Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

A nemzetgyűlés 546. ülése 1926. évi május hó 7-én, pénteken. V avagy pedig próbáljuk a budronirozást, avagy betonnal vagy más kővel való utépitést. A legközelebbi időben ezt a próbát a Budapest-ceglédi ut egyik szakaszán kívánjuk megtenni és annak eredményéhez képest fogunk már a jövő költségvetési esztendő folyamán dolgozni. (Helyeslés jobbfelől.) Az idei költségvetési esztendőben, eltekintve az utfentartási célokat szolgáló 3—4 millió aranykoronától, körülbelül 12 millió aranykorona összeg, amelyet ilyen módon utaknak rekonstrukciójára, uj utaknak építésére fordíthatunk. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy ha néhány esztendőn belül abban a helyzetben lesz a magyar állam, hogy ugyanilyen összeget fordíthat az utak rendbehozatalára, akkor aránylag rövid idő alatt az utügy terén már kielégítő állapotok lesznek az országban. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban van a közmunkaváltság kérdésének megoldása is. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A kereskedelemügyi ministerium útügyi osztályát vezető államtitkár, aki szolgálati idejét már kitöltötte, azért marad meg az állam szolgálatában (Helyeslés jobbfelől,), hogy minden folyó munkálat alól felmentve, kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozzék (Élénk helyeslés jobbfelől.) és az uj törvényjavaslatot a legrövidebb időn belül elkészítse, ugy hogy, azt hiszem, rövid időn belül módomban lesz azt a Háznak prezentálni. (Helyeslés jobbfelől.) Az utügyekkel kapcsolatos a hidak kérdése. A vita folyamán ismételten szóbakerült, hogy Budapesttől le egészen Báttaszékig a Dunán nincs hid. Tényleg ugy áll a dolog, hogy sem vasúti, sem közúti hidunk nincs, sőt a Baja—báttaszéki hid is kizárólag vasúti hid. Nekünk mindenképen azon kell lennünk, hogy ezen az állapoton minél hamarább segiteni tudjunk. Ezt eddig azért nem tudtuk megtenni, mert egy dunai híd költségei igen tetemes összegre rúgnak; ha a legminimálisabb összeget vesszük is, akkor is hatmillió aranykorona körüli összegről van szó; ha pedig ehhez a kisajátításokat és egyes útszakaszok építését is hozzávesszük, olyan nagy összegre jutunk, hogy erre tekintettel, ezt az építkezést a jelenlegi időpontban még nem tudjuk megkezdeni. A magam részéről fontosabbnak tartottam azt, hogy a teljesen elhanyagolt utakat jobb állapotba hozzuk. (Helyeslés jobbfelől.) Mihelyt megfelelő összeg fog rendelkezésünkre állani, ugy ezt is a legközelebbi időben hidügyi programmunkba be fogjuk illeszthetni. Könnyebb a helyzet a tiszai hidak kérdésében. Az az u. n. tiszazugi híd, amelyről itt a vita folyamán szó volt, előreláthatólag a most következő budget-esztendőben, tehát az 1926/27-es esztendőben, munkába vehető lesz. A kérdés megoldása már csak attól függ, hogy az összes érdekelt községekkel, ugy Kecskemét városával, mint pedig a tiszazugi községekkel megfelelő megállapodás jöjjön létre, amely az érdekeltségek hozzájárulási kérdését fogja szabályozni. (Helyeslés jobbfelől). Ami már most az utakkal kapcsolatosan az automobil-forgalom kérdését illeti, amelyről itt szintén ismételve szó volt, a dolog ugy áll, hogy eddigelé az autóbuszjáratok azért nem lehettek meg nagyobb mértékben az országban, mert az utak állapota nem volt kielégítő az ilyen autóbuszjáratok és a teherautobusz-járatok fentartására. Most azon gondolkozunk, hogy egyrészt az államvasutak részéről, másrészt a posta részéről vezessünk be egészen rendszeres autóbusz-járatokat, (Helyeslés a jobboldalon és' a középen.) amelyek egyúttal a teherforgalmat is el fogják végezni. Ezek a tárgyalások már folyamatban vannak és azt hiszem, hogy már a legközelebbi időben meg is tudjuk állapítani azokat a vonalakat, amelyeken ezeket a járatokat fenn tudjuk tartani. Az 1926/27 évi budget összeállításánál, ugy a Mávnál, mint a postánál, tekintettel voltunk ezekre az előrelátható kiadásokra, ugy, hogy az 1926-27. budgetév folyamán már több helyen fogunk ilyen járatokat rendszeresíteni. Addig is igyekszünk, hogy ott, ahol magánvállalkozók kérnek engedélyt ilyen autóbusz-járatokra, lehetőleg gyorsan elintézzük az ügyet. Mindenkor tekintettel vagyunk azonban arra, hogy a Máv. és a posta érdekeit megóvjuk ugy, hogy az engedélyek kiadásánál is fentartjuk azt a lehetőséget, hogy ha a Máv. vagy a posta abba a helyzetbe jut, hogy ott rendszeres járatokat tarthasson, akkor a Máv. vagy a posta vegye át a rendszeres szolgálatot. Ez garanciája lesz annak, hogy teljes pontosság lesz a^ forgalom lebonyolításánál, miként a vasutaknál ; ezek a járatok mindenkor teljesen kiegészítő részét fogják képezni a Máv. forgalomnak, idomulva a vasúti menetrendhez. A vita folyamán ismételten szóbakerült a salgótarjáni sztrájk kérdése. A helyzet ugy á!l, hogy a mostani időpontban, amikor általában mindenütt igen nehéz a szénbányák helyzete, egészen érthető, — amint ezt a Ház egyes szónokai is elismerték — hogy a nehézségek fokozott mértékben jelentkeznek nálunk, különösen az ország azon bányáinál, amelyek gyengébb szenet termelnek, aránylag nehéz termelési körülmények között. Ilyen bányák különösen a borsodi és a salgótarjáni medence bányái ; ezen a két helyen esett vissza leginkább a szénbányák termelése. Ami a bajok orvoslását illeti, a magunk részéről igyekszünk segiteni. Elsősorban arra gondolunk, hogy az államvasutak széntarifáján bizonyos változtatás eszközöltessék és pedig olyanképen, hogy (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) nagyobb distanciáknál a distanciák növekedésével az egyes kilométerekre eső fuvardíj aránylagosan kisebb legyen, mint a kisebb distanciáknál. Ezáltal a gyöngébb szenet termelő bányákat, amelyek a fővárostól nagj^obb távolságra vannak, mint az erősebb szeneket termelő bányák, versenyképessebbé tudjuk tenni. Természetesen e tarifa megkonstruálása néhány heti munkát igénybe vesz, ugy, hogy ez előreláthatólag csak június hó végével fog elkészülni. A másik mód amellyel segiteni igyekeztünk, az volt, hogy a külföldi szénre vonatkozólag a mostani egy százalékos behozatali vámkezelési illetéket felemeljük 4%-ra. (Felkiáltások a jobboldalon : Kevés !) Ha összehasonlítjuk a szénbehozatal adatait a legutóbbi időkből, azt látjuk, hogy az idei esztendő első három hónapjában a tavalyi 18.000 vagonnal szemben 29.000 vagon szén hozatott be az országba. Amíg az 1924—25 évben a szénimport körülbelül egyenlő, volt addig a mostani esztendő három hónapjában ilyen rohamos emelkedés volt az importnál. Mi ennek folytán arra gondoltunk, hogy a szén behozatala elé bizonyos mérsékelt és a termelés érdekeit nem sértő akadályokat állítsunk. A szomszéd országokban mindenütt ilyen lényeges bohozatali illetékek vannak. Példaképen megemlítem, hogy ez Komániában métermázsánkint 13.470, Jugoszláviában 11.700, Csehországban 4134 koronát tesz ki, mig nálunk, Magyarországon az 1%-ról 4%-ra történt felemelés után, beleszámítva egyúttal a forgalmi adót is, 3455 koronát fog kitenni, tehát még mindig kisebb összeget, mint más országokban. {Felkiáltások a jobboldalon ; Kevés í) Azt hiszem, ezzel sikerül összeegyeztetni a különböző érdekeket, mert hiszen nem érdekünk, hogy a termelést lényegesen megdrágítsuk Én a termelés megdrágításától, illetőleg a hazai termelésű szén megdrágításától nem tartok, hiszen