Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

m À nemzetgyűlés 546. ülése 1926. évi május hó 7-én, pénteken. vény áthágásáért, hogy azt a kockázatot nagyon szívesen és nagyon könnyen tudják vállalni. A munkásvédeJem kérdésénél még csak egyet: a kereskedelemügyi ministeriumban szerencsére vannak olyan tisztviselők egészen szép számmal, akik a modern munkásvédelem fontosságával teljesen tisztában vannak. Ezt láttuk a különféle törvények előkészitésénél s láttuk azoknál a tervezeteknél, amelyek azután később tanácskozásra kerültek, amelyeket azután ezeknek a tanácskozásoknak következtében lefaragtak és megcsonkítottak, s igy megállapíthatjuk azt, hogy az intenció helyes, a hozzáértés elsőrangú volt és nem ezeknek hibája, akik ezeket a törvénytervezeteket alkották, hogy ezek a javaslatok igy lefaragva, igy megcsonkítva, ilyen szegye oletesen kerültek azután a nyilvánosság elé. Azt kérhetjük csak, hogy engedjék érvényesülni a kereskedelemügyi ministeriumban azt a szellemet, amely a a±unkásvédelem fontosságával ennyire tisztában van, engedjék érvényesülni ezeket az alkotókat, akik a munkásvédelem terén nagyot és szépet tudnának alkotni s akkor a kereskedelmi tárca következő tárgyalásánál valóban nem lesz okunk a panaszra, valóban nem lesz okunk ujabb sérelmekkel s a régi sérelmekkel újból előhozakodni. Amig azonban ez a szellem, csak hazajáró lélek a kereskedelemügyi ministeriumban, amig ennek a szellemnek érvényesülését külső és belső erők egyformán elgáncsolják, a kereskedelemügyi minister ur iránt bizalommal nem viseltethetem és a tárcát elfogadni nem tudom. (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólani ! (Csik József : Igen ! Szót kérek !) Csik József képviselő ur kivan szólni. Csik József : T. Nemzetgyűlés ! A kereskedelmi tárca költségvetési vitájával kapcsolatban néhány mozzanatra óhajtom feihivni az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét. Az egyik kérdés a közutak kérdése. Azt hiszem, nem kell vitatni, hogy egy ország kereskedelmi életében óriási szerepet játszanak a jó közutak. Sajnos, nálunk e tekintetben nagyon sok kivánni való van. Ha az Alföldet járjuk, akkor Játjuk, hogy közutaink sokszor olyan állapotban vannak, hogy azokon a közlekedés ősztől tavaszig teljes lehetetlenség és általában azt mondhatjuk, hogy közutaink mindenhol javitásra szorulnak. Én e helyütt felhivom a kereskedelemügyi minister ur figyelmét, hogy miután a közutak az ország gazdasági, de meg kulturális fejlődése szempontjából is óriási jelentőséggel birnak, hasson oda, hogy a kormány minél nagyobb összegeket szánjon a közutak reparálására és fejlesztésére. E helyütt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy legcélszerűbbnek tartom a közutak minél nagyobb mértékű államosításának minél előbb való megkezdését. A jó közút közérdek, épen azért a kormányzatnak nagy súlyt kell helyezni arra, hogy ezt a közérdeket a maga tehetségével és anyagi erejével minél intenzivebben szolgálja. A közutak reparálása főleg épen napjainkban volna rendkívül fontos és aktuális. Tudjuk, hogy a munkanélküliek száma napról-napra emelkedik. Ezeknek az elhelyezkedése rendkívül nagy nehézségekbe ütközik, tehát nagyon célszerű és plauzibilis gondolat volna, ha a munkanélkülieket bevonnák a közutak kiépítésének munkálataiba, Az állam ezzel nemcsak egy nagy szociális problémát oldana meg a munkanélküliség kérdését illetőleg, hanem ezenkívül még egy másik szociális és gazdasági feladatot is megoldana a közutak kiépítésével. Célszerű volna, ha az állam minél hamarabb államosítaná a győr—csornai és soproni törvényhatósági utat is. Tudjuk, hogy a Rábaköz egyike gazdasági életünk legfontosabb pontjainak. A legszebb állattenyésztése van, azt lehetne mondani, az egész országban s búzatermelése is meghaladja az ország bármely vidékének búzatermelését. Gazdasági élete tehát a legfejlettebb és a, legintenzívebb s ebből kifolyólag rendkivül jó utakra van szüksége. A vármegye a maga erejéből nem képes odahatni, hogy az utak a vármegyében kellő állapotba hozassanak, s épen ezen gazdasági szempontból kifolyólag a kormányzatnak elsőrangú kötelessége, hogy itt anyagi áldozatot hozzon és amennyiben mód és lehetőség van, ezt a közutat minél előbb államosítsa. A másik szempont, amire fel akarom hivni a kereskedelmi kormányzat figyelmét, a statisztika kérdése, és főleg a munkanélküliek statisztikájának kérdése. Egyik szociáldemokrata t. képviselőtársam szóvátette, hogy statisztikának, főleg a munkanélküliek szempontjából, nagyon hiányos, úgyszólván csak a szakszervezetek —- a szociáldemokrata és a keresztényszocialista szakszervezetek kimutatásait hozza a statisztikai hivatal s ezzel mintegy megelégedni látszik. Talán felesleges vitatni, hogy a szakszervezetek kimutatása nem fedi teljesen a valóságot, mert hiszen mindegyik szakszervezet csak a saját tagjairól vezet kimutatást. Pedik sok olyan munkás van Magyraországon, aki sem az egyik, sem a másik szakszervezet keretébe nem tartozik és főleg a vidéken lévő munkások nagy része nem tartozik szakszervezetekbe. (B. Podmaniczky Endre : Hála Istennek.) Erről lehet vitatkozni,! képviselőtársam, és a magam szempontjából fontosnak tartom, hogy a munkásság, ép ugy. mint a tőkés és nagybirtokososztály saját érdekeinek védelmére tömörüljön és szakszervezetekbe álljon és ezt jogát a XX. században elvitatni nem lehet. (Nagy János (egri) : Emberi jog !) Más kérdés az, hogy milyen szakszervetetekbe tömörül (Úgy van !). Véleményem szerint azonban ez nem tartozik a kereskedelmi tárca költségvetésének keretébe, épen azért én ennél a késdésnél tovább nem időzöm. Nemzetgazdasági szempontból óriási jelentőséggel bir az, hogy mindig tiszta kép rajzolódjék a kormány elé a munkanélküliek számát illetőleg. Hiszen nem is lehet orvosolni a munkanélküliség kérdését kellőképen, ha nincs tisztában a kormányzat azzal, hogy mennyi a munkanélküliek száma. Ismétlem, hogy csak hozzávetőleges adatokkal szolgál a statisztika s igy a kormánynak j is csak hozzávetőleges felfogása és kialakult I nézete lehet a munkanélküliek számát illetőleg. És, ha épen a munkanélküliség csökkentéséről van szó, szinte el sem tudom képzelni, hogy milyen utón és módon induljon el a kormányzat. A kormányzat részéről sose haliunk olyan vészterhes gondolatokat leszögezni etekintetben, mint amilyenek tényleg vannak. Én, aki egy nagy ipari városban élek és működöm, látom, hogy a munkanélküliség kérdése már óriási problémává kezd kifejlődni és ha a kormányzat nem szedi össze minden erejét arranézve, hogy ezt a problémát megoldani iparkodjék, akkor ez a konszolidációra nézve is veszélyes lehet. Nem lehet, t. Nemzetgyűlés összetett karokkal nézni, hogy például az ón városomban 6—7 ezer ember éljen munkanélkül, ugy hogy hetek, hónapok, sőt évek óta nincs keresete, amelyből kenyeret és élelemiszert megvásárolhassa magának. Óriási probléma ez és ennek megoldásához az az első lépés, a kellő statisztikai szerv felállítása, amely gondoskodik a munkanélküliek számának nyilvántartásáról, amely a munkanélküliség állásáról mindig helyes képet tud adni. T. Nemzetgyűlés ! A harmadik szempont, amelyre fel kel hivnom az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét, az ipari és kereskedelmi szakoktatás kérdése. A kereskedelmi tárca