Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

422 A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. sági alkalmazottakra vonatkozó kötelező biztosítást és már húsz esztendővel ezelőtt tett igéretett az akkori kereskedelemügyi minister ur arra, bogy a rokkantság és aggkor esetére való biztositásról szóló törvényjavaslatot beterjeszti, de huez év óta nem volt elég ideje az azóta volt sok kormánynak, hogy ezt az Ígéretet beváltsák és bár azóta egy világfelfordulás következett be, bár súlyos világháborún estünk át, amelyben ezer és ezer áldozatot hoztunk, amely ezer és tízezer áldozat megköveteli, hogy az egészségében leromlott lakosság egészségügyének megjavítása érdekében minidlent megvalósítsunk, sem a népjóléti minister ur, sem a földmivelésügyi minister ur, sem a kereskedelemügyi minister ur ezen szoeiálpoilitikiai törvények megalkotása és kiépítése iránt azóta semmiféle intézkedést nem tett. (Dréhr Imre előadó: A munkiahiány esetére való biztositást egész biztosan megcsináljuk!) Le kell itt szögeznem azt is, hogy ma, amikor a nemzetgyűlés előtt egy tárgyalásában félbeszakadt törvényjavaslat fekszik, a magánalkalmazottak nyugdíjának megállapítására vonatkozó törvényjavaslat, akkor ennek a törvényjavaslatnak sem bizottsági, sem nemzetgyűlési tárgyalásánál nem hallottuk a népjóléti minister ur szavát, hogy ígéretet tett volna arra, hogy a kötelező nyugdíjbiztosítást be fogja vezetni és igy kiépíti a szociális biztositást egy ujabb biztosítási ággal ; de nem hallottuk a népjóléti minister ur tiltakozó szavát sem az ellen, hogy megtörténik az a jogsértés, az a jogfosztás, amelyet pedig a magánalkalmazottaknyugdíjának megállapítására vonatkozó javaslat foglal magában. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert a napirend tárgyalására szánt idő letelt. Györki Imre : Ilyen körülmények között — bár teljesen eredménytelennek látom az eddigi működés után azt, hogy határozati javaslatot terjesszek be, amely a munkásbiztositás kiépítését célozza — mégis utalással arra, hogy a külföldi legkiválóbb szakemberek mind a munkásbiztositás önkormányzata mellett foglalnak állást; utalással arra- hogy a népjóléti minister ur saját szűkebb pártjához tartozó képviselők jelentékeny része a múltban a munkásbiztositás önkormányzatát és annak kiépítését szükségesnek tartotta, határozati javaslatot terjesztek be, amely a következőképen ^szól^ (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a népióléti és munkaügyi minister urat, hogy a munkásbiztosi tó pénztárak autonómiáját felfüggesztő rendeletet helyezze hatályon kiyül és a pénztárak normális működését és fejlődését az autonómia visszaállításával állítsa helyre.« Befejezésül a népjóléti minister urnák és mindazoknak, akik a szociálpolitikai kérdésekkel kapcsolatosan olyan hangokat hangoztatnak, amilyeneket hallunk most, amikor a munkahiány esetére szóló biztosítás kérdését tárgyalják egy ankét során, a következő nagyon bölcs megállapítást ajánlom figyelmükbe, amelyet a német munkásbiztositás egyik kiváló szakértője tett, s amely a következőket tartalmazza : Az a pénz, amelyet Németországban a munkásbiztositási törvény végrehajtására kiadnak, ezer alakban visszatérül ; családi boldogsággá, egészséggé, emberi méltósággá alakul és hatalmas Németországot teremt, amely örökké fenmarad. Ha tehát önök olyan Magyarországot akarnak teremteni, amely örökké fenmarad, akkor első kötelességük legyen ezeknek*-a szociálpolitikai törvényeknek kiegészítése és uj törvények megalkotása. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök; A napirend tárgyalására szánt idő letelt s így a házszabályok 212. §-ának 5. bekezdése értelmében a népjóléti és munkaügyi tárca költségvetésének általános vitájára meghatározott idő lejárt. A házszabályok 212. Vának 5. és 7. bekezdése alapján tehát a népjóléti és munkaügyi tárca költségvetésének általános vitáját bezárom. A népjóléti és munkaügyi minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel csak néhány mondatban szeretnék reflektálni a másfélnapos vitában elhangzott egyik-másik gondolatra. Nem azért, mintha minden egyes itt elhangzott gondolat nem érdemelné meg azt, hogy a szakminister részéről bizonyos rezonanciában részesüljön, hanem azért, mert csak az itt elhangzott legfontosabb gondolatokra szeretnék valamiképen visszatérni. E gondolatok között, amelyek felemiittettek, amint vettem észre, egészen különös hangsályt kapott a falu egészségügyének gondolata. Abból a felfogásból kiindulva, amelyet rövid expozébeszédemben voltam bátor hangsúlyozni, hogy t. i, az egész társadalomnak kell együttéreznie akkor, amikor szociálpolitikai és szociálhigiéniai kérdésekről van szó, nagyon természetes, hogy mindazon képviselőtársaim felszólalására, akik a falu egészségügyének nagy gondolatát egészen különös szeretettel kötötték szivemre, nem felelhetek mást, mint azt, hogy ez a kérdés semmiképen sem másodlagos kérdés az én felfogásomban, sőt ellenkezőleg ez a kérdés az, amelyre a közeljövőben a lehető legnagyobb gondot kivánjuk fordítani (Élénk helyeslés.) Azt is megemlítem, hogy a nemzet egészségügyi regenerálódásának rezervoáját természetesen épen a falvak fajmagyar népében kell tekintenem, és mivel látom viszont azt, hogy épen a magyarságnak a falvakban élő gyökerét támadja meg legnagyobb mértékben és mind veszedelmesebb formákban a nagy népbetegségek egyik-másik neme, ennek következtében egyrészt legfőbb gondom lesz ezt a gyökeret még meglevő egészségügyi mivoltában megtartani, másrészt ahol sebet ejtettek rajta, a sebeket meggyógyítani és izolálni törekszem. Az orvosképzéssel kapcsolatban megemlítem, hogy teljesen ig'az egyik-másik t. képviselőtársamnak az a megállapítása, hogy az államot orvosokkal kellő számban még előreláthatólag hosszú évtizedekre, a fejlődésnek bevárása előtt ellátni nem tudom. Ennek következtében kell valami szurrogátumról gondoskodni, olyan szervezetről, amely a szocial-hygiene szempontjából tagjaiban teljesen ki van képezve, ha nem is az orvosi tudásnak magaslatára, de mindenesetre olyan mértékbeli; amely alkalmasitja őt arra, hogy a falu egészségügyét közvetlenül szemügy alatt tartsa és ott avatott kézzel segítsen a bajokon. Ezért iparkodom az ápolónő-képzés megreformálásával, megalapozásával és kiterjesztésével olyan másodrangú egészségügyi hadsereget teremteni az orvostársadalom mellé, amelynek egyes tagjait a falvakba kihelyezve a falvak egészségügyi védőnői rendszerét fogjuk tudni kiépíteni. (Helyeslés.) Gondolok arra, hogy a szülőanyák védelmét, a csecsemők védelmét, a bábák szakszerű, lelkiismeretes ellenőrzését, a falu egészségügyének minden irányban való felkarolását kell szem előtt tartanunk és ezt tűzzük ki feladatul e védőnők elé akkor, amikor ezt a szervezetet kiépítjük. Azt hiszem, nem mondok utópiát, amikor annak a reményemet fejezem ki, hogy néhány esztendő alatt, egy évtized alatt, programma tik us módon előhaladva ezt a rendszert Magyarország