Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-547
86 A nemzetgyűlés 547. ülése 1026, most mi fog történni 1 Ezek a munkások pert fognak a gyár ellen inditani és azt a pairt meg fogják nyerni, mert a biróság kénytelen lesz arra az álláspontra helyezkedni, hogy amenynyiben ezek az emberek alva találtattak, vagy más fegyelmi vétséget követtek el, de a gyárat nem lopták meg, nem követtek el olyan bűnt, hogy őket nyugbérigényüktől való megfosztás mellett kellett volna elbocsátani, kényszeriteni kell a gyárat arra, hogy a nyugbért ezeknek az embereknek adja meg. Elbocsátani van joga a gyárnak ezeket az embereket, de a nyugbért, amelyre igényt tarthatnak, tőlük m g vonnia nem szabad. Nagyon kérem a minister urat, hogy e keserves és az államra nézve nem valami szép fényt vető perek elkerülése végett utasittassa a gyár igazgatóságát, hogy az ilyen munkásokkal méltányosan bánjék el. Ez lett volna, amit ezekre a dolgokra vonatkozólag mondani kívántam. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem, kivan-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezáirom. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az üzemi gyártási és termelési költségek tételénél tényleg körülbelül 7 millió pengővel kisebb a beállított összeg, mint a múlt évben volt. Ennek magyarázata az, hogy a vasgyáraknak és a pesti gépgyárnak foglalkoztatottsága lényegesen apadt s ennek következtében, miután az üzem nem akkora, mint volt, kisebb is az üzemi kiadások összege. Ez tehát nem munkabér redukciókkal van kapcsolatban, hanem általában az üzem redukciójával. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Pillanatnyilag az a helyzet, hogy nagy örömünkre a diósgyőri vasgyár munkával igen jól el van látva. Hogy ez az állapot maradandó lesz-e vagy nem, ez sajnos, ma nem tudom biztosan megmondani, de tény az, hogy a diósgyőri gyárban, ahol most megfelelő munkarendelések vannak, a munkásság ezidőszerint a korábbi nyolcórai munkaidő helyett 12 órát dolgozik, de nem tudok arról, hogy ez a munkásság körében olyan nagy visszatetszést szült volna. Hiszen ezáltal a munkásság, amely hosszú ideig csak nagyon rövid időn keresztül tudott dolgozni, és nagyon szűk napjai is voltak, ma abba a helyzetbe került, hogy jobb kereseti lehetősége nyilt. Hogyan fog ez a kérdés a jövőben _ alakulni, azt ma még magam sem tudom. Sajnos, nem tudom, mi lesz a diósgyőri vasgyárnak a jövőbeli elfoglaltsága. Ami a budapesti gépgyárat illeti, a t. képviselőtársam kifogásolta, hogy a budapesti gyár néhány uj iparcikk gyártására tért át. Elismerem, hogy általános gazdasági szempontból kifogásolható dolog az, ha az állam gyára felveszi a konkurrenciát a magániparral és olyan gyártási ágakra tér át, amelyek tulajdonképen nem az állam feladatát képezik, de én mindenképen arra törekedtem, hogy csak olyan térre menjünk át, amelyen lehetőleg nem csinálunk konkurrenciát, amelyen igazán csak a legminimálisabb mértékben kerülünk konkurrenciába a magániparral. Ezt azért tettem meg, mert megtenni kötelességem volt és ennek egyetlen, kizárólagos oka az, hogy tényleg ennek a gyárnak, ugy, amint Malasits t. képviselőtársam mondotta, évi május hó 8-án, szombaton. rendkívül derék munkássága van és én nem engedhettem meg azt, hogy olyan emberek, akik 15—20 esztendő óta derekasan dolgoznak abban a gyárban, (Helyeslés a jobboldalon.) kénytelenek legyenek kenyerüktől elesni azért, mert az államvasutak részéről a megváltozott viszonyok folytán nem tudunk a Dunán, a Tiszán és egyéb folyókon annyi hidat épiteni, mint a békeidőben. Az, hogy mi ezt megtettük, egyedül és kizárólag abból az egyetlen okból történt, hogy ne kelljen munkásokat elbocsátani és őszintén megvallva, nem tudom megérteni, hogy t. képviselőtársam hogyan tehet szemrehányást a kormánynak azért, hogy igyekezett ezeknek a munkásoknak munkát biztosítani. (Kabók Lajos: Nem is azért történt a szemrehányás !) Ami azt a kérdést illeti, hogy a fegyelmi vétségekkel kapcsolatosan egyeseknek nyugbére megvonatott, ezeket az ügyeket nekem természetesen meg kell néznem, mert hisz fegyelmi ügyekről van szó, anélkül nem tudok hozzászólni, de mindenesetre utána fogok nézni a kérdésnek, miért történt az elbocsátás és a nyugbér megvonása. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék^ az állami vas-, acél- és gépgyárak költségvetését elfogadni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Minthogy az előadó ur nem kivan szólani, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom,. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e XXII. fejezet, az állami vas-, acél- és gépgyárak kiadási költségelőirányzatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat akik elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a tételt elfogadta^ Következik a XXII. fejezet bevételi tétele. Hebelt Ede jegyző (olvassa): »XXII. Fejezet. Bevétel. Rendes bevételek 31582.700 P.« Elnök: Kivan valaki szólani? Ha szólni senki nem kivan, a tételt elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a kereskedelemügyi tárca költségvetése és a vele kapcsolatban álló állami üzemeknek költségvetése, a XIX— XXII. fejezetek részleteiben is letárgyaltattak. Következik a külügyi tárca költségvetésének általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Gr. Hoyos Miksa előadó: T. Nemzetgyűlés! A nüjnitereílnök ur szerdáin tartott beszédében Beck Lajos képviselőtársamnak hozzá intézett interpellációjára válaszolva, kiterjeszkedett a külügyi szempontokból érdeklődéssel kisért és a nemzetgyűlést érdeklő kérdésekre és szólott elsősorban az úgynevezett keleti Locarno gondolatáról, beszélt arról, hogy a kormánynak ezzel kapcsolatban mi az álláspontja, beszélt a szomszéd államokkal való viszonyunkról és arról, hogyan kivan ja a szomszéd államokkal való viszonyunkat ápolni és végül beszélt mindazokról a kérdésekről, amelyek ugy Ausztriával, mint Cseh-Szlovákiával, Romániával és az S. H. S. állammal részben a közelmúltban már letárgyaltattak, részben még függőben vannak és részben még a közel jövőben fognak csak elintézést nyerni. Ezért felmentve érzem magam az alól, hogy ezekkel a kérdésekkel itt újból foglalkozzam. Nem kivánom az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét e tekintetben hosszabb ideig igénybe venni. Mégis azzal kapcsolatban, hogy a ministerelnök ur az Ausztriával kötendő állategészségügyi egyezményről beszélve azt mondotta, hogy ez a közel jövőben fog parafáltatni, vagyok bátor
