Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

À nemzetgyűlés 547. ülése 1926, lönös figyelemmel leszek erre a kérdésre, amelyet t. képviselőtársam felvetett. Részemről,, ugy amint fejtegetéseit hallottam, nem. látok nehézséget abban, hogy ezen a téren tényleg megfelelő rendelkezések vétessenek fel abba a törvényjavaslatba, de ezt véglegesen csak akkor fogom megítélhetni, ha majd azzal a törvényjavaslattal foglalkozunk. Kérem a rovat elfogadásiált. Elnök: Következik a határozathozatal. A rovat meg niem támadtatváin, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. rovat. Csik József jegyző (olvassa): »Iparosnevelési célokra és különleges taneszközök beszerzésére 50.336 P.« Elnök: A rovat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Csik József jegyző (olvassa): »Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Iparoktatási intézetek épületeinek helyreállitására és uj iparoktatási intézetek szervezésére 140.800 P.« — Oberhammer Antal! Oberhammer Antal: T. Nemzetgyűlés! A kereskedelemügyi tárca költségvetésének vitájánál alig hangzott el szó az iparoktatás fontosságáról; alig történt utalás az ipari oktatás fejlesztésére. Én tehát megragadom az alkalmat arra, hogy most a részletes vitánál pár szóval foglalkozzam az ipari szakoktatás fontosságával. Örömmel állapítom meg mindenekelőtt azt,; hogy a kereskedelemügyi kormány a mostani; szűkös viszonyoknak és annak ellenére, hogy; az államháztartásnak minden fillérre szüksége van, erre a célra is be tudott állitani ebbe a| költségvetésbe ilyen összeget, — 406.000 pen-: got —i amelyben az 1924. évben megkezdett miskolci ipari szakiskoláinak harmadik részlete, továbbá az újpesti fémipari szakiskolának első részlete van felvéve. Nem lehet eléggé fontosnak jeleznem azt; a feladatot, amelyet az ipari szakiskolák szolgálnak. A kereskedelemügyi kormányzatnak talán kevés olyan fontos ágazata van, mint az,

; amely az iparfejlesztéssel és ennek segédesz-; köze, az ipari szakoktatás fejlesztésével kapcsolatos. Fontos ez két okból. Fontos először azért,! mert a világ nagy ipari versenyében csak: ugy tudjuk helyünket megállani és csak ugy! tudunk versenyképessé lenni, ha olyan iparterméke/ket állítunk elő, amelyek tartósság^ csíny és használhatóság tekintetéiben megütik a mértéket és versenyképesek a külföldi iparok hasonló iparcikkeivel. Erre pedig _ csak akikor leszünk képesek, ha az iparos ifjúság^ nak megadjuk azt az alapos nevelést, azt a tanítást, az ahhoz szükséges általános művelt-! séget, amelynek nyújtására az ipari szakisko^ Iák hivatottak. I Az ipariskolák ebben a tekintetben igazán nagyon szép eredményt értek el. Aki csak egyszer is megfordult ilyen iskolában, az láthatta, hogy ott a növendékek milyen alapos munkát végeznek; mennyi invenciót visznek be a munkába és valóban fáradhatatlan tanáraik vezetése alatt olyan dolgokat alkotnak, amelyek tanúsítják azt, hogy nemzetünk fiai nemcsak a tudományban, a művészetben és egyéb más téren, hanem az ipar terén is zsenialitással rendelkeznek. Az iparfejlesztés szempontjából rendkivül fontosak ezek az ipariskolák és én teljesen egyetértek Szabó Imre t. képviselőtársamnak azzal az óhajtásával, hogy nemcsak ilyen ipari szakiskolákat kell felállítani, hanem évi május hó 8-án, szombatim. 63 azonkívül továbbképző tanfolyamok létesítésére is meg kell adni a módot, Ez az egyik ok arra, hogy ezek az ipari szakiskolák tejlesztessenek. A másik ok, hogy az átkos Trianon mellett nagyon jól tudjuk, hogy a mi országunk annyi lateinert nem képes eltartani, mint azelőtt, meg kell tehát találni a módot arra, hogy gátat vessünk annak, hogy az ifjúság tudományos pályára tóduljon és meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ifjaink az ipari pályákra menjenek. Ipari pályára azonban csak ugy mehetnek, ha erre a célra megfelelő szakiskolák állanak rendelkezésre, ahol bizonyos előképzettség íeltételeztetik, — négy polgári iskola — ahol hasonló szőrű fiuk jönnek össze s ahol megtalálják azt, amit egy ilyen iskolától várni lehet. Ide szivesebben is fognak jönni, mint a kis műhelyekbe, ahol igen sok házimunkát kell végezni és ahol kötelezve vannak az iparos tanonciskolák látogatására. De sokkal szivesebben fogják a szülők is ilyen iskolákba adni fiaikat, mert ezekben az iskolákban gyermekük jövőjét biztosítva látják. Hogy azonban az ifjúság ilyen iskolákba menjen és a szülök ilyen iskolákba adják fiaikat, ennek első feltétele az, hogy nívósak és a célnak megfelelők legyenek. Most terek ra arra, ami felszólalásom tulajdonképpeni célja. Rá akarok mutatni arra, hogy a pécsi fémipari szakiskola, amely körülbelül két évtizede áll fenn és amely e két évtized alatt egész kis gárdáját szállitotta az életbe a kitanult ipari munkásoknak, akik igen jól beváltak, — nem áll azon a nivon, amelyen kötelességének megfelelni tudna. Ez eredetileg is ideiglenes helyiségben volt és most is ideiglenes helyiségben van. Már a háború előtt, 1913-ban el volt határozva ennek felépítése, az állam s a város jelentékeny hozzájárulást biztosított, azonban a mostoha viszonyok folytán e, felépítése elmaradt. Most aztán tervbe vették a miskolci iskola átépítését s a pécsi iskolát megelőzi nemcsak a miskolci, hanem az újpesti iskola is, amelynek első részlete most van felvéve a költségvetésbe, de ugy vagyok értesülve, hogy a beruházási hitel terhére a szolnoki iskola is megelőzi és erre hétmilliárd van felvéve. Miután Pécs a szénbányák közelében fekszik, továbbá a Dunántúl erdőinek egy része is ott van, faiskolára is a legmegfelelőbb hely, ennélfogva nagyon kérem a kormányt, hogy ha már az idén nem is lehet beállítani a költségvetésbe és ha nem is lehet megelőzni a szolnoki iskolát, méltóztassék módot találni arra, hogy az 1926/27. költségvetési év második felében felszabaduló népszövetségi kölcsönből ez fedezhető legyen. Egyébként a tételt elfogadom. (Helyeslés a jobbóldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Amikor az iparnak és kereskedelemnek szavakkal való buzdításáról van szó, akkor a t. Nemzetgyűlés s az igen t. többség rendkivül bőkezű, amikor azonban ezt tettekkel kellene bizonyítani . . . (Erdélyi Aladár: Szavakkal! Ebben nem tudunk versenyezni!) Én ezt nemcsak a nemzetgyűlési tárgyalásokra értettem, hanem főképen a beszámolóbeszédekre és programmbeszédekre, amikor az igen t.. túloldal és többség képviselői rendkivül bőkezűek az ipar és kereskedelem támogatásában. (Zaj jobbfelöl. — Elnök csenget.) Természetesen ez alkalommal sohasem szokták elfelejteni rámutatni arra, hogy az ipart és kereskedelmet a nagy adókon