Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. m Pesthy Pál igazságügyminister : Az óta a beszélgetés óta érintkezésbe léptem a rendőrhatóságokkal, érintkezésbe léptem a kormánnyal és az a megállapodás jött létre, hogy ami a bűnvádi eljárás szerint tiltva van, a tekintetben kötelességünk a lefoglalás iránt az eljárást megindítani, ahol pedig ez az eset nem forog fenn, az iratokat vissza kell szolgáltatni annak, akitől elvették azokat. A kérdés most már ez, vájjon ezeknek az iratoknak elvétele és a feltartóztatás jogosult volt-e. Értesülésem és tudomásom szerint egy ilyen határrendőri érintkezésnél a feltartóztatás a határrendőrségnek teljes jogában, teljes szabadságában van, és legyen szabad rámutatnom arra, hogy ennek némi alapja is volt, mert találtak nála egy levelet, amelyet egy vádlott irt egy terheltnek. Teljesen helytelen az a jogi érvelés, amelyet Horváth Zoltán igen t. képviselőtársam a bűnvádi perrendtartás 62. §-ára vonatkozólag terjesztett elő, azt mondván, hogy a vádirat után vagy a vizsgálat befejezése után az érintkezés a terhelt és védője között nincs korlátozva. Igen t. képviselő ur, ez az érintkezés a vádlott és a védő személyes érintkezésére szól, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) olyan személy vagy olyan lehetőség azonban nincs, hogy a védő hordja ki a vádlott leveleit a fogházból. (Pikier Emil : Hol van az megtiltva?! — Halász Móric: A gyengébbek kedvéért majd felolvassuk! — ErődiHarrach Tihamér : A bűnvádi perrendtartásban van megtiltva! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Pesthy Pál igazságügyminister : A fogházrendtartás és a fogház-gyakorlat szerint a fogházból irás, a vezetőügyész ellenőrzése nélkül nem mehet ki. (Nagy Vince : Csak ez ellen vétettek! — Erődi-Harrach Tihamér : Ez maguknak csak % — Felkiáltások : Ki vitte ki ? — Folytonos zaj- Elnök csenget.) Ezt nem tudom, mert ez még nincs kiderítve, de én Uíain képviselőtársammal szemben nem merném azt a gyanút kifejezni, hogy ő vitte ki. (Nagy Vince : Akkor is legfeljebb az ügyvédi kamarától kérjenek ellene fegyelmit! — Erődi-Harrach Tihamér : Szóval a fogházi rendszabály áthágását védik 1 ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pesthy Pál igazságügyminister : Kifogásolja az igen t. képviselő ur azt is, hogy ez a lefoglalás Írásban nem történt meg. Én tovább megyek s azt mondom, hogy a lefoglalás még egyáltalán nem történt meg. Nem történt meg azért, mert a lefoglalást csak az ügyészség rendelhette volna el, vagy rendelheti el, és az iratoknak az ügyészséghez való terjesztése alatt történt az, amikor én Hegymegi-Kiss Pál igen t. képviselő ur felszólalása folytán az iratokat elkértem és ez volt az akadálya annak, hogy nyomban az ügyészséghez nem jutva ezek a levelek vissza nem adattak, hanem őrizetbe vétettek. Ezeknek a kérdéseknek kitisztázása után Bulissa Rezső nyomban szabadlábra helyeztetett — letartóztatva nem is volt, csak feltartóztatva volt — és az iratok visszajuttatásáról értesítve lett. (Erődi-Harrach Tihamér : Ki fizeti ezeket a repüléseket ?) Még egy kijelentést akarok tenni. Ebben a pillanatban tudtam meg a lényegét annak a Windischgraetz-féle levélnek. Igazán nem súlyos tartalmú ez a levél. Mint ahogy az egész frankper folyamán végig, ugy most is egy minuciát sem akarok visszatartani attól, hogy az itélőtanács elé ne terjesztessék. Annak ellenére, hogy lényeget nem látok ebben a levélben, a lefoglalást igenis szorgalmazni fogom és a levelet igenis el fogom juttatni az itélőtan ácshoz, hogy ezt mérlegelje. Egyebet kijelenteni nem tudok. Állitom, bizonyitom és fentartom, hogy ami történt, az törvénybe nem ütközik. Kérem felvilágosításaim tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik 1 Héjj Imre jegyző : Rubinek István ! Rubinek István : T. Nemzetgyűlés ! Azok után a szakszerű felvilágosítások után, amelyeket az igazságügyminister ur előadni szíves volt, magához a tárgyhoz felszólalni teljesen feleslegesnek tartom. (Helyeslés.) Csak egyetlen megjegyzésre óhajtok reflektálni, amely megjegyzés Rassay t. képviselőtársam részéről hangzott el az igazságügyminister ur legutolsó mondatával kapcsolatban, amikor is azt kérdezte a képviselő ur, hogy mi címen foglalta le a rendőrség vagy ügyészség, szóval a hatóság azt a levelet, amelyet az igazságügyminister ur előadása szerint az itélőtanács elnökéhez óhajtanak juttatni. Horváth Zoltán t. képviselőtársam hivatkozott itt a bűnvádi perrendtartás 62. ^-ára, amelynek harmadik bekezdése értelmében a terhelt és védője szabadon érintkezhetik egymással a vádirat benyújtása után. Én bátor vagyok hivatkozni a bűnvádi perrendtartásnak egy másik paragrafusára, amely a terheltnek védőjével és idegenekkel, a védelmen kívülálló egyénekkel való érintkezését szabályozza, amely paragrafus igenis ezt a 62. § harmadik bekezdésében foglalt korlátozást továbbra is fentartja. Ez a 154. § második bekezdése, amely azt mondja, jiogy, a vizsgálóbíró ellenőrzi a letartóztatottak és foglyok levelezését, valamint a hozzájuk érkező küldeményeket és engedi meg a náluk tehető látogatásokat. (Rupert Rezső : Ez nem vonatkozik a védőügyvédre !) A vizsgálóbírónak tehát jogában áll és ellenőrzi mindazokat a leveleket, amelyek a terheltek részéről bárkihez, még a védőjéhez is intéztettek. A 62. § harmadik bekezdése a szóbeli érintkezést teszi lehetővé a védő és a terhelt között. (Rassay Károly : Hol van az a szó, hogy szóbeli ?) A 154. § pedig különbséget tesz levelezés és látogatás között. Ez épugy vonatkozik a védőre, mint az idegenekre. (Rupert Rezső : Tiszta hombariáda ! — Derültség jobbfelől. — Koáts-Nagy Sándor: Mi marad maguknak, ha mindent ideadnak !) De teljesen lehetetlen volna ennek a szabályzatnak statuálása, amely szerint a terhelt a vizsgálóbiró hozzájárulása és láttamozása, illetőleg az ügyész láttamozása nélkül a védőjének leveleket kiadhatna. Ezen a réven teljesen szabad levélcsempészés történhetnék a bűnvádi perrendtartás e szakaszának örve alatt. Ehhez a bűnvádi perrendtartás semmi alapot nem szolgáltat. (Helyesles jobbról és a középen.) Tekintettel arra, hogy Horváth Zoltán t. képviselőtársam napirendi indítványt nem tett, ezzel kapcsolatban felszólalni nem óhajtok. (Zaj.) Elnök : Szólásra ki következik ? Héjj Imre jegyző : Farkas István ! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott jogász képviselő urak elmondották ennek a kérdésnek jogi részét. Megállapítani kivánom azt, hogy a tény, amiért a lefoglalás történt, a bemondás szerint tisztán fogházi fegyelemsértés, (Rupert Rezső: Legfeljebb!) mert nem tudta kimutatni sem az igazságügyminister ur, sem Rubinek képviselő ur, hogy itt valamely törvény alapján jártak volna el. Nyilvánvaló, hogy tisztán és kizárólag azért fordult elő az eset és Bulissa letartóztatása azért történt meg, mert azt az üzenetet akarta vinni Mészárosnak, hogy az igazságot vallja. (Pikier Emil : Ez bűnf) A kormánynak tehát az volt a célja, hogy ezt meggátolja. De ami jellemző az egész dologban, az jellemzi a Bethlen-kormányzatot, a közigazgatást, az egész belügyi igazgatást, azt a korrupt, becstelen rendszert, amely ebben az országban a rend-