Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

 nemzetgyűlés 559. ülése 19. a mivoltában is nagyon egyoldalú. Nem habozom kijelenteni, hogy nagyon egészségtelenül egyoldalú. Ezt a kijelentésemet a részletes vita során meg is fogom okolni. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt. Kérem, miéltóztassiék beszédét befejezni. Szeder Ferenc: Most csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy a földművelésügyi minister ur ugyanazt a módszert követi tárcájánál, mint amelyet elkezdett tavaly, amikor a totalizatőr-alapot kivonta a földmivelésügyi tárca keretéből. Most pedig kivonja az erdei alapot a földmivelésügyi tárca keretéből, hogy a nemzetgyűlés tagjai, akik ennek a költségvetésnek kapcsán meglehetősen soványan vannak tájékoztatva, még azt a tájékoztatást is elveszítsék, melyet ennek a költségvetésnek kapcsán az egyes tételekből kapunk. Az a tény, hogy majd az évi zárszámadás beterjesztésekor számol el a földmivelésügyi minister ur ezekről az alapokról, minket nem vigasztal meg. Ha ezek a zárszámadások a költségvetéssel kapcsolatban itt volnának, akkor még csak valahogy bele tudnánk ebbe nyugodni, bár így is törvénytelennek tartjuk, hogy törvény által megállapitott költségvetési tételeket úgyszólván kiradíroznak a költségvetésből. De nem tudunk belenyugodni ebbe akkor, amikor még kilátásunk sincs arra

% hogy mikor kapjuk meg az évi zárszámadást és hogy a zárszámadással kapcsolatban mikor számolhat el a földmivelésügyi minister ur ezekről az alapokról, különösen amikor tudomásom szerint például a totalizatőr-adó megfelelő része, mely a békében 1,900.000 aranykoronával szerepelt a költségvetésben, nem folyt be a lótenyésztési alapra. Nagyon szeretnék erre nézve nyílt választ a földmivelésügyi minister úrtól: megfelel-e az igazságnak az, hogy a Lovaregylet nem számolt el 1924-ben és 1925-ben, illetőleg nem fizette meg 1924-ben és 1925-ben a lótenyésztési alapot? Miután az idő lejárt, befejezem beszédemet. A kormányzat iránt különösen politikai szempontból, de egyéb szempontból is bizalmatlan Vagyok és így a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Nemzetcvülés! Előttünk fekszik a magyar áíllam 1926/27. évi költségvetései a maga terjedelmes és minden részletre kiterjedő adataival s én nem habozom kijelenteni, hogy a magam részéről ezt a költségvetést megnyugtatónak tartom, mert az államháztartás egyensúlyáról beszél. Az 1924 : IV. tcikk, mely a szanálásról szól, egy mellékletében] megállapít j 1926/27. évi költségvetésre 'kontemplált összeget s ezt 400 millió aranykoronáiban szabja meg. Ezzel szembein az előttünk levő költsés-vetés 481,951.103 aranykoronád val szerepel. Ebből következőleg 81,951.103 aranykorona tÖbbkiadáissal állunk szemben, mint amely kiadásra a szanálási törvény megalkotásánál a kormány nem gondolt. Ennek a többkiadasnak fedezetére szolgálna az a 250 milliós^ népszövetségi kölcsön, meilyet a. kormány épen abból a célból vett fel. hogy az időközben öt féléven át jelentkező deficitek fedezésére elegendő alaupal birjon. Mégis meg kell állapitanom, hogy bár a népszövetségi kölcsönből kellene ezt a differenciát fedeznünk, a kormány magában a költségvetésben srondoskódott a bevételek során ennek a differenciának fedezetéről. A magvar állam 1926/27. évi költségvetésében 724.203.649 pengő a kiadási rész és ezzel szemben 724,827.185 pengő a bevételi rész. Ily módon jelentkezik egy '. évi május hó 25~ên, kedden. 101 623.536 pengőt kitevő többlet, amely kétségtelenül az állam kedvezően alakult bevételeiből ered. Én nem habozom azt a véleményt hangoztatni, hogyha az állam költségvetése a szanálási kölcsön tői, illetőleg .ai népszövetségi íkíölcsöntől eltekintve úgy alakul, hogy többletekről számolhatunk be akkor szóba kell hoznunk az adóleszállítáis kérdését is. Hogy én az adóleszállítás kérdését nem könnyelműen értem és proponálom, az magától értetődik, mert én mindennél fontosahbnajk! tartom az államháztartás egyensúlyát, tehát adóleszállitásról csak oly formában tudnék és mernék beszélni, amely semmiképen sem érinti azt a principÜáliis elvet, amellyel szorosan összefügg a magyar koronának, vagy a jövendőbeli pengőnek stabilitása. És amikor készségesen azok mellé állok, a forgalmi adó kulcsát leszállítani kívánják, ebben a kérdésben volnék bátor egy megállapítást tenni. A 3%-os forgalmi adóról lementünk 2%-ra. Ennek logikus következménye az lett volna, hogy az állani jövedelmeiben 33%-os csökkenés álljon be ezen a címen; de épen az ellenkezője történt, A forgalmi adó címén tetemesen több jövedelmet kaptunk, mint amennyi kontempláltatott. Ennek a többjövedelemnek magyarázatát azonban egy különös körülményben kell keresnünk. T. i. az az átalányozási rendszer, mely akként született meg, hogy az érdekelt felek a hivatalos közegekkel valamilyen pausáléban megegyeztek, hozta létre ezt a több bevételt, (Mayer János földmivelésügyi minister: A nagyobb forgalom!) amiben bennefoglaltatik az a beismerés is, hogy amikor a 3%-os forgalmi adót sorjában beszedték a fogyasztótól, ez nem folyt be az utolsó fillérig az állam pénztárába. Itt igen sok százmilliárd veszett el azon a címen, hogy a fogyasztótól, a vevőtől beszedett forgalmi adók nem kerültek az állampénztárba; ez a magyarázata annak, hogy ma több a 2%-os forgalmi adó bevétele, mint a múlt esztendei 3%-os forgalmi adóé volt. (Mayer János földmivelésügyi minister: Nagyobb a forgalom!) A kereskedelemügyi minister ur múltkori beszédében szintén érintette a, forgalmi adó leszállításának kérdését. Én azt kívánom, amenynyiben forgalmi adó leszállításról van szó, akkor az ebből eredő megkönnyebbedések a fogyasztókat és esetleg a termelőket érjék és ne a közvetítő kereskedelem számára szolgáljon ujabb hasznot az a több száz milliárdot kitevő differencia, amely a forgalmi adó ujabb leszállításából származnék. Érintenem kell ezzel a kérdéssel kapcsolatban a luxusadót is. Nem értek teljesen egyet azokkal a képviselőtársaimmal, akik a luxusadó leszállítása tekintetében itt felszólaltak. A luxusadó leszállítása tekintetében és más expedienst tudnék a magam részéről ajánlani és pedig azt, hogy a luxusadó alá sorozott áruk tarifáját venném revizió alá. Vannak ott olyan tételek, amelyeknél leszállítanám a luxusadót, de viszont vannak olyanok, amelyeket felemelnék épen a leszállítások pótlására. így felemelném a külföldről behozott p rémek, ékszerek, ékkövek és drágakövek luxusadóját. Ezt a kérdést ugy oldanám meg, hogy az államháztartás bevételeinek csökkenése nélkül a tarifa helyesebb megválasztásával bizonyos könnyítéseket hoznék létre magában a luxusadóban is. Ha fennáll az a klövetelmény, illetőleg az a vélemény, mely minden oldalról felhangzik, hogy^ az egyenesadók felemelése tekintetében mértéket kell tartani, hogy emelés tovább már nem lehetséges, akkor ezt a tételt én elsősorhau a földadónál állítom feL A magam részéről NAPLÓ. XLIV. 15