Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

§& A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. Cégjegyzési, cég-hirdetési és előfizetési díjak 80.000 P.<c Elnök: Megszavaztalak. Csik József jegyző (olvassa): »3. Kovát. Lőporegyedáruság bevételeiből való részesedés 353.600 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »4. Eovat. Felügyeleti költségek megtérítése, illetékek ésvegyes 'bevételek 223.040 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyziő (olvassa): »5. Eovat. Üzemi bevételek 2.336 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »6. Rovat. Gépkocsiszolgálat bevételeiből 2920 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »11. Cím. Nyugellátások. Kiadás. Rendes kiadások: 2,625.657 P. (Kiss Menyhért szólásra jelentkezik.) Elnök: Kiss Menyhért képviselő ur kivan szólni. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A nyugellátások kérdésénél egy rendkívül fontos dologra hívom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Körülbelül 130—150-re tehető ama vasutasok száma, akik Magyarország megszállott területeiről, a román megszállott területekről, avagy Felső- vagy Dél-Magyarországról átjöttek, mert itt akarnak megtelepedni. Ezek a vasutasok két osztályba soroznátok. Vannak olyanok, akiket rákénj^szeritett a magyar állam, hogy lemondjanak illetményeikről, mert máskép nem adta, volna meg a népjóléti ministerium a beleegyezést a beköltözésükhöz, és mint mondottam, ezeket rákényszeritették, hogy 20 —30 évi szolgálatukról mondjanak le s csak ezen a réven engedték meg a letelepülést. Vannak köztük azonban olyanok is, akik már 1922-ben vagy 1923-ban magyar állampolgárságot szereztek és jóllehet magyar állampolgárok, nyugdíj iránti kérvényüket a Máv. igazgatósága még mindig nem intézte el. Kerületemből több alkalommal több ilyen vasutasnak a nyugdíj kérvényét voltam bátor az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmébe ajánlani és annak dacára, hogy ugy a Máv. igazgatóságánál, mint az igen t. kereskedelemügyi minister urnái in konkreto számtalanszor megsürgettem ezeket a kérvényeket, és feltártam, hogy itt gyermekek jövőjéről s tönkretett # családapákról van szó, tehát kötelessége eljárni és rendelkezni, a minister ur, aki egyszersmind külügyminister, egyszerűen a legkedvesebb " bonhomiával ígérte meg, hogy csak lesz valahogy és legközelebb beterjeszt egy törvényjavaslatot, amely rendezi ezt a kérdést. Három éven keresztül ezen rózsás, mosolygós, kedves és aranyos ígéreteknél többet nem kaptak. A gyermekek éhenhalhatnak, elpusztulhatnak, i mert a magyar állam elfogadta ugyan apáik munkáját évtizedeken keresztül, arra azonban : nincs lekiismerete és szive a magyar állam- ; nak, hogy ezeknek az embereknek agg napjai- i ról és özvegyeiknek az ellátásáról gondoskodjék. Végre is ezek a vasutasok a bírósághoz fordultak s a m. kir. Curia döntést is hozott ebben a kérdésben, mert például Pék Béla esetében, aki magasrangu tisztviselője volt a Máv-nak Pécsett, a Curia 3411/1925. számú ítéletében kimondotta, hogy a Máv. köteles a nyugdíjat folyósítani, metrt a magyar állampolgárnak joga van bármikor hazájába visszatérni s nyugdíjigénye nem tehető függővé a beköltözési engedélytől. évi május hó 8-án, szombaton. T. Nemzetgyűlés! Azok a vasutasok, akik perelték a magyar államot, most már jobb jielyzetben vannak, mert a Curiának végérvényes Ítéletével a kezükben a Magyar Államvasutak igazgatósága kénytelen kifizetni nyugdíjukat. A legtöbb nyugdíjas azonban nem volt ilyen határozott, avagy nem volt pénze, hogy a pert megindítsa és a minister ur meg ma is kedves válaszokkal akarja ezeket az embereket^ jóllakatni. Ezért kérem a minister urat, méltóztassék határozottan kinyilatkoztatni, hogy mi történik ebben a kérdésben. Az igazgatóság részéről hivatalosan is azt a választ kaptam, hogy az ősszel a minister ur egy törvényjavaslatot szándékozik a Nemzetgyűlés elé terjeszteni és ebben végleges gondoskodás történik a menekült vasutas családokról. Minthogy azonban ezt évről-évre méltóztatik megismételni és semmiféle tényleges eredményt nem kapnak az illetők, én ismételten felkérem a minister urat, hogy ezt a kérdést, a menekült és nyugdíjas vasutasság ügyének ezt a rákfenéjét orvosolja, gondoljon arra a számtalan menekült emberre, akik egy életet töltöttek el a magyar vasutak szolgálatában és akik nem rajtuk álló okokból voltak kénytelenek az országba visszatérni és akik nem voltak annak okai, hogy Magyarország a háborút elvesztette. Amennyiben pedig vannak a Máv. igazgatóságának számadásában, már a múlt évben is kifogásolt nagyon tekintélyes olyan tételek, amelyeket jutalmazásra fordítanak, én sókkal helyesebbnek és igazságosabbnak tartanám, ha ezeket a jutalmazásokat mindaddig, amig a menekült vasutasok nyugdíjügye és nyugdíjigénye elintézve nincs, méltóztatnék felfüggeszteni és elsősorban ennek a 130—150 kisembernek ügyét méltóztatnék rendezni, mert ez a magyar állam becsületbeli ügye, íme, a magyar királyi bíróság, a Curia megmondta álláspontját és kijelentette, hogy ehhez a krudélis, kegyetlen cselekedethez nem lehet hozzájárulni, hogy a magyar állam ezeknek beköltözési engedélyt ne adjon és azt sem lehet eltűrni, hogy a ministerium ezeket nyugdíjaiktól megfossza azáltal, hogy nem adja meg nekik a beköltözési engedélyt, — hanem, igenis, megállapította nyugdíjigényeiketSzükséges volna, hogy a minister ur akár rendeletileg, akár törvényhozási utón intézkedjék; mi innen a baloldalról bejelentjük, hogy készséggel és azonnal elfogadjuk az erre vonatkozó javaslatot, mert sok olyan családról van szó, amely rá van utalva, hogy a magyar állam ezt az igazán kelevényszerü kérdést három-négy év után végre rendezze. Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A magyar államvasutak nyugdíjasainak, nyugbéreseinek, özvegyeinek és árváinak sorsát illetőleg nekem is van megjegyezni valóm, ugy vélem azonban, hogy a házszabályok a kereskedelemügyi tárca letárgyalása után, akkor, amikor az állami üzemekről lesz szó, adják meg a jogot arra, hogy ahhoz hozzászólhatok, ennélfogva erre én most nem kívánok megjegyzést tenni. Itt az 1. rovatnál azonban az állami nyugdíjasok járandóságairól van szó és ehhez akarok néhány megjegyzést tenni. A kereskedelemügyi minister urnák épen ugy, mint a többi ministertársainak be kell látniok, hogy a nyugdíjasok helyzete tarthatatlan és a nyugdíjasok sorsán a legsürgősebben változtatni kell. Bizonyítják ezt a hatalmon levő kormánypárt értekezletei; a nyilvá-