Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. 423 3600 községében ki lehet építeni és meg vagyok róla győződve, hogy sokkal többet teszünk az egészségügy, a magyar faj és a magyar vidék egészségügye érdekében, ha ezt a munkát be tudjuk fejezni, mintha a körorvosok számát szaporítanék. Mert mégegyszer hangsúlyozom, sohase fogunk a mi agrárországunkban elérni a fejlődésnek arra a fokára, hogy minden egyes község a maga külön orvosával ellátható legyen. Ha tehát nem tudom az elsőrangú hadsereg tagjaival ellátni az összes községeket, legalább a subsidiarius, a kisegítő hadsereg tagjaival kívánom ellátni és ez a hadsereg lesz annak a rendszernek az alapja, amelyről előbb szólottam. (Helyeslés.) A másik gondolat, amely szintén erős hangsúlyt nyert a felszólalásokban, a szegény-ügy rendezésének sürgetése volt. Én ezt a kérdést, az egész komplexust most már negyedik esztendeje — ez is a vége felé hajlik már — folyton ügyelem a gyakorlatban és folyton gyűjtöm az adatokat Látom, hogy a felszólalások teljesen az igazságot tárták elém, amikor azt fejtették ki, hogy nagyon sok olyan szocial-karitatív társaság, társulat és akció van, amelyek létjogosultságukat nem tudják igazolni eredményekkel, amelyeket fel kellene mutatniok és ennek következtében megértek arra, hogy ezen a címen a bölcsőjükben, amelyből nem tudtak kikelni, megfojtassanak. De van nagyon sok olyan szocialkaritativ akció is, amelyeknél egyik a másikat keresztezi az egymással való érintkezés hijján. Következőleg épen a keresztezés, valamint a környezettanulmányok több oldalról való végzése — ami azt eredményezi, hogy ugyanaz a tanulmány az egyik helyen több részről, másik helyen egyetlen egy részről sem végeztetik el, — azt sürgeti, hogy központosittassék a társadalomnak ilyen irányú akciója, mert hiszen a társadalom erőit kétségkívül nem szabad kikapcsolni, hanem ellenkezőleg munkába kell állitani ezen a téren. Én tehát arra törekszem, hogy a nálunk ezen a téren szerzett tapasztalatok alapján, másrészt a külföldre kiküldött szakértők tanulmányai alapján — tehát hasznositva a külföldnek ezen a téren tett tapasztalatait is — egy olyan szegényügyi törvényjavaslatot készítsek el és hozzak ide a nemzetgyűlés elé, amely egyrészt alkalmas lesz arra, hogy ebben a szocial kari táti v — nem mondom: dzsungelben, — de erdőségben tökéletes rendet teremtsen, másrészt pedig a községeknek a szegényügyek terén való kötelezettségét is hatékonnyá tegye. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, hogy nem utolsó láncszeme lesz ez azoknak a szociálpolitikai törvényjavaslatoknak és gondolatoknak, melyekről expozémban beszéltem, s amelyek megalkotására az időknek most már el kell jönniök. De t. Nemzetgyűlés, szó volt itt az anya- és csecsemővédelem egészen különös felkarolásáról is. Különös figyelmet érdemelt ki a felszólaló képviselő urak beszédeiben a Stefánia anya- és csecsemővédő egyesület. Ehhez a dicsérethez én a magam részéről szivesen hozzájárulok és mivel egy közbeszól válaszolva közbeszólás alakjában ! azt mondottam a baloldal közbeszólója felé, bogy j az előadó ur megemlékezett a Stefánia érdemei- \ ről, én pedig megteszem, hogy segítséget kap, — tehát tisztelettel van szerencsém jelenteni, hogy amennyiben^ a pénzügyniinister ur honorálni fogja a virement-jogomra vonatkozó, de a tárcám keretén belül maradó előterjesztéseimet, akkor a Stefániának 8'8 milliárd évi szubszidiumát a virement-jog gyakorlásával majdnem 12milliárdra egészítem ki (Helyeslés és taps a jobboldalon.), a most elmúlt esztendőre, és viszont biztosítom a Stefániát arról, hogy a következő költségvetési NAPLÓ. XLIII, évben is 12 milliárdra lesz kiegészítve az állami szubvenció. (Helyeslés a jobboldalonJ Nagyon szeretném a társadalom segitő figyelmét felhívni a Stefánia működésére, de a Stefánia egy társadalmi egyesület, ennek következtében természetes, hogy nem törekedhetem ennek az; egyesületnek államosítására. Nem biztosíthatom a Stefániát a felől, hogy átveszem a költségvetését, meri hiszen az államnak ilyen nagyarányú támogatása magának az egyesületnek államosítását jelentené. Én a szükséges főfelügyeletet és irányítást ugy is gyakorlom a Stefánia munkájában, ellenben elismerem és érintetlenül kivánom hagyni az értékes társadalmi egyesületek autonóm karakterét, (Helyeslés a jobboldalon.) mert hiszen szükséges, hogy ha már egyszer annyira értékes a működésük, hogy az állam érdemesiti őket a saját budgetszerü támogatására, akkor viszont az autonóm karakter megmaradjon. (Kitajka Lajos : A munkásbiztositást is tessék bevenni !) Nem tudok felelni a közbeszólásra, mert szerencsétlenségemre a hangom annyira erős, hogy betölti a termet, következésképen ha akkor méltóztatik közbeszólni, amikor én is beszélek, nem hallhatom meg, hogy mit mond. (Kitajka Lajos: Ezt a munkásbiztositásná! is méltóztassék gyakorolni!) Nagyon köszönöm, hogy méltóztatott a munkásbiztositás kérdését felemlíteni- Sorrendben ugyan később, de akartam erről is beszélni. Mindenekelőtt szeretném helyreigazítani Györki igen t. képviselő urnák hat óra előtt, tehát kapuzárás előtt a kettős ministeri biztosságról kifejtett ama felfogását, hogy a két ministeri biztos, miután a Kerületi egyesittetett az Országossal, munkájában egymást zavarja. Tudomásom szerint t. képviselőtársam most már nincs benn aktive a Munkásbiztositó tisztviselői karában, én sem vagyok benn, de napról - napra foglalkozom a Munkásbiztositó belső dolgaival. Nekem még nem volt alkalmam meggyőződést szerezni arról, hogy ez a rendszer bármilyen hátrányt idézett volna elő; ellenkezőleg, azt látom, hogy az a megosztás a felügyelelet gyakorló két főtisztviselő között, mely az ügyköröket elválasztja személyi és adminisztratív, valamint egészségügyi részre, eleddig — egyelőre csak egy hónapunk van még a tapasztalatok megfigyelésére és gyűjtésére — tökéletesen bevált. Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy ha azt látnám, hogy nem válik be, s hogy az ügynek kárára válik, rögtön megszüntetném, mert annyi jóindulatot H. Seil) át felelősségem alá bocsátott ügyek iránt méltóztassék bennem és rólam feltételezni, hogy semmi esetre sem kívánok az ügynek kárára lenni. Ami a munkásbiztositás autonómiáját illeti, arra nézve már voltam bátor néhányszor nyilatkozni. Sajnos, elég sokszor, mert én magamis várom, hogy a nemzetgyűlés végre olyan atmoszj férába és olyan tárgyalhatási körülmények közé jusson, hogy egészen komoly, szociálpolitikai kérdésekkel is legyen ideje foglalkozni. Nekem egészen különlegesen veszteségem az a négy hónap, amely most eltelt, sat. képviselőtársaim közül valamennyinek az érdeklődése kapcsán egészen különös, majdnem mondhatnám személyes vesztesége az a négy hónap, amely nagyrészt más irányú, kevésbé értékes munkával telt el. (Ugy van ! a jobboldalon. — Erodi-Harrach Tihamér : Az országnak is teljesen érdektelen volt ! — Zaj. —- Rupert Rezső: Tessék okos javaslatokat idehozni, 24 óra alatt megszavazzuk !) Legyen szabad nekem Rupert igen t. képviselőtársamat, mivel most véletlenül egészen röviden volt szives beszélni, szaván fognom. (Derültség jobbfelől.) T. i. azt méltóztatott mondani, hogy hozzunk ide okos javaslatott és 24 óra alatt keresztülmegy. Én azt hiszem, hogy a munkásbiztositás autonómiájára 59