Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

424 À nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. vonatkozó javaslatom — nem tudom, hol van itt a Házban — talán már két centiméteres moha nőhetett, mert már több, mint két esztendő óta itt van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tessék kitűzni !) Ha már most azt méltóztatnak mondani nekünk, kormánynak, akik négy hónapot elveszítettünk a munkaidőből ebben az esztendőben, hogy 24, vagy 48, vagy tízszer huszonnégy óra alatt méltóztatatnak ezt a javaslatot megszavazni, biztosítom a t. baloldalt, hogy a javaslatot már régen le lehetett volna tárgyalni, (Ügy van ! jobbfelől. — Hercegh Béla : Nem kellett volna frankozni !) Arról azonban t. képviselőtársam ne méltóztassék — majdnem azt mondanám, álmodni, ha szabad ezt a kifejezést használnom — hogy én annak az autonómiának visszaállítását javaslom, amely volt valamikor. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Autonómia nincs kétféle, csak egyféle !) Én azt az autonómiát leszek bátor javasolni, (Szeder Ferencz : Amely nem autonómia, hanem fából vaskarika, — Zaj.) amelynek szervezetét, szerkezetét voltam bátor megrajzolni abban a javaslatban, amely immár sok idő óta a Ház előtt fekszik. Szó esett azonkívül még egy kérdésről, amely — mint látom — széles körökben érdeklődést kelt, értem a lakásügy dolgát. (Bálijuk ! Bálijuk ! jobbfelől.) Én hizelgek magamnak, hogy erről a kérdésről nagyon preciz és nagyon határozott választ adtam egy interpellációra, amelyet Fábián képviselőtársam volt szives a múlt hét elején előterjeszteni. Most egészen különlegesen egy munkáslakta helynek, Csepelnek az ügye említtetett fel külön hangsúllyal, amelyre nézve én nem mondhatok egyebet, mint az előző interpelláció anyagára. Konkrét panaszok érkeztek hozzám részint a t. szociáldemokrata képviselő urak részéről, részint más oldalról, amelyeket máris kiadtam vizsgálatra. A vizsgálat még egyelőre nem hatékony, vagyis még nem ment ki az én megbízottam Csepelre, de rövid időn beiül ki fog menni és a helyzetet megvizsgálja. Azt hiszem, hogy nem szabad a kibocsátott felszabaditó rendeletet hatásában abból az izgalomból megitélni, amelyet a rendelet közvetlenül az első két-három hétben az érdekelteknél előidézett. Ehhez idő kell, az élet a maga saját autonóm jogán temérdek olyan esetet eligazít, amelyek első pillanatra szinte eligazithatatlanoknak látszanak, amelyek olyanoknak látszanak, mintha hatósági beavatkozást követelnének. Nagyon sok ilyen eset eligazodik magától, de maradnak olyan esetek, amelyek kétségkívül szükségessé teszik a hatóság figyelmének rájuk fordulását. Arra mindenesetre garanciát vállaltam és vállalok, és most is kijelentem : ha azt látnám, hogy az augusztus 1-éig terjedő figyeléseim folyamán találok olyan területeket az országban, amely területeken a háztulajdonosok felmondási és bérmegállapitási jogukkal olyan mohósággal élnek, hogy az szociális nyugtalanságokra vezethet és ha saját hatáskörömben nem tudnék segiteni ezeken a tüneteken, akkor hajlandó leszek a kormánynak olyan irányú előterjesztést tenni, hogy az illető helyeken vonassék meg a háztulajdonosoktól a szabadforgalommal való élés joga. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ennél többet megnyugtatásul nem mondhatok, (Ugy van! a jobboldalon.) arra azonban, hogy a szabadforgalmi rendeletet generaliter visszavonjam, és erre javaslatot tegyek, nem vagyok hajlandó, (Helyeslés a jobboldalon.) mert meg vagyok győződve arról, hogy sokkal nagyobb áldás fakad ennek nyomán, mint amekkorák azok a visszásságok, amelyek az átmeneti periódusban jelentkeznek. Tudom, hogy nemcsak Csepelen voltak panaszok, voltak panaszok Siófokon is, jelentkeznek például panaszok a Balaton környékéről és általában olyan helyekről, amelyek részint Budapest közvetlen környezetében vannak, vagy pedig a Balaton környékén lévén, nyaraló- vagy gyógyfürdő-lakásokkal is rendelkeznek. Megjegyzésem itt is tökéletesen ugyanaz : figyelmeztetem a háztulajdonosokat, hogy vigyázzanak, vegyék figyelembe a nehéz gazdasági helyzetet és ennek következtében a nekik biztositott rendkívül értékes joggal ne éljenek mohón és sohase éljenek vissza ; legyenek belátással és méltányossággal, mert nekik sokkal nagyobb érték a háztulajdonnak szabad forgalomba való átvétele, mint az a nyomorult néhány millió, minek, mint túikövetelésnek megfizetése viszont elviselhetetlen teher a gazdaságilag gyengébb egyedek számára. (Rupert Rezső : Direktívákat tessék adni, hogy tudják magukat mihez tartani !) A direktívákat ebben az irányban már megadtam, leiratok, valamint nyilatkozatok alakjában isAzzal fejezem be felszólalásomat, amire a vitában utolsóelőtti sorrendhen felszólalt Máté ff y képviselőtársunk felhivta a t. Nemzetgyűlés figyelmét, Nevezetesen ő arról beszélt, hogy a társadalom együttérzése szükséges ahhoz, hogy szociális politikát lehessen az intézményekben csinálni. A társadalom szolidaritása tehát az a megváltó szó, amely csakugyan megváltó lesz akkor, ha a megfelelő tartalom szociálpolitikai tények alakjában valósulhat meg. A társadalom szolidaritása, ez az a szó, amelyet a maga idegenségében évekkel ezelőtt egy most már közülünk az örökkévalóságba távozott, de rendkívül értékes és szociális érzékkel telitett volt képviselőtársunk hangoztatott ebben a teremben, akinek emlékét szeretettel őrizzük meg, aki a baloldalon ült, baloldali politikát folytatott, de mindig az egész nemzet érdekében hangoztatta a maga társadalmi szolidaritási elméletét : Giesswein Sándorról beszélek. (Rupert Rezső : Valamikor letartóztatták, lehurrogták, nem volt elég keresztény!) Addig, amig a magyar nemzet egyetemessége nem tud a szociális érzés és szociális értés terén olyan magaslatra emelkedni, hogy ne tekintsen szociálpolitikai intézkedéseket vagy terveket különleges, csak egyes rétegek érdekében vagy javára tervezett terveknek, vagy meglétesitett intézményeknek, amig el nem érkezik tehát arra a magaslatra, hogy a társadalom minden egyes^ tagját a magáénak tekinti, az elesettek felkarolására kötelességet érez, a gyengébbeknek segítését a saját tizparancsolatának kőtáblájára felírja, amig az áldozatkészségben fel nem ér arra a magaslatra, amelynek itt kell kicsattannia törvényalkotásokban ezen a nemzetgyűlésen, addig szociális politikáról és szociális harmóniáról nem lehet ebben a nemzetgyűlésben beszélni. (Ugy van ! a jobboldalon.) Szociális szolidaritás kell, hogy szociális harmónia legyen, (Rupert Rezső közbeszól.) még abban az esetben is, ha Rupert igen t képviselőtársam nem ért egyet velem ebben a gondolatban, mert még egy ilyen gondolat fejtegetésénél is... (Rupert Rezső: Kenyeret kell adni az emberek számára!) Elnök : Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek képviselő urak a jobboldalon is. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : még egy ilyen gondolat fejtegetésénél is szükségesnek látja t. képviselőtársam, hogy közbeszólásával némi zavart vigyen be az egész nemzetgyűlés egységébe. (Zaj a jobboldalon. — Rupert Rezső: Támogattam !) Én azzal fejezem be felszólalásomat, hogy teljesen meg vagyok elégedve azzal a tökéletes egyetértéssel, amely a Ház minden