Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

02 À nemzetgyűlés 547. ülése 1926. évi május ho e-án, szombaton. mákat, — rajz-, tervezési- és más tanfolyamo­kat — rendezhessenek az iskolákban, s adjanak világítást, télen pedig fűtést is, mert hiszen ilyesmire leginkább a téli estéket lehet fel­használni. Különösen pedig a belügyminister urat szólítsa fel arra, hogy ezeket a szakirányú tanfolyamokat, amelyeket a munkások úgyis erejük nagy megfeszítésével igyekeznek fen­tartani, ne fojtsák el a közigazgatási hatósá­gok, ne minősítsék ezeket rendőrügynek vagy politikai tevékenységnek, hanem lássák be, liogy a munkásnak joga van arra, hogy szor­galmával több tudáshoz és igy több erőhöz jus­son az élet küzdelmeiben. Ezeket kivántam ennél a címnél a minis­ter ur figyelmébe ajánlani. Meggyőződésem az, hogy a minister urnák módja van ebben az irányban segítségünkre jönni. Meg kell álla­pitanom egyben azt is, hogy a fővárosban és a főváros környékén — nevezetesen Újpesten és Kispesten — az utóbbi időkben igen szép tanfolyamokat tudtunk rendezni egyes szak­munkások részére. Sajnos, eszközeink kicsi­nyek, megfelelő összegek nem állanak rendel­kezésünkre. Dicséret illeti e tekintetben Újpest, valamint Kispest város vezetőségét: mind két testület nagy buzgalommal és megértéssel igen tekintélyes anyagi eszközöket bocsát a munká­sok rendelkezésére. De — mint előzőleg is emii­tettem — ez nem minden, mert nem a főváros­ból és nem Kispestből és Újpestből áll az or­szág, vannak még városok, ahol igen tekinté­lyes számú munkásság szívesen tanulna és a téli estéken szívesen áldozna időt és fáradtsá­got arra, hogy tudását fejlessze. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Nagyon kérem a minister urat, hogy ahol hatásköre ezt lehetővé teszi, segítsen bennün­ket ahhoz, hogy a munkások oktatására meg­felelő eszközök álljanak rendelkezésünkre. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Én ezzel a kérdéssel, amelyre képviselőtársam figyelmemet felhívta, foglal­kozni fogok, de miután nem ismerem eléggé a kérdést, ezidőszerint nem tudok róla nyilatko­zatot tenni. Nem fogom azonban elmulasztani, hogy ministertársaimmal is érintkezést keres­sek ebben a kérdésben. (Szabó Imre: Vannak előterjesztéseink, majd újra felküldjük őket!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. A tétel meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Bodó János jegyző (olvassa): »2. Kovát. Dologi kiadások 105.943 P.« — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az ipari és kereskedelmi szakoktatásra megszavazandó költségek kárba vesznek, fölöslegesekké vál­nak, ha balkezü kormányintézkedések leront­ják ezeknek értékét. így az ipari szakoktatás kérdésében kötelességemnek tartom szóvátenni azt a bánásmódot, amellyel a felső ipariskolá­ból kikerült egyéneket kezelik. A felső ipar­iskolákat nagy költségekkel tartjuk fenn. Ér­dekünk, nemzeti érdek, hogy ezekben a felső ipariskolákban az intelligens ifjak minél na­gyobb számban seregeijenek össze és az intel­ligencia köréből is minél többen válasszák ezt a pályát. De ahogy ma van, ahogy egy kor­mányrendelet elbírálja ezen iskolát végzett egyéneket, nem hiszem, hogy nagyon fognak oda seregleni, hanem el fognak riadni és a felsőipariskola elnéptelenedése fog bekövet­kezni, ha az igen t. kereskedelemügyi minister ur egy kérdésben, amelyet most szóvá teszek, nem intézkedik. Ezen felsőipariskolát végzett ifjak nagy­része t. i. az iparban művezető elnevezés alatt heb r ezkedik el. A most érvényben lévő ipar­törvény ezeket a inűvezetőket csak mint fon­tosabb teendőt végző iparossegédeket kezeli és csak igy ismeri el s ebből kifolyólag ezek­nek a sorsa, jogviszonya akként szabályozta­tott, hogy ezeknek csak háromhavi felmon­dásra van igényűk, holott képzettségüknél fogva is — és itt kapcsolódom be az ipari szak­oktatás kérdésébe — ezeknek az egyéneknek minden joguk meg volna arra, hogy azokba a kategóriákba sorolják őket, amelyeket magán­tisztviselői kategóriáknak nevezünk és ame­lyekhez csatolták például a kereskedősegéde­ket is. Sohasem tudom megérteni, hogy. ha a ke­reskedősegédeket idecsatolták és egyenlő el­bánás alá vonták a magántisztviselők ezreivel, akkor az iparossegéd gyanánt kezelt művezető­ket miért nem veszik be ugyanebbe a cso­portba. A különbség az elbánásban az, hogy a művezetők jelenlegi helyzetükben csak három­havi felmondási a bírnak igénnyel és semmiféle végkielégítésre nincs joguk. Ebből kifolyólag azt kérem, hogy akként kezeltessenek a jövőben, mint a magántisztvi­selők, illetőleg kereskedősegédek, vagyis hat havi felmondásra és végkielégítésre legyen igényük, mert ellenesetben az ipari szakokta­tás terén viszaesés fog bekövetkezni. Bátor vagyok megjegyezni, hogy báró Szte­rényi József, volt kereskedelemügyi minister idejébe\n az akikor készült törvényjavaslatban a művezetők már akként biráltattak el, mint a magántisztviselők; tehát semmi egyebet nem kívánok a kereskedelemügyi minister ur részé­ről, mint az annakidején elfoglalt álláspontot. Kívánom tehát azt, hogy a most érvényben lévő 1910/1920. M. E. sziámu retndelettől eltérően a művezetők ugyanazokat a jogviszonyokat kapják jutalmul, mint amilyen jogviszonyban vannak a magántisztviselők ezrei is. Az ipari szakoktatás kérdésére nem óhaj­tok most a részletes vitánál kitérni, a házsza­bályok ezt nem is engedik meg nekem, csak ezúton vagyok bátor a kereskedelemügyi mi­nister ur magas figyelmét felhívni dr. Orell Géza budapesti márványutcai felsőipariskolai igazgatónak a kereskedelmi iskolák reformjá­ról irt gyönyörű tanulmányára, melyet bátor voltam átnyújtani az igen t. minister urnák és ezúttal is itt a nemzetgyűlés színe előtt ké­rem, hogy annak üdvös javaslatait, újításait mindenesetre meggondolás tárgyává méltóztas­sék tenni. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólani nem kiyán, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A kérdés, amelyet Szilágyi t. képviselőtársam felvetett, kapcsolatos egy tör­vényjavaslattal, amely most áll tárgyalás alatt. Ott fognak az összes ilyen természetű kérdések, amelyek a szakoktatással és általá­ban a magántisztviselőik jogviszonyaival kap­csolatosak, rendezést nyerni. Igy természetesen nem is vagyok ma abban a helyzetben, hogy ebben a kérdésben végleges nyilatkozatot te­hessek; amit tehetek, csak az, hogy amikor az­zal a törvényjavaslattal foglalkozni fogok, kü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom