudnám megérteni, hogy a múlt évi 935.680 pengő miként szállt le 571.492 pengőre. Nagy hibának tartanám ezt, mert a magyar lóból nagy kivitelünk volt, a könnyű, de izmos és csontos magyar ló egész Európában nagy keresletnek örvendett. A környező államok a hadiszükséglet tekintetében ide jöttek Magyarországra a lóanyagot beszerezni. Nekünk nagy fontosságot kell tulajdonitanunk annak, hogy a mennyiség mellett ennek a magyar lónak fajtáját is megtartsuk és ebből a szempontból nern meg-nyugtató, ha talán apaállatok kiválasztása,, az apaállatoknak a községekben való szétosztása, tekintetében, hogy röviden mondjam, elkezdtünk spórolni. Arra kérem a minister urat, hogy erre a kérdésre is terjessze ki figyelmét. r Méltóztassanak megengedni, hogy az állategészségügyi rendszabályok szigorítása tekintetében is felszólaljak. Az orvosok és kémikusok megállapítása szerint a tejelő állatok közül azok, amelyeknek tejét és tejtermékeit gyermekeinkkel f ogy asztal juk. nagyon hajlamosak a tuberkulotikus megbetegedésekre, értem elsősorban a tehenet. Teljesen lehetetlen, hogy ebben a kérdésben drákói szigort ne alkalmazzunk, teljesen lehetetlen, hogy tuberkulózisban megbetegedett tehenek tejét és tejtermékeit fogyasztassuk gyermekeinkkel. (Ugy van! a jobboldalon.) Ebben a kérdésben a legszigorúbb eljárás indokolt. Nem azt kívánom, hogy ezek az állatok kiirtassanak, hanem azt, hogy ezek tejtermékei a forgalomból kizárassanak, a minimális követelmény, amelyet itt fel lehet állitani. (Több közbeszólás: Ki kell írtam ezeket!) Én ezt egyelőre nem tenném, mert ez csak nemzetgazdasági kárt jelenítene; értesülésem szerint ugyanis igen nagy számban vannak tuberkulotikus tehenek, kiirtásuk tehát nagy kár volna. A lényeget én abban látom, hogy az a tej és tejtermék, amely ilyen beteg állattól ered, ne kerülhessen fogyasztó piacra. (Graeffl Jenő: A tejet felforralják!) Vannak vegyi eljárások, — pasztörizálás, sterilizálás — de nem tudom, ezek mennyire biztosak; csak annyit tudok, hogy száz százalékig csak az biztos, ha nem adom oda azt a tejet a gyermeknek. (U(jy van jobbfelől.) t Méltóztasanak megengedni, hogy a gazda-' sági szakoktatással kapcsolatban érintsem a mezőgazdasági munkáskérdést is. Az igen t. szociáldemokrata párt a maga részéről folytonosan a* ipari munkás körülményeivel foglalkozik; en ezzel szemben bátor leszek a mezőgazdasági munkásokról is elmondani egyetmást. Igazságos akarok lenni; hiszen összes adataim, amelyeket méltóztatnak hallani, mind preciz, statisztikákból és könyvekből kivett adatok. A mezőgazdasági munkás nincs az egész éven át elfoglalva. Nem az ő renyhesége miatt említem ezt meg, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy vannak hónapok, amikor kevés óraszámon át foglalkozik. Mondom, nem az ő hátrárányára emlitem ezt meg, de megemlitem azért, mert összehasonlitást akarok tenni az ipari munkás és a mezőgazdasági munkás jövedelme között. Hangsúlyozom, hogy nem a mezőgazdasági cselédről beszélek és hangsúlyozóim, hogy nem az ipari szakmunkásról beszélek, hanem a mezőgazdaságban, illetőleg az iparban foglalkoztatott egyszerű napszámosról, akinek tehát szakismerete nincs. Az arány a következőképen áll. Felteszem, hogy az ipari munkás állandóan tud dolgozni, mert nem a munkanélküliséget érintem ebben a kérdésben. A munkanélküliség ma egy nagy európai probléma* amellyel a kormányok ezidőszerint még nem tudtak megbirkózni. Mussolini diktatórikusán avatkozott bele ebbe a kérdésbe és talán átmenetileg tényleg tud sikert produkálni., hogy azonban ennek a kérdésnek mi a radikális, helyes, stabil megoldása, azzal még egész Európa nincs tisztában és nincs készen ezzel a kérdéssel. Felteszem tehát, hogy az ipari raunkás, leszámítva az ünnepekeit és a vasárnapokat, 300 munkanapot dolgozik. Nyolc órai munkaidőt számítva, ez 2400 munkaóra egy esztendőben. A mezőgazdasági munkásnál is megállapitottam egy átlagot, 180 munkanapot, csakhogy tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági munkánál a munka természeténél fogva a, nyolcórai munkaidőt behozni képtelenség, utópia, átlagban 11 munkaórát számítottam naponként. így a következő adat adódott*, egy 1 , mezőgazdasági munkás 1800 munkaórát dolgozik, 25%-kal kevesebb ideig foglalkozik tehát, mint egy ipari munkás. Nézzük most ezzel szemben a közönséges mezőgazdasági napszámos jövedelmét. Itt a Pest környékén levő szomszédos falvakban — Szentmiklósról, Tökölről közvetlenül tudom ezeket a számokat, ezért idézem, ezeket; általában csak arról szoktam beszélni, amit közvetlenül tudok és amit bizonyítani is tudok — 25—30.000 korona között van ma a mezőgazdasági napszám. Ezt a 30.000 koronát az ipari munkás öt óra alatt megkeresi, vagyis 40%-kal több jövedelme van, mint a mezőgazdasági munkásnak, bár a mezőgazdasági munkás csak 25%-kal kevesebb ideig foglalkozik. Ebből nyilvánvalóan megállapitható,^ hogy a mezőgadasági munkás bizonyos hátrányban van az ipari munkással szemben. Ennek a hátránynak eloszlatásáról godolkodva, én azt hiszem,, ezt nem lehet máskép megtenni, mintha mi a mezőgazdasági munkások számára a téli foglalkoztatás terén tudunk valamit produkálni. Erre megvan a törekvés, az embereket sok helyen háziiparra igyekeznek tanítani a különböző szövetkezetek, de ez a munka nem rendszeres és ezért nem multat ja %zt az eredményt, amelyet egyébként ebben a fontos kérdésben várnék. A magyar munkás természetét kell ismerni. Egy férfikorbeli magyar munkás, aki nehéz munkához szokott, később már nem szeret apró, babráló munkákkal foglalkozni. Nagyon bajos őt leültetni kefekötéshez, kosárfonáshoz és egyéb ilyen apró dolgokhoz, ha a gazdasági munkásoktatás keretén belül meg nem szokta és nem gyakorolta ezt. Ezért én azt képzelem,
