Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

96 A nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. vesznek, itt a mezőgazdasági munkásokat ezen a téren teljesen visszaszorítják és még azokat az ösztövér, sovány szociálpolitikai vtivilla­nyokat sem kaphatják meg, melyekben az ipari munkások részesülnek. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Méltóztassék ezt az integritás szempontjából elgondolni és mérlegelni, hogy ez mit jelent. Mit jelent az, hogy amikor Bécs­ben vagyok, odajönnek hozzám a burgenlandi mezőgazdasági munkások és elmondják, hogy: addig, mig magyar uralom alatt éltünk, nem volt a gyermekeinknek cipője, ruhája és nem tudtuk őket iskoláztatni, most pedig kollektiv megállapodás mellett dolgozunk, van tisztessé­ges bérünk és tudjuk a gyermekeinket ruházni, iskoláztatni, méltóztassék végignézni rajtunk, milyen ruhában járunk most már. Méltóztassék ehhez hozzávenni azt a tuda­tot, hogy azok a mezőgazdasági munkások szociálpolitikai védelemben részesülnek akkor, amikor annak szüksége náluk mutatkozik, és méltóztassék azt elgondolni, mit jelent ez az irredent integritás szempontjából. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem én nekem kellene szóvátennem ezt a kérdést, ha­nem önöknek kellene jól felfogott érdekükben megcsinálni, hogy a szociálpolitikai védelem tekintetében legalább azt a mértéket üssük meg, amely mértéket a körülöttük levő és a tőlünk nyug-atra fekvő államokban megütnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez után a kis kitérés után rátérek beszé­dem tulajdonképeni tárgyára. Annak ellenére, hogy a fölmivelésügyd minister ur eddig soha­sem váltotta valóra azt a várakozást, amelyet egy-egy költségvetési beszéde alkalmával el­mondandó expozéjához fűztem, most is különö­sen akkor, amikor a túloldalról is a mezőgaz­dasági válságról beszélnek ós a t. előadó urnák! egész beszédét is leköti a mezőgazdasági vál­ság, bizonyos várakozással tekintettem a mi­nister urnák elmondandó expozéja elé és azt hittem, hogy a földművelésügyi minister ur kilép eddigi, hogy ugy mondjam rezerváltsá­gából és nagy vonásokban tájékoztatni fogja a nemzetgyűlést ennek a költségvetésnek tár­gyalása alkalmával programmja és törekvései felől. Én azt hittem, hogy a földmivelésügyi minister ur végre mint szerves egészet ide a nemzetgyűlés elé hozza az egész mezőgazdaság kérdését a költségvetés számadatain kivül is, annak nemcsak küzdelmeit, bajait és panaszait hozza ide, hanem rámutat arra is a földmive­lésügyi minister ur, hogy milyen utat járva lábolhat ki a mezőgazdaság abból a bajból, amelyet, ismételten mondom, az előadó ur is olyan élénk szinekkel festett meg, hogy lábol ki a mezőgazdaság egyrészt a termelés, más­részt az értékesítés válságából és hogyan vet­heti meg továbbra egy egészséges fejlődés alapjait. De különösen vártam azt, hogy a földmive­lésügyi minister urnák lesz egy pár szava a mezőgazdaság proletárjairól, a mezőgazdasági munkásokról is. (Propper Sándor: Azokat már elfelejtette! — Szilágyi Lajos: Az egész ország proletár! — Propper Sándor: De ezek a legna­gyobb proletárok!) Elismerem én i«, hogy mezőgazdasági válság van, azonban, mint föld­mivelésügyi ministerről feltételeztem, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos munkásrétegek­ről fog elsősorban nyilatkozni s nemcsak egy­két beszámoló alkalmával, kis vidéki városok­ban tartja érdemesnek a mezőgazdasági mun­kásokat érdeklő nagy problémákról nyilat­kozni, hanem megragadja a minister ur az al­kalmat és tárcája tárgyalása alkalmával el­mondja erről vallott nézeteit is és megmondja őszintén itt a nemzetgyűlésen, mit akar vagy egyáltalában akar-e tenni valamit a mezőgaz­dasági munkások érdekében, elérkezettnek látja-e az időt arra, hogy ennek a kis ország­nak leginkább nyomorgó széles rétegét szociál­politikai téren is előre vigye, kezd-e megbarát­kozni azzal a gondolattal, hogy szociálpoliti­kai téren legalább egyenlővé tegye a mezőgaz­dasági munkásokat az ipari munkásokkal. (Propper Sándor: Azok is jól el vannak látva!) Elérkezettnek látja-e a minister ur az időt arra, hogy a mezőgazdasági munkások is ré­szesittessenek legalább abban a sovány ós ösz­tövér szociálpolitikai védelmben, amelyben az ipari munkások részesülnek. (Csontos Imre: Jól összeszedték az Írásokat! Mi ismerjük a munkáskérdést ugy, mint maguk mindannyian együttvéve! — Kothenstein Mór: Ismerik ós még sem tesznek semmit! — Zaj. — Elnök csenget. — Kószó István: Abban az irányban, ahogy maguk akarják, nem teszünk! Inkább meggátoljuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Klárik Ferenc: Nem sokáig lesznek maguk itt!) Klárik Ferenc képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. (Csontos Imre közbeszól.) Csontos Imre képviselő urat is ké­rem, méltóztassék csendben maradni. Szeder Ferenc: Egyénenként én nem aka­rok a képviselő urakkal vitatkozni, (Csontos Imre: Nem, csak gyalázkodnak mindig!) csak utalok arra a beszédre, amelyet az előttem szólott sokorópátkai Szabó István t. képviselő ur elmondott, akinek beszédébe én belekapcso­lódtam. Méltóztattak voln iL S. ikor itt lenni s talán más szemüvegen látnák ezt a kérdést. (Kószó István: Nem sikerül elrontani sokoró­pátkai Szabó István beszédét! — Propper Sán­dor: Álomtitkár! — Klárik Ferenc: Maga itt sem volt! Mit tudja, hogy mit mondott 1 Csak jár a szája!) Elnök: Klárik Ferenc képviselő urat kény­telen vagyok rendreutasítani Szeder Ferenc: Kíváncsi vagyok, hogy elő­terjesztheti-e már a minister ur rövidesen a mezőgazdasági munkásoknak baleset- és beteg­ségelleni biztosításáról szóló törvényjavasla­tot. (Kothenstein Mór: Csontos nem engedi! — Propper Sándor: Csontosnak nincsen szava, hanem az Omge nem engedi! — Zaj. elnök csen­get.) Vagy kíváncsi lettem volna, mi a minis­ter urnák terve a mezőgazdasági munkásság állandóan fokozatosan növekvő, szinte akut­szerüvé vált munkanélküliségével szemben, mi a terve arra vonatkozóan, hogy ezt a pusz­tító munkanélküliséget, amelyet majd más ol­dalról vett adatokkal fogok beszédem folya­mán támogatni, megelőzze vagy a minimálisra csökkentse. Kétségtelen bizonyosság ugyanis az, hogy ez a munkanélküliség óriási pusztí­tást végez a magyarság, a magyar mezőgazda­sági munkásság soraiban. A minister urnák eddig még nem volt szava a tárgyalás alkalmával ezekről a kérdé­sekről, a minister ur megmaradt eddigi rezer­váltságában és az egész kérdés elintézését, amint a jelek mutatják, az előadó úrra bízta. Az előadó ur ugyanúgy, mint tavaly, elsírta a mezőgazdaság fájdalmát, elmondta, hogyan kínlódik és vergődik a mezőgazdasági terme­lés, mennyire rossz az értékesítés és hogy a csőd és a tönk szélén áll a mezőgazdaság. Én azonban nagyon szerettem volna, hogyha az előadó ur már megfogta ezt a kérdést, legalább utat mutatott volna arra nézve, hogy mit kell csinálnunk, mi a kibontakozás útja, melyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom