Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

 nemzetgyűlés 5á6. ülése 1926. tél közepétől késő tavaszig" közlekedni sem le­het? Arra meg- gondolni sem lehet, hogy ott azután valami teherszállítás is történjék, mert hiszen a szimpla kocsi elhúzása is némelykor nagyon veszélyes és a legtöbb esetben bele­ragad a sár közepébe az^ aki arra vállalkozik, hogy egy ilyen utat megtegyen. Ha azt akarjuk, hogy a közlekedés megja­vuljon és rendes legyen, akkor első sorban is az államnak sokkal nagyobb összeget kell az utak javitására, karbantartására forditani. Elég szégyen az, hogy a Balaton mentén is, amelyet világfürdővé kivannak fejleszteni, olyan botrányos utak vannak és ezt esak ak­kor veszik észre, ha valamelyik" minister megy arra autón, és csak akkor intézkednek, ha már a minister is kipróbálta, milyen nagyot zök­ken az a kocsi, ha gyorsabban talál haladni. Végig kellene járatni a ministereket vala­mennyi rossz utón, hogy hamarább csináltat­nák meg az utakat! Aki például egy íőország­uton megy, — mondjuk Budapesttől Bicskéig — az azt látja, hogy az országút Budapesttől Bicskéig nagyszerű, kifogástalan, amint azon­ban Bicskén túlhalad, ott már olyan az az or­szágút, mintha kicserélték volna, mintha nem is az az országút volna. Mindig csak arrafelé javítják és csinálják az országutat, amelyre valami előkelő ur jár. Jó volna talán, ha a fő­hercegek több birtokot vásárolnának az ország különböző részein, mert akkor legalább meg volna az a reményünk, hogy az arra vezető utakat is rendben tartanák és megjavítanák. Ugyanis, mivel József főherceg birtokai Al­csuthon vannak, azért a Budapestről Al­esuthra vezető utat kifogástalan állapotban kell tartani, és mivel a főút, amely Bécs felé vezet, csak Bicskéig halad ezen a vonalon, te­hát Bicskén túl már nem kell az utat karban tartani — gondolják. (Walko Lajos kereskede­lemügyi minister: A bécsi országút nem Bics­kén át vezet!) Ez az ut Esztergomnak vezet, de ez is főországut. Az is főországut, amely Győrnek vezet és amely szintén Bécsnek megy. Tudom, hogy a bécsi országút Pilisvörösváron, Dorogon és Dunaalmáson megy keresztül. Arról is lehetne beszélni, hogy HZ cl bécsi or- I szágut, amely békeidőben kifogástalan jó ut volt, amely talán egyike volt a legjobb autó­utaknak, ma milyen állapotban van. (Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Most is jó!) Nagyon jól ismerem, mert nagyon közel va­gyok hozzá, kerületemen megy keresztül. Az sem lehet utprogramm, hogy például Gödöllőig az utat kifogástalan jó állapotban tartják és olajozzák is, de Gödöllőn túl Aszó­dig már senki sem törődik vele, ha a portól meg is fullad az ember. (B. Podmaniczky Endre: Ott is jó az ut! — Walko Lajos keres­kedelemügyi minister: A Gödöllőtől Aszódig vivő ut kitűnő állapotban van! Megyek rajta minden héten! — Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Akkor azért jó! — Derültség. — Drozdy Győző: Nem jönne el az én kerületembe is a minister ur?) Azért a pénzért, amelyért minden évbeli megjavitják a Svábhegyre vezető utat, csak azért, hogy az ott leifolíyó autó- és motoirbicikli­versenyeket meg lehessen tartani, nagyon sok járás országutját lehetne rendbehozni és meg­javítani. Különben is az a véleményem, hogy motorverseny nélkül még csak megélne vala­hogy az ország- és ha választani kellene, hogy közérdek szempontjából melyik fontosabb, — az-e, hogy egy évben nem lesz motorverseny, nem lehet azt megtartani, vagy pedig az, hogy azért a pénzért valamely járiáis járhatatlan évi május hó 7-én, pénteken. 3 útját javítanák meg — azt hiszem, nincs kö­zöttünk véleményeltérés, hogy mindenki inkább az utépités mellett döntene, mert ha azok az urak nem birják ki azt, sogy autóverseny nél­kül legyenek, az Automobil Club meg az, egyéb klubok olyan gazdagok és olyan előkelő urak a tagjaik, hogy játékból adhatnák össze azt a pénzt, amely minden évben annak az útnak rendbehozására szükséges. Botrányos az, hogyha valaki kimegy Budakesziret az Erzsé­bet tüdőbeteg-szanatóriumba, akkor azt látja, hoígy az az ut, ameddig a Svábhegy felé megy, kifogástalan és jó, amint azonban felkanyaro­dik a Svábhegyre és eltér a budakeszi szanató­riumhoz vezető uttól, azok, akik a tüdőbeteg szanatóriumba akarnak menni, megemlegetik azt az utat, ugy összerázza őket. (Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Teljesen rendben van!) Talíám az utóbbi időben hozták kissé helyre ezt az utat, de megközelítőleg sem] ugy, ahogy a svábhegyi ut van megcsinálva. A svábhegyi ut tényleg ideális ut és nagyon örülnék, ha sok járásban csak megközelitőleg olyan jóminőségü ut volna. Ez nemcsak gazdasági szempontból, ha­nem munkaalkalmak teremtése szempontjából is rendkívül' fontos és annak a nagy beruhá­zási programmnak lényeges része kell, hogy legyen épen ez az utprogramm, az úthálózat kiépitése. Törekednünk kell arra, hoigy azokat a mulasztásokat, amelyeket a régi monarchia idejében elkövettek, amikor csak a Kárpátok­ban építettek jó utakat és amikor csak az or­szághatár mentén építettek stratégiai utakat, helyrehozzák és végre ne stratégiai utakat építsenek, hanem a közlekedésre alkalmas uta­kat, amelyeken télen-nyáron egyformán lehet kocsival közlekedni. Ezzel kapcsolatosan foglalkoznom kell ál­talában a beruházások kérdésével. Az, ami itt a költségvetésben fel van, tüntetve, meglehető­sen szomorú eredmény. Azt mondja a költség­vetés, hoigy az államvasutak: költségvetésileg előirányzott feleslege 13,883.000 aranykorona, az állami vas- és acél- és gépgyáraknál 344.000 korona, az állami erdőgazdasági birtokoknál 58.000 korona, összesen tehát 14,286.523 koronát irányoznak elő költségyetésileg, mint ezeknek az üzemeknek fölöslegét. Ez nagyon szomorú kép és az állami gazdálkodás nagy szegénysé­gét árulja el ez az eredmény. Itt újból bátor­kodom a fővárosi üzemekre hivatkozni, amely fővárosi üzemek sokkal nagyobb jövedelmet adnak a főváros közönségének. Számszerűleg is igazolni lehetne ezt, mert hiszen legutóbb csak a költségvetés egyensúlyának helyreálli­tása céljából 8 millió aranykoronát vettünk fel ezektől az üzemektől, (Petrováez Gyula: Ennyire, tönkrementek Wolff ék alatt!) amely összeg nem is olyan nagy, mert hiszen ezek az üzemek emellett vállalják még az osztendei egyezmény kamatainak! törlesztését és azonkí­vül nagy feleslegeket irányoznak elől amely feleslegekből munkás- és tisztviselőházakat, lakásokat kivannak épiteni. Ha mindezt szembeállitjuk és ha az arányokat is nézzük, — mi a budapesti villamosvasút a magyar állam­vasutakhoz hasonlitva. (Herrmann Miksa elő­adó: Épen ott van a baj, hogy egészen más!) mi a budapesti elektromos üzem például az állami vas- és acélgyárhoz és gépgyárhoz ha­sonlítva! — mindezek az üzemek olyan óriási nagyok az állami üzemekhez képest, hogy azoknak egy-egy fióktelepének; felelnének csak meg, ezzel szemben pedig azt látjuk, hogy az állam szempontjábói ezek abszolúte nem jövei­delmezők. Nem tudom, hol van a baj; az állaniivasu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom