Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-547
02 À nemzetgyűlés 547. ülése 1926. évi május ho e-án, szombaton. mákat, — rajz-, tervezési- és más tanfolyamokat — rendezhessenek az iskolákban, s adjanak világítást, télen pedig fűtést is, mert hiszen ilyesmire leginkább a téli estéket lehet felhasználni. Különösen pedig a belügyminister urat szólítsa fel arra, hogy ezeket a szakirányú tanfolyamokat, amelyeket a munkások úgyis erejük nagy megfeszítésével igyekeznek fentartani, ne fojtsák el a közigazgatási hatóságok, ne minősítsék ezeket rendőrügynek vagy politikai tevékenységnek, hanem lássák be, liogy a munkásnak joga van arra, hogy szorgalmával több tudáshoz és igy több erőhöz jusson az élet küzdelmeiben. Ezeket kivántam ennél a címnél a minister ur figyelmébe ajánlani. Meggyőződésem az, hogy a minister urnák módja van ebben az irányban segítségünkre jönni. Meg kell állapitanom egyben azt is, hogy a fővárosban és a főváros környékén — nevezetesen Újpesten és Kispesten — az utóbbi időkben igen szép tanfolyamokat tudtunk rendezni egyes szakmunkások részére. Sajnos, eszközeink kicsinyek, megfelelő összegek nem állanak rendelkezésünkre. Dicséret illeti e tekintetben Újpest, valamint Kispest város vezetőségét: mind két testület nagy buzgalommal és megértéssel igen tekintélyes anyagi eszközöket bocsát a munkások rendelkezésére. De — mint előzőleg is emiitettem — ez nem minden, mert nem a fővárosból és nem Kispestből és Újpestből áll az ország, vannak még városok, ahol igen tekintélyes számú munkásság szívesen tanulna és a téli estéken szívesen áldozna időt és fáradtságot arra, hogy tudását fejlessze. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Nagyon kérem a minister urat, hogy ahol hatásköre ezt lehetővé teszi, segítsen bennünket ahhoz, hogy a munkások oktatására megfelelő eszközök álljanak rendelkezésünkre. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Én ezzel a kérdéssel, amelyre képviselőtársam figyelmemet felhívta, foglalkozni fogok, de miután nem ismerem eléggé a kérdést, ezidőszerint nem tudok róla nyilatkozatot tenni. Nem fogom azonban elmulasztani, hogy ministertársaimmal is érintkezést keressek ebben a kérdésben. (Szabó Imre: Vannak előterjesztéseink, majd újra felküldjük őket!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A tétel meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Bodó János jegyző (olvassa): »2. Kovát. Dologi kiadások 105.943 P.« — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az ipari és kereskedelmi szakoktatásra megszavazandó költségek kárba vesznek, fölöslegesekké válnak, ha balkezü kormányintézkedések lerontják ezeknek értékét. így az ipari szakoktatás kérdésében kötelességemnek tartom szóvátenni azt a bánásmódot, amellyel a felső ipariskolából kikerült egyéneket kezelik. A felső ipariskolákat nagy költségekkel tartjuk fenn. Érdekünk, nemzeti érdek, hogy ezekben a felső ipariskolákban az intelligens ifjak minél nagyobb számban seregeijenek össze és az intelligencia köréből is minél többen válasszák ezt a pályát. De ahogy ma van, ahogy egy kormányrendelet elbírálja ezen iskolát végzett egyéneket, nem hiszem, hogy nagyon fognak oda seregleni, hanem el fognak riadni és a felsőipariskola elnéptelenedése fog bekövetkezni, ha az igen t. kereskedelemügyi minister ur egy kérdésben, amelyet most szóvá teszek, nem intézkedik. Ezen felsőipariskolát végzett ifjak nagyrésze t. i. az iparban művezető elnevezés alatt heb r ezkedik el. A most érvényben lévő ipartörvény ezeket a inűvezetőket csak mint fontosabb teendőt végző iparossegédeket kezeli és csak igy ismeri el s ebből kifolyólag ezeknek a sorsa, jogviszonya akként szabályoztatott, hogy ezeknek csak háromhavi felmondásra van igényűk, holott képzettségüknél fogva is — és itt kapcsolódom be az ipari szakoktatás kérdésébe — ezeknek az egyéneknek minden joguk meg volna arra, hogy azokba a kategóriákba sorolják őket, amelyeket magántisztviselői kategóriáknak nevezünk és amelyekhez csatolták például a kereskedősegédeket is. Sohasem tudom megérteni, hogy. ha a kereskedősegédeket idecsatolták és egyenlő elbánás alá vonták a magántisztviselők ezreivel, akkor az iparossegéd gyanánt kezelt művezetőket miért nem veszik be ugyanebbe a csoportba. A különbség az elbánásban az, hogy a művezetők jelenlegi helyzetükben csak háromhavi felmondási a bírnak igénnyel és semmiféle végkielégítésre nincs joguk. Ebből kifolyólag azt kérem, hogy akként kezeltessenek a jövőben, mint a magántisztviselők, illetőleg kereskedősegédek, vagyis hat havi felmondásra és végkielégítésre legyen igényük, mert ellenesetben az ipari szakoktatás terén viszaesés fog bekövetkezni. Bátor vagyok megjegyezni, hogy báró Szterényi József, volt kereskedelemügyi minister idejébe\n az akikor készült törvényjavaslatban a művezetők már akként biráltattak el, mint a magántisztviselők; tehát semmi egyebet nem kívánok a kereskedelemügyi minister ur részéről, mint az annakidején elfoglalt álláspontot. Kívánom tehát azt, hogy a most érvényben lévő 1910/1920. M. E. sziámu retndelettől eltérően a művezetők ugyanazokat a jogviszonyokat kapják jutalmul, mint amilyen jogviszonyban vannak a magántisztviselők ezrei is. Az ipari szakoktatás kérdésére nem óhajtok most a részletes vitánál kitérni, a házszabályok ezt nem is engedik meg nekem, csak ezúton vagyok bátor a kereskedelemügyi minister ur magas figyelmét felhívni dr. Orell Géza budapesti márványutcai felsőipariskolai igazgatónak a kereskedelmi iskolák reformjáról irt gyönyörű tanulmányára, melyet bátor voltam átnyújtani az igen t. minister urnák és ezúttal is itt a nemzetgyűlés színe előtt kérem, hogy annak üdvös javaslatait, újításait mindenesetre meggondolás tárgyává méltóztassék tenni. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólani nem kiyán, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A kérdés, amelyet Szilágyi t. képviselőtársam felvetett, kapcsolatos egy törvényjavaslattal, amely most áll tárgyalás alatt. Ott fognak az összes ilyen természetű kérdések, amelyek a szakoktatással és általában a magántisztviselőik jogviszonyaival kapcsolatosak, rendezést nyerni. Igy természetesen nem is vagyok ma abban a helyzetben, hogy ebben a kérdésben végleges nyilatkozatot tehessek; amit tehetek, csak az, hogy amikor azzal a törvényjavaslattal foglalkozni fogok, kü-
