Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-547
66 A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. Ennek az egyletnek, amint azt a kereskedelemi minister ur igen jól tudja, 102.000 tagja van, szóval, egy óriási., nagy taglétszámmal biró, kitűnően adminisztrált egyesület. Ennek az egyesületnek, melynek — ismétlem — 102.000 befizető tagja van, 900Ö volt munkással, illetőleg rokkanttal szemben kell segélyezési kötelezettségének eleget tenni, szóval 9000 embert kell segélyeznie. Ennél az egyesületnél a tagsági díjak hat osztályba vannak különböző fokozatok szerint sorolva és különbözőkép vannak megállapítva. A legkisebb befizetés összege belenként 3600, a legmagasabb befizetési összeg hetenként 12.000 korona. Ha mind a 102.000 befizető tagot állandóan és pontosan fizető tagnak veszem és veszem a közepes harmadik osz.tályt, akkor könnyű kiszámítanom, hogy minden segélyezett tagra, — tehát 9000 segélyezett tagra — havonta csupán 294.666 korona esnék. De jó volna, ha ilyen átlagos számmal ilyen kedvező összeget fizethetne az egyesület. A helyzet voltaképen az, hogy egy megrokkant munkás, aki 22 évig fizette a rokkantegyesület harmadosztályú tagsági díját, a folyó év januáir l-ig kapott 75.000 korona segélyt, január 1 óta kap havi 120.000 korona segélyt, illetőleg rokkant nyugdíjat. Ennek az embernek a szabályzat szerint volna, ha aranykoronában fizetnék, eea 50 aranykorona, vagyis 725.000 papírkorona igény jogosultsága. Ezt az egyesületet ebbe a mostoha helyzetbe a hadikölcsön kérdése hozta. Az egyesület annakidején, a háború alatt, felhívásra, felülről jövő pressziókra 17 és félmillió aranykorona hadikölcsönt jegyzett és itt van a kereskedelemügyi minister ur felelőssége is; ezért nem hallgathat a kereskedelemügyi minister ur a hadikölcsön kérdésben. Itt van egy rendkivül üdvös közcélú egyesület, amely ilyen hitvány, csekély rokkantnyugdíjakat tud csak fizetni és ebbe az állapotába azáltal sodortatott, hogy a t. kormány elzárkózik a hadikölcsön valorizációja elől. Ha a t. kormány valorizálta volna a hadikölcsönöket, akkor például csak ennél az egyetlen egyesületnél a 17 és félmillió korona hadikölcsön összeg valorizálása azt jelentené, hogy épen kétszer annyit, tehát 100 százalékkal többet tudna az egylet a 9000 segélyezett tagnak fizetni, mint amennyit eddig fizet. így tehát 9000 tag sinyli és szenvedi ennek a kérdésnek megoldatlan voltát. Ilyen és ehhez hasonló okokból tettein szóvá a kereskedelmi tárcánál is a hadikölcsön kérdését, ilyen példák bizonyítják, hogy minő kötelességek hárulnak az egyes szakministerekre, hogy mindegyiknek tárcájába belevág ez a kérdés más és más vonatkozásban. A kereskedelemügyi minister urnák ime hoztam egy példát ebben a vonatkozásban. Én igenis arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy ebből a konkrét példából kifolyólag is, kereskedelmi, kisipari és munkásvédelmi célokból is a hadikölcsön-kérdés megoldását szorgalmazza a maga részéről és az ettől mereven és ridegen elzárkózni akaró, még tárgyalni sem akaró Bud János pénzügyminister úrral és az ő rossz szellemét képező Szabóky Alajos államtitkár úrral szemben (Derültség) méltóztassék odahatni, hogy ez a hadikölcsön-kérdés minél előbb, addig, míg nem késő, megoldassák. Elnök: A vitát bezárom. (Kabók Lajos szólásra jelentkezik.) Miért nem méltóztatik feliratkozni? Kabók Lajos: Valójában azt hiszem, házszabályszerüen járok el akkor is, ha ily módon jelentkezem, mert az elnök ur... évi május hó S-án, szombaton. Elnök: A képviselő ur teljesen házszabályszer üen jár el, azonban már én a vitát bezártam és akkor jelentkezett a képviselő ur. Én tehát csak azért, mert nem történt meg a dolog technikai kivitele, ezt meg nem történtnek kívánom tekinteni. A képviselő ur nekem nem tehet szemrehányást. (Rothenstein Mór: A részletes tárgyalásnál már nehéz feliratkozni!) Épen azért mondom, hogy méltóztassék máskor előre gondoskodni a jelentkezésről. Kabók Lajos: Megbajlok az elnöki intézkedés előtt ... Elnök: Én ugy intézkedtem, hogy a képviselő ur szólásjoga respektáltassék, ez ellen azután már igazán nem lehet kifogást tenni. Kabók Lajos: Azért mondottam, hogy tisztelettel meghajlok az elnöki intézkiedéls előtt. T. Nemzetgyűlés! A 11. rovatban a keresnedlőlmi, kisipari és munkásvédelmi célok elősegítése foglaltatik benn. Maga a cím tulajdonképen azt engedi sejtetni, hogy itt a kereskedelmi niinisteriüm valami kedves és hasznos dolgot akar keresztülvinni, valójában azonban, iha ebiből az illúzióból kiábrándul az ember, mert iha részletezve vizsgáljuk meg a különböző összegeket, amelyek az emiitett célokat szolgálják, akkor ezek is hozzájárulnak ahlhoz, hogy az illúzióból kiábránduljunk. Az indokolásban például az található, hogy ebből a 92.240 pengőből 56.000 pengő belkereskedelmi célok elősegitésére szolgál, 1360 pengő külkereskedelmi célok elősegítésére, 24.000 peingő pedig kisipari céloknak és 10.880 pengő munkásvédelmi céloknak elősegítését szolgálja. Négyféle címre oszlik tehát ez a csekély öszszeg és meg lehet állapítani, hogy négy részre elosztva, egy-egy részre olyan kevés összeg jut, hogy megközelítőleg sem lelhet az említett célokat szolgálni. A kisipari célok elősegítésére szolgáló hiteleknél például az indokolás azt mondja, hogy főleg olyan intézmények és akciók támogatására fog fordíttatni, amelyek a kisiparosság egy nagyobb helyi vagy szakmai csoportjának boldogulását mozdítják elő, illetve érvényesülési leihetőségeit fokozzák, továbbá szakkönyveket, szaklapokat szereznek be és a kisipari hitel kérdését is ebből akarják megoldani. Ez átszámítva papír koronára, mintegy ihátrom és félmilliárd koronát tesz 'ki. Ennyi mindent hogy lehet ilyen kis öszszegből elintézni, azt nem tudom, annyit azonban itt megemlíthetek, hogy rávall a kereskedelmi kormányzat szűkmarkúságára, hogy ilyen fontos célokat ilyen kis összegekkel honorál, amelyekkel megközelitőleg sem lehet a kitűzött célt elérni. Ha csak egyetlen egyet, például a kisipari hiteleket emelem ki, amelyek &z indokolás szerint szintén ebből volnának megoldandók, akkor is három és fél milliárd koronával igazán rendkivül keveset lehet a kisipari hitelek terén tenni, mert ez néhány iparosra elosztva is hamar kimerül. Hát hol van akkor még az a nagyszámú iparosság, amely szintén jogot formál arra, hogy ilyen hitelekben részesüljön? Köztudomású és épen az a közgazdasági élet egyik baja, hogy ilyen hitelekhez nem lehet hozzájutni az iparosoknak, akik épen ezért iparukat nem tudják megfelelően folytatni. Miután ez igy van, szükség volna arra, hogy a kereskedelmi minister ur nagyobb öszszeget irányozzon elő. Jóllehet a tavalyi öszszegnél lényegesen nagyobb, mintegy nyolcszor akkora a most tárgyalás alatt levő költségvetésben feltüntetett 24.000 pengő, mert az 1925/26. költségvetési évben csak 3500 pengő »
