Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

í)4 À nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. mezőgazdasági szakoktatásnak helyet kell biztositani már a legalsó fokon, tehát az elemi iskolákban, ezt azután a középfokú kiképzéssel fejleszteni kell és a legmagasabbra kell emelni a felsőbb oktatásban. Ha terelmésünket előbbre tudjuk vinni, ha hasznothozóbbá tucquk tenni mezőgazdaságunkat, akkor ugy látszik, hogy biztosítva van a jövő, mert hiszen már megállapittatott, hogy a mezőgazdaság, a háború és a forradalmak óta a legelőbb állt helyre és a konszolidáció terén úgyszólván vezet még a kevesebbet szenvedett államok között is, Nem elég azonban a gazdák szorgalma, nem elég a többtermelésen fáradozni, mert ezzel párosulni kell a jó értékesítés lehetőségének is. (Ugy van! Ugy van!) Tudjuk jól, hogy a háború ideje alatt piacaink jórészét elvesztettük. A jól megszervezett tapintatos kereskedelemnek _ kell újra kinyomozni és elfoglalni ezt a fejlődő mezőgazdaság számára. Ez a múltban nehézkesen indult meg. Nem akarok érte senkit megróni, hisz ez különösen ilyen rendkívüli időkben nem is történhetett volna másként meg. De az bizonyos, hogy a mezőgazdaságnak a háború előtt kiáll ott rekvirálások és maximálások után ujabb csapásokat is el kellett szenvednie. Amikor az uj vámtarifáról szóló törvény életbe lépett, akkor a felszabadult küzdőteret a gazdasági erők foglalták el. A küzdőtéren levő gazdasági erők harca azonban sajnos egyoldalúan jelentkezett mert hiszen ez nagyban függ a körülöttünk lévő államok ellenséges viselkedésétől is. Míg a mezőgazdasági termények szabadon, megkötöttség nélkül mehettek ki, azok elé több akadály görditetett a vámtételekkel a határon, addig a mezőgazdasághoz szükséges iparcikkek pedig védővámokkal drágittattak. Most tehát ebből kifolyólag az a kötelesség, hogy minél előbb jó kereskedelmi szerződést köthessünk, (Ugy van! a jobboldalon.) hogy a mezőgazdaság rovására eddig történt visszásságok kiegyenlitődhessenek. Szerintem azonban nem volna szabad tűrni, hogy amikor a kereskedelem szabaddá válik, akkor a mezőgazdaság az értékesítéssel birkózik, nem is bajlódik, hogy trösztök, kartellek alakuljanak és kihasználják ezt a mai rendkiitvüli állapotot. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tudom azt, hogy minden foglalkozási ágnak lehet és kell is összefognia, hogy egyesült erővel megvédje az érdekeit, de ez az érdekmegvédés csak védelem legyen, a védelem fegyvere, nem pedig más osztály kizsákmányolására történjék. Ezért arra kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy a jövőben, ha ilyen visszásságokat tapasztalna még továbbra is, akkor ne riadjon vissza a szövetkezeti értékesítés megszervezésétől sem. (Meskó Zoltán: Már most kellene! — Klárik Ferenc: Ne zavarja a szónokot!) Nem olyan könnyen lehet engem zavarni. (Derültség.) Általánosságban a föld megmiveléséről, hasznosításáról, a föld termékeinek fokozásáról, ezekben voltam bátor itt említést tenni. Szólanom kell most azokról, akikkel a sors a legmostohábban bánik, akik a föld terméséből, ha szabad a kereskedelem, ha jobb az értékesítés, ha több terem, igaz, hogy nagyobb darabot kapnak a termésből, a kenyérből, de még mindig nem akkorát, hogy abból öreg napjaikra félretehessenek. Értem ezalatt a mezőgazdasági munkásságot. Nem tartozom azok közé, akik a kákán mindig csak csomót keresnek; belátom, ha tagadják is bizonyos körök, mégis bizonyos lépések történtek előre, mert tagadhatatlan, hogy a háboruelőtti 28—32 pozsonyi mérős konvenciónál csak többet ér a 18—22 mázsás évi konvenció és azután az a sokszor hánytorgatqtt 30—40 ezer koronás napszám is többéit tesz ki, mint a békeévek májusi 1 aranykoronáé napszámbére. , j ; Ezzel rem azt mondottam, hogy többet már nem kell és nem lehet adni, hanem azt, hogy ez biztosíthat egy darabka kenyeret a mezőgazdasági munkások szaunára, de még mindig nem akkorát, hogy abból öregsége napjaira félre tudjon tenni. (Graeffl Ernő: Ha van miből!) Ezen a szégyenteljes állapoton, ha csak mód van reá, változtatni kell, meg kell már egyszer szüntetni, hogy az öreg földmivelő, aki becsülettel, szorgalommal dolgozik egy életen át, szégyenszemre munkástár sárnak ajtaja elé kelljen állania és ott könyörögni alamizsnáért. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez a szégyenteljes állapot az emberi méltóság lealacsonyitása; ezen segíteni kell. Itt, amikor én azt kérem és óhajtom, hogy ha a munkás rokkanttá válik, ha elaggott, akkor megélhetéséről, eltartásáról gondoskodjunk: akkor nem kérek mást, mint egyenlő teherviselést, mert hiszen ezeket a szegény munkásokat azelőtt is el kellett tartani, mert amikor megrokkant, ki tartotta el őketl Vagy a hozzátartozói, akik újra csak arra a sorsra jutottak, vagy a könyörületes társadalom ott a falukban, akik maguk is szegények, akik a koldusbotot, a tarisznyát sokszor öröklik tőle, ha a halál kivette már azt az ő kezéből.' Azt gondolom tehát, hogy a közteherviselés megfelelő elosztása által meg lehet ezt valósítani. (Helyeslés.) Ha az a munkás tudja, hogy öregségére nem dobják ki a szemétdombi ra, nem lesz mindenkitől elhagyatva, akkor naj gyobb kedvvel fog dolgozni, már pedig méltóztassék elhinni nekem, hogy egy olyan munkással, aki biztos a jövőjéről, sorsáról, többre lehet menni, azt a szolgáltatást munkaerejével visszafizeti a munkaadónak is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A kisgazdák érdekében, de a haza és nemzeti jólétünk, fejlődésünk érdekében is kérnem kell az igen t. minister urat, hogy amikor már arról beszélhetünk, hogy a konszolidáció helyreállott; amikor már azt mondhatjuk, hogy hála Istennek, megtakarításaink is vannak, akkor a lehetőség szerint állitsa vissza az igen t. minister ur Darányi Ignác szép művét, melynek értelmében akkor tervbe vétetett és folyamatba is tétetett a jó apaállatokkal való ellátás és ezenkívül jó vetőmagvak és műtrágya kiosztása és mintagazdaságok felállítása. (Helyeslés.) Nem azt mondom az igen t. minister urnák, hogy ingyen apaállatokat adjon, hanem azt a különbözetet térítse meg az állam, amelyről nem tudják, hogy miért fizetik; miért fizessenek 15 milliót egy bikáért, amikor a vásárban 8 millióért is lehet kapni 1 Ahol még nem tudják felfogni, hogy ha jobb az apaállat, jobb az ivadék is, hogy ha szopóskorában levágásra kerül is, 15—30 kilóval többet fog nyomni, többet ad érte a mészáros, tehát e különbözetből megtérülne az apaállat értéktöbblete: közérdek, hogy állami segéllyel szereztessék be a jó apaállat. Hiába, ha az a kisgazda kézzelfoghatóan nem látja, hogy a műtrágyák alkalmazásával nagyobb a föld hozadéka, nagyobb jövedelmet tud magának biztosítani, akkor kételkedik és nehezen hoz áldozatot, mert hiszen adóteherrel úgyis meg van rakva, hogy nem gondol effélére, de ha egyszer kézzelfoghatólag látja az eredményt, akkor meghozza az áldozatot; inkább a szájától vonja meg a betevő falatot. Ezért szükségesnek tartanám, hogy amint a múlt évi költségvetési beszédemben mondottam, az elemi iskolák mellé legalább kéthoj-