Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-555
A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. 391 zetének számát, azonban ez a francia népesedés szempontjából csődöt mondott. Az anyák kitüntetését szintén megkísérelték, ám elriasztotta a francia anyát a gúnyolódás, amely a kitüntetett anyák táborát »la Garde des lapins«-nak, nyulgárdának csúfolta és szaporaságukat pellengérre állitotta, ami nálunk is nem egy helyen szokásos, ahol a menyecskéknek nincs maradásuk a második gyermek után az asszonyoktól, de az anyóstól sem, akire a dajkaság vár, vagy a férjtől, aki munkára várja a feleségét, nem pedig arra, hogy a kölönccel bíbelődjék, Megpróbálta Franciaország adóleszállitással, adóelengedéssel, vasúti díjmérsékléssel, kamatmentes kölesönnel és más gazdasági könnyítéssel az elnéptelenedést megakadályozni, de mindez — mint a francia példa mutatja — nem vált be. Sőt rettegésükben a franciák rámutattak arra, hogy Németország 1935-ben pótolni fogja szaporaságával nemzetének elvesztett fiait s hogy három év múlva Németország lakossága háromszor több lesz, mint Franciaországé. És mi lesz a nemzettel nálunk, amelynek fiai azért, mert szülei önzők, bűnösen önzők, nem lépnek át egyáltalán az élet kapuján! Egy példával világitom meg — bár ad absurdum viszem a dolgot — jövendő sorsunkat. Egy községben van 400 ház, ugyanannyi házaspár. A 400 házaspárnak fele gyermektelen, tehát az egyke folytán van 200 gyermek. A házasodás folytán üresen marad tehát 200 tűzhely. A 200 gyermekből lesz 100 házaspár, születik 100 gyermek. Üresen marad ismét 100 tűzhely és ez igy megy a végtelenségig. Az öngyilkosságszámba menő önzés folytán idegenek lesznek urai a háznak, a régi családi tűzhelynek, a birtoknak is, ha az az egyetlenegy el találna pusztulni. Lesz vagyona egyeseknek, jóléte, de nem lesz a földhöz munkás kéz és a hazának nem lesznek őrei. Annak az egynek mindene lesz, de irigységet fog kelteni a szűkösebb viszonyok között élő embertársaiban: az az egy önző leszi irgalmatlan és szeretetlen mert soha senkivel az élet örömét, még játékszerét sem osztotta meg. Lesz-e abban szülői szeretet, aki a testvéri szeretetet sem érezte egy életen át? (Ugy van! Ugy van!) Tiszteié"! len lesz az as egy, a tekintélyt nem fogja respektálni, mert őt mindenki dédelgette, neki soha nem parancsolt senki, mert hiszen a széltől is óvták és a közigazgatás tehetetlenül áll majd vele szemben, tehetetlen lesz majd akkor, ha a zöld asztalhoz leül vele tárgyalni a jegyző, hiszen őt, a jómódút fogják megválasztani bírónak, esküdtnek és nem azt a hitvány nyolcgyermekes zsellért, vagy talán énen napszámost. Az az egy katona sem lesz, őt fel kell menteni, menjen a hazáért harcolni a szegény hiszen vannak elegen jut is marad is. Neki, ennek az egynek jut higiénikus berendezésre is, jut ruhára, kiadós kosztra, ő győzi, a szegény tizgyermekes családapát hadd látogassa a járvány ha elveszít is egy-kettőt, mint mondtam, nem baj: jut is, marad is. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés és engedjék meg különösen a protestáns hitfelekezetekhez tartozó t. nemzetgyűlési képviselőtársaim, hogy az ő nevükben beszéljek akkor, amikor arra a határtalan igazságtalanságra rámutatok, hogy épen a szegény családok sújtatnak leginkább a legnagyobb teherrel akkor, amikor ott a 14 éves gyerek után adózni kell, egyházi adót kell fizetni. Ezt. ha jól tudom, fejadónak hivják. Ilyen sok gyermek azonban rendszerint a szeg'ény családoknál van, ellenben a gazdag családok ezt a terhet, épen azért, NAPLÓ, am, mert önzők és mert csak egy gyermeket nevelnek, nagyon könnyen és bűnös módon elkerülik. Sok bűn terheli a községi bábákat, sok a bűnös orvos, (Ugy van!) aki a magyar faj pusztulásával nem törődik. (Ugy van!) Ez is egyik oka a bűnös manipulációknak. Rendeletileg kellene a bábákat arra kötelezni, hogy nőt az orvos előzetes rendelete és beleegyezése nélkül egyetlenegy alkalommal se kezelhessenek, kivéve, ha nagyon sürgős a aegitség. A törvény teljes szigoraival! és börtön-büntetésekkel, a diplomák elvesztésével kellene ßujtani azt az örvöst, aki egyetlenegy alkalommal is segédkezet nyújt ahhoz, hogy az élet kapuját az, aki élni akar át ne léphesse. (Ugy van! Ugy van!) Ne mondja nekem egy asszony se azt, hogy: »Kérem nekeni az orvos tiltotta el, az orvos mondotta, hogy nem lehet gyermekem, vagy nem lehet több gyermekem.« Rendszerint azért kapnák az asszonyok ilyen taniáicsot, mert olyan orvost keresnek feli, akitől ilyen tanácsot várnak. Mi tehát az orvosság 1 ? Franciaország példája megmutatja azt, hogy minden csak gyenge kísérletezés; nekünk 1 a kérdéshez radikálisan 'kell hozzányúlnunk. (Meiskó Zoltán: Az agglegényeket kell duplán megadóztatni!) Csak közbevetőleg akarok egyetlenegy dolgot megemlíteni és ez a korai házasság. Botrányszániba megy az, hogy 13—14 éves gyerekeik kelnek egybe házasság formájában. (Petrovácz Gyula: Dehogy!) Dehogy nem! 14—15 éves gyermekek kötnek házasságot. (Meskó Zoltán: Ügy van! Számtalan eset van!) aminek az a következménye, — amire itt már az egyik ülésen hivatkoztam — hogy a 14—15 éves menyecske még iskolaköteles volna, ide iskolába nem jár. Kit büntessünk meg akikor, a már nagykorú 15 éves menyecskét, vagy a 17 éves kiskorú férjet? Törvényt kell alkotnunk arról, hogy honoráciorok, — tehát községi bíráik, esküdtek, iskolaszáki tagok, olyan honorácior állást viselők, akik a mások sorsa felett intézkednek — ne lehessenek olyanok, akiknek gyermieikeik nincsenek. (Ugy van!) Hogy jön hozzá, hogy lehet valaki községi biró, hogy lehet valaki iskolaszéki elnök, vagy isfcoíaszéki tag akkor, amikor neki halvány fogalma sincs arról, hogy mit jelent egy iskolás gyermeket neveltetni! (Kabók Lajos: Hát hogy lehet népjóléti minister? Ezt tessék megmondani. — Derültség.) A több gyermekes családapa adóterhét megfelelően könnyítsék vagy egészen engedjék el, a gyermektelen pedig addig, amíg élnek, gyermiElktelenségi adót fizessenek, azoknak javára, akik több gyermeket nevelnek. (Wolff Károly közbeszól.) Jól mondja Wolff t. képviselőtársam, hogy épen én szólalok fel ebben a kérdésben, akit Isten és emberek előtt bűn nem terhel, aki azonban, minthogy aiz Isten gyermekkel nem ajándékozott meg., hajlandó vagyok egy több gyermekes család gyermekneveltetési kiadásait fedezni. (Helyeslés.) A többgyermekes családapát méltó jutalomban kell részesíteni, hogy méltóképen, emberi módon tudja neveltetni gyermekeit; családi pótlékban kell őt részesíteni, ám olyanban, amely felér a gyermeknevelés költségeinek értékével. És most jön a punktum saliense az én propoziciómnak, tudniillik az, hogy a végrendelkezési jogot a gyermekek számához kell kötni. Egy gyermek csak a vagyon \/i részét örökölhesse. Korlátlan rendelkezési jog csak azt illesse meg, aki legalább négy gyermeket nevel a hazának. (Helyeslés jobbfelől.) Ha volnának olyanok, akik azt mondják, hogy nem nősülnek meg, azok életükben 55
