Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-559
A nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. vtj da« terület juttattassék, amellyel azután a gyermekeket gyakorlatilag is kiképzi a hozzáértő tanitó és "ünnepnapokon, délutánonként szemléltető előadást is tarthat a felnőttek számára. Ha már régi méretekben mintagazdaságokat nem is tudunk felállitani, mert nincs hozzá tehetségünk, ezt a kiesi áldozatot, azt hiszem, meg tudjuk hozni, mert hiszen nem is ingyen kérjük a földet, mert a kis terület értéke annak jövedelméből amortizálódik. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) A kisgazdáknak, a földmiveseknek oktatását még abban is szeretném folytatni, ha a gazdasági felügyelő vagy a vándortanító, vagy bárki, aki tud a néppel bánni, aki tud vele beszélni, megmagyarázná annak a jobbmódu kisgazdának, hogy nem mindig indokolt a fösvénysége, hogy mindent a maga kezével akar elvégezni. Nem mindegy annak a földnek, hogy mikor van felszántva, aratás utáne vagy késő ősszel, {ügy van! a jobb old don.) Gondolják meg, legalább a módosabb kisgazdák, hogy sokkal több hasznot hajt, ha az aratást egy zsellérember végzi, aki rá van szorulva az aratóbérre, az aratórészre s aki e munkájával téli kenyerét megkeresi, ö pedig nyomban utánaszánt. Mert akármilyen szárazság legyen is, közvetlen aratás után fel lehet szántani a tarlót, — ezt mi, gyakorlati gazdák, jól tudjuk — de hacsak egypár napot is késik vele és nem jön a jótékony eső, ez már lehetetlen, (ügy van! jobbfelől.) így azután megtörténhetik, hogy egész ősszel vagy utónyáron kánikulaszerü forróság jön és igy egy szántás után kell elvetni a magot, pedig egy szántásból jó termést nem lehet várni. Itt rá akarok mutatni arra, hogy igenis, annak a munkának veszteségéből, melyet a kisgazda elmulasztott idejében végezni, bőven és szokszorosan megtérülne az aratóbér, az aratórész. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) Igen t. Nemzetgyűlés, nem akarom tovább folytatni, (Halljuk! jobbfelől.) ha lelkemre hallgatnék, akkor azt mondanám, hogy a költségvetést nem fogadom el, nem azért, mintha a kormány ellen volna kifogásom, hiszen a legnagyobb bizalommal viseltetem iránta, de nem fogadnám el, ha ezzel ki tudnám erőszakolni azt, hogy jobban dotálja ezt a földmivelésügyi tárcát, mert — amint beszédem elején mondottam — ez mindennek az alapja, (ügy van! a jobboldalon.) Igenis, itt kell megalapoznunk nemzetünk jólétét. Ha a földmivesnek jól megy a dolga, akkor virul az ipar és a kereskedelem, (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) akkor virul itt minden, ha pedig a földmivelés el van nyomva, akkor pang itt minden. De mert tudom, hogy mai pénzügyi viszonyaink között nem lehetek oly szerencsés, hogy remélhetném azt, hogy ennek a tárcának költségvetését felemelni tudnám, azért azt teljes tisztelettel a kormány iránti bizalomból elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Sokorópátkai Szabó t. képviselőtársamnak abba a gondolatmenetébe kapcsolódom bele, amikor a mezőgazdasági munkásokról beszélt. Beszélni lógok későbben magam is a mezőgazdaság pdoblémájáról ugy, ahogy azt én látom, sőt szova fogok tenni bizonyos szempontokat, melyeket a túloldalról meglehetősen szordinóval kezelnek, de amelyeket én ezekről a padokról egeszén nyugodtan szóvátehetek. Sokorópátkai fezabo t. képviselőtársam nagyon helyesen látja meg ezt a kérdést és van bátorsága a túloldalról is felvetni, hogy mi történik a mezőgazdasági munkással akkor, ha megrokkan, ha tönkremegy a mezőgazdaságban. Nem egyszer vagy kétszer beszéltem én is erről a kérdésről; valójában még alig tudtuk ezt a kérdést előrevinni, pedig én azt mondom; olyan szervesen összefügg ennek a kérdésnek rendezése Magyarország mezőgazdaságának fejlődésével és haladásával, hogy botorság ezt a két kérdést egymástól elkülönítve kezelni. Felszólaló képviselőtársam is rámutatott arra, mennyivel más annak a munkának teljesítménye és eredménye, melyet az a munkás végez, aki biztos abban, hogy ha megöregszik, tönkremegy vagy megrokkan a munkában, nincs kitéve az útszélre, nincs rászorulva könyöradmányokra, arra, hogy egyébként is nyomorúságos családjának sovány kenyerét egye, hanem törvényes utón biztosittatik neki a minimális életlehetőség akkor is, amidőn a munkából kivénhedt és megrokkant. Szinte gúny beszélni ezekről a kérdésekről itt ezen a helyen, amikor minduntalan az agrárszempontokat nyomjuk előtérbe és amikor a kormányzat is minduntalan kidomborítja hivatalosan az agrárszempontokat. Az agrártermelésnek az agrár fellendülésnek ez a része, a mezőgazdasági munkásság ugyanakkor legnagyobb elhagyatottságban él. De nemcsak a mezőgazdasági munkásoknak, hanem a törpe birtokosság egész tömegeinek is ugyanez a sors jut osztályrészül. Hogy ezt miért említeni, arra eklatáns példa annak a kamarai értesítőnek egyik eikke, melyben jelzik maguk az apró törpebirtokosok is, hogy az ő életlehetőségük körül kivénhedésük esetén baj van. Az egyik mezőgazdasági bizottsági ülésen Molnár Sándor alelnök azt javasolta, hogy a közgyűlés keresse meg a kamarát, olyirányu javaslattal forduljon a kormányhoz, hogy minden kis- és törpebirtokos, aki egész életét a gazdálkodásban töltötte el, 65-ik életévének betöltésétől haláláig mintegy nyugdíj címén 8 katasztrális hold föld és egy háza után adómentességet élvezzen és a közszolgáltatások alól mentesítve legyen. A mezőgazdasági bizottságok között is vannak tehát olyanok, amelyek foglalkoznak ezzel a kérdéssel, habár más szempontból, mint ahogy a mezőgazdasági munkások kérdésével én foglakozom és habár a megoldásnak az a módja, melyet ezen a mezőgazdasági ülésen felvetettek, kivihetetlen is. De mégis ebben a gondolatban, melyet én itt más formában erőteljesen képviselek s amelyet sokorópátkai Szabó képviselőtársam ugyancsak szóvátett a túlodalról, hogy: szégyen és szinte tűrhetetlen, hogy a mezőgazdasági munkások öreg korukra biztosítás nélkül állanak. Ök is fontosnak tartják, mint ahogy én is fontosnak tartom és igen t. képviselőtársam is fontosnak tartja, hogy végre-valahára ezen a téren történjék egy erőteljes lépés a kormányzat részéről, hasonlóan ahhoz, mint ahogy Nyugat-Európában most már lassankint ugyancsak ilyenirányú intézkedések történnek Cseh-Szlovákiában és Ausztriában s azokon a részeken, amelyek Magyarországhoz tartoztak, amelyek azonban most Ausztriához tartoznak. A túloldalról egészségügyi szempontból tették szóvá a Burgenland-kérdést. Én ebből a szempontból teszem szóvá. Nagyon elszomorító jelenségként állítom be azt a tényt, hogy ugyanakkor, amikor ott a mezőgazdasági munkások élvezik azokat a szociápolitikai előnyöket és vívmányokat, melyeket az ipari munkások el14*
