Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-559
96 A nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. vesznek, itt a mezőgazdasági munkásokat ezen a téren teljesen visszaszorítják és még azokat az ösztövér, sovány szociálpolitikai vtivillanyokat sem kaphatják meg, melyekben az ipari munkások részesülnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék ezt az integritás szempontjából elgondolni és mérlegelni, hogy ez mit jelent. Mit jelent az, hogy amikor Bécsben vagyok, odajönnek hozzám a burgenlandi mezőgazdasági munkások és elmondják, hogy: addig, mig magyar uralom alatt éltünk, nem volt a gyermekeinknek cipője, ruhája és nem tudtuk őket iskoláztatni, most pedig kollektiv megállapodás mellett dolgozunk, van tisztességes bérünk és tudjuk a gyermekeinket ruházni, iskoláztatni, méltóztassék végignézni rajtunk, milyen ruhában járunk most már. Méltóztassék ehhez hozzávenni azt a tudatot, hogy azok a mezőgazdasági munkások szociálpolitikai védelemben részesülnek akkor, amikor annak szüksége náluk mutatkozik, és méltóztassék azt elgondolni, mit jelent ez az irredent integritás szempontjából. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem én nekem kellene szóvátennem ezt a kérdést, hanem önöknek kellene jól felfogott érdekükben megcsinálni, hogy a szociálpolitikai védelem tekintetében legalább azt a mértéket üssük meg, amely mértéket a körülöttük levő és a tőlünk nyug-atra fekvő államokban megütnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez után a kis kitérés után rátérek beszédem tulajdonképeni tárgyára. Annak ellenére, hogy a fölmivelésügyd minister ur eddig sohasem váltotta valóra azt a várakozást, amelyet egy-egy költségvetési beszéde alkalmával elmondandó expozéjához fűztem, most is különösen akkor, amikor a túloldalról is a mezőgazdasági válságról beszélnek ós a t. előadó urnák! egész beszédét is leköti a mezőgazdasági válság, bizonyos várakozással tekintettem a minister urnák elmondandó expozéja elé és azt hittem, hogy a földművelésügyi minister ur kilép eddigi, hogy ugy mondjam rezerváltságából és nagy vonásokban tájékoztatni fogja a nemzetgyűlést ennek a költségvetésnek tárgyalása alkalmával programmja és törekvései felől. Én azt hittem, hogy a földmivelésügyi minister ur végre mint szerves egészet ide a nemzetgyűlés elé hozza az egész mezőgazdaság kérdését a költségvetés számadatain kivül is, annak nemcsak küzdelmeit, bajait és panaszait hozza ide, hanem rámutat arra is a földmivelésügyi minister ur, hogy milyen utat járva lábolhat ki a mezőgazdaság abból a bajból, amelyet, ismételten mondom, az előadó ur is olyan élénk szinekkel festett meg, hogy lábol ki a mezőgazdaság egyrészt a termelés, másrészt az értékesítés válságából és hogyan vetheti meg továbbra egy egészséges fejlődés alapjait. De különösen vártam azt, hogy a földmivelésügyi minister urnák lesz egy pár szava a mezőgazdaság proletárjairól, a mezőgazdasági munkásokról is. (Propper Sándor: Azokat már elfelejtette! — Szilágyi Lajos: Az egész ország proletár! — Propper Sándor: De ezek a legnagyobb proletárok!) Elismerem én i«, hogy mezőgazdasági válság van, azonban, mint földmivelésügyi ministerről feltételeztem, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos munkásrétegekről fog elsősorban nyilatkozni s nemcsak egykét beszámoló alkalmával, kis vidéki városokban tartja érdemesnek a mezőgazdasági munkásokat érdeklő nagy problémákról nyilatkozni, hanem megragadja a minister ur az alkalmat és tárcája tárgyalása alkalmával elmondja erről vallott nézeteit is és megmondja őszintén itt a nemzetgyűlésen, mit akar vagy egyáltalában akar-e tenni valamit a mezőgazdasági munkások érdekében, elérkezettnek látja-e az időt arra, hogy ennek a kis országnak leginkább nyomorgó széles rétegét szociálpolitikai téren is előre vigye, kezd-e megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy szociálpolitikai téren legalább egyenlővé tegye a mezőgazdasági munkásokat az ipari munkásokkal. (Propper Sándor: Azok is jól el vannak látva!) Elérkezettnek látja-e a minister ur az időt arra, hogy a mezőgazdasági munkások is részesittessenek legalább abban a sovány ós ösztövér szociálpolitikai védelmben, amelyben az ipari munkások részesülnek. (Csontos Imre: Jól összeszedték az Írásokat! Mi ismerjük a munkáskérdést ugy, mint maguk mindannyian együttvéve! — Kothenstein Mór: Ismerik ós még sem tesznek semmit! — Zaj. — Elnök csenget. — Kószó István: Abban az irányban, ahogy maguk akarják, nem teszünk! Inkább meggátoljuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Klárik Ferenc: Nem sokáig lesznek maguk itt!) Klárik Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Csontos Imre közbeszól.) Csontos Imre képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Szeder Ferenc: Egyénenként én nem akarok a képviselő urakkal vitatkozni, (Csontos Imre: Nem, csak gyalázkodnak mindig!) csak utalok arra a beszédre, amelyet az előttem szólott sokorópátkai Szabó István t. képviselő ur elmondott, akinek beszédébe én belekapcsolódtam. Méltóztattak voln iL S. ikor itt lenni s talán más szemüvegen látnák ezt a kérdést. (Kószó István: Nem sikerül elrontani sokorópátkai Szabó István beszédét! — Propper Sándor: Álomtitkár! — Klárik Ferenc: Maga itt sem volt! Mit tudja, hogy mit mondott 1 Csak jár a szája!) Elnök: Klárik Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani Szeder Ferenc: Kíváncsi vagyok, hogy előterjesztheti-e már a minister ur rövidesen a mezőgazdasági munkásoknak baleset- és betegségelleni biztosításáról szóló törvényjavaslatot. (Kothenstein Mór: Csontos nem engedi! — Propper Sándor: Csontosnak nincsen szava, hanem az Omge nem engedi! — Zaj. elnök csenget.) Vagy kíváncsi lettem volna, mi a minister urnák terve a mezőgazdasági munkásság állandóan fokozatosan növekvő, szinte akutszerüvé vált munkanélküliségével szemben, mi a terve arra vonatkozóan, hogy ezt a pusztító munkanélküliséget, amelyet majd más oldalról vett adatokkal fogok beszédem folyamán támogatni, megelőzze vagy a minimálisra csökkentse. Kétségtelen bizonyosság ugyanis az, hogy ez a munkanélküliség óriási pusztítást végez a magyarság, a magyar mezőgazdasági munkásság soraiban. A minister urnák eddig még nem volt szava a tárgyalás alkalmával ezekről a kérdésekről, a minister ur megmaradt eddigi rezerváltságában és az egész kérdés elintézését, amint a jelek mutatják, az előadó úrra bízta. Az előadó ur ugyanúgy, mint tavaly, elsírta a mezőgazdaság fájdalmát, elmondta, hogyan kínlódik és vergődik a mezőgazdasági termelés, mennyire rossz az értékesítés és hogy a csőd és a tönk szélén áll a mezőgazdaság. Én azonban nagyon szerettem volna, hogyha az előadó ur már megfogta ezt a kérdést, legalább utat mutatott volna arra nézve, hogy mit kell csinálnunk, mi a kibontakozás útja, melyek
