Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. nosság elé került közleményekből tudjuk, hogy ott is szóba került ez a kérdés és megoldási módozatokat kerestek. Sajnálattal látom azonban, hogy a kormány abban a tévhitben van, hogy a nyugdíjasok helyzetén már akkor is segít, illetőleg a nyugdíjas-problémát már akkor megoldotta, ha azokat a bizonyos szanálási levonásokat megszünteti. Legalább is kormánynyilatkozatok oda tendálnak és ugy látszik, hogy a kormánynak ez a szándéka és azt véli, hogy akkor készen is van a kötelezettségének teljesítésével. Ettől teljesen és tökéletesen eltér az én felfogásom. Ha a kormány meg is szünteti a szanálási levonásokat, még akkor sincs a nyugdíjas-kérdés megoldva, mert ezeknek a levonásoknak megszüntetése a nyugdíjasokon még nam segit annyit, amennyit rajtuk segíteni kötelességünk. Egyedüli megoldási módozatnak a külföldi kölcsön utján való megoldást tartom. A külföldi kölcsön utján való megoldásra konkrét ajánlatok vannak a pénzügy minister előtt, aki nem tudom, hogy megint milyen érthetetlen makaccságból nem hajlandó ezzel a megoldási módozattal foglalkozni. De én itt, a kereskedelemügyi tárca kötelékébe tartozó nyugdíjasok sorsánál is megemlítem, hogy igenis bárhogyan próbálkoznak a kormány igen t tagjai a nyugdíjas-kérdést megoldani, más módon nem fogják tudni megoldani, mint hogy külföldi kölcsönt vesznek e tekintetben igénybe. Természetes dolog, én is csak olyan megoldási módozatra gondolok, amely az államháztartásnak nagynehezen helyrehozott egyensúlyát nem billenti fel. Mivel azonban tudomásom van róla, hogy a külföldi kölcsön-ajánlatok olyanok, hogy azok az államháztartás egyensúlyát nem érintik, több kiadást nem okoznak, ebből kifolyólag, igenis, állitom, mindaddig, mig az ellenkezőjéről meg nem győznek, hogy a nyugdíjas-kérdés másképen megoldható nem lesz, mint külföldi kölcsön utján és a kereskedelemügyi tárca kötelékébe tartozó nyugdíjasok érdekében kérem ehhez a kereskedelemügyi minister ur közreműködését. Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az az álláspont, amelyet Kiss Menyhért t. képviselőtársam képvisel, tulajdonképen azt jelenti, hogy a 8 milliós Magyarország fizesse a volt 20 milliós Magyarországnak összes nyugdíj terheit. Én azt hiszem, hogy ezt az álláspontot sem a joggal, sem a méltányossággal, sem az igazsággal nem lehetne alátámasztani. (Kiss Menyhért: 130 családról van szó!) Nekünk arra kell igyekeznünk, hogy ott ahol tényleg kötelességeink vannak, ezeket megfelelőlen teljesítsük. De ennek a kérdésnek ilyen rendezése semmi esetre sem lehet a magyar kincstárnak módjában és ilyen terhek alatt a magyar kincstár kell, hogy teljesen összeroppanjon. Egyébként pedig arra, hogy a beköltöző nyugdíjasnak van-e beköltözési engedélyre és nyugdíjra való jogosultsága, határozott szabályok vannak és azok a szabályok irányadók. Ami mármost Szilágyi Lajos képviselőtársam által a nyugdíikérdlés sürgős megoldására vonatkozólag tett megjegyzéseket illeti ebben a kérdésben már ismételten történt a kormánv részéről olyan kijelentés, hogy a kormánv ténylesr arra igyekszik, hogy a kérdést mielőbb megoldhassa. De lennek a kérdésnek előfeltétele az hogy a szomszéd államokkal évi május hó 8-án, szombaton. 69 megfelelő tárgyalásokat folytathassunk le azért, hogy az a nagy teher, amely ez idő szerint tényleg Magyarországot terheli, legalább részben azok által vétessék át. Azt hiszem egyébként, hogy a kérdés a pénzügyi tiárca tárgyalásánál lesz bővebb megvitatás tárgya. (Helyeslés jobb felől' — Kiss Menyhért: És a Curiához mit szól a minister ur? Jogerős Ítéletek vannak!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. A 11. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelenteni ki. Következnek az állami üzemek. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a tételt felolvasni! Csik József jegyző (olvassa): »Állami üzemek XIX. Fejezet. Posta, távírda és távbeszélő. Kiadás. Rendes kiadásoik 1. Személyi járandóságok 32,157.290 P.« Elnök : Megszavaz tátik. Csik József jegyző (olvassa): »2. Dologi kiadások 8 067.600 P.« Elnök: Megszavaztatik. , Csik József jeigyző (olvassa): »3. Üzemi kiadások 21,151.600 P.« — Kabók Laics! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Tulajdon képen azért szólalok fel a 3. rovatnál, az üzemi kiadások tételénél, mert a beruházási kérdésekkel, a posta, a távirda és a távbeszélő beruházási 'kérdéseivel másként foglalkozni nem tudok, és pedig azért, mert az 1926/27. költségvetési esztendőben beruházások céljaira egyáltalában semmiféle összeg felvéve nincs. Az indokolás szerint azért történt a beruházási célokra felvett mindennemű összeg törlése, mert a minister ur ezt hasznos beruházások címén kívánja elintézni. Midőn költségvetést tárgyalunk, • szükség volna azoknak a számadatoknak a megismerésére is, amelyek valójában a költségvetéshez hozzáfűződnek, hozzátartoznak ós miután az eddigi költségvetéseknél a beruházások a költségvetés tételeiben voltak beillesztve, épen ezért szokatlan, hogy ez most hiányzik, az appropriáció adatait még nem ismerjük és épen ebből az okból nem lehet még csak véleményt sem alkotni, hogy a kereskedelemügyi tárca valójában milyen összegeket szánt hasznos beruházások céljaira. Ha most például vizsgálom az üzemi kiadások terén mutatkozó összegeket, amelyeik együttvéve 21,151.600 pengőt tesznek ki, ugy ez számra nagy összegnek tűnik fel, de ha azt tesszük vizsgálat tárgyává, hogy ebből az öszszegből valójában milyen üzemi kiadásokat kell teljesíteni, akkor azután már egészen másképen alakul ennek képe. Különösen a távbeszélőhálózat hiányosságairól — ami köztudomású az egész országban — akaróik beszélni. Beszélni kivánok elsősorban arról, hogy milyen nehéz ma bárkinek egy telefonállomást megszerezni s ez azért van igy, mert olyan költségeket kell viselnie, olyan összegeket keli lefizetnie, amelyek megriasztják az embereket attól, hogy telefonállomásra berendezkedjenek. Pedig a távbeszélőhálózat számára tulajdonképen az volna előnyös, ha minél számosabb előfizetője volna, ha minél jobban szaporodnék a távbeszélő előfizetőinek száma, mert igy azután az üzemi költségek jobban eloszlanának és az egész távbeszélőhálózat jobban tudna prosperálni. Ez az egyik része a kifogásoknak, a másik pedig, ami szintén köztudomású, az, hogy a telefonkészülékek igen leromlott állapotban vannak. Az előfizetők ezrei tele vannak panaszokkal, hogy a készülékek avultak, a készülé-