Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-555
302 A nemzetgyűlés 555, ülése 19, agglegényadót fognak fizetni, haláluk esetére pedig, épen gyermek hiányában, nem rendelkezhetnek vagyonukról. (Helyeslés.) Ne gondolja valaki, hogy ezzel a véleménynyel egyedül állok. (Ugy van! jobbfelől.) Nem valami excentikus gondolat ez tőlem, mert én ezzel a kérdéssel foglalkoztam és olvastam azt, hogy a magyar társadalomnak a nemzetért valóban aggódó, számottevő fiai osztoznak ebben a véleményben: Buday László, Kovács Alajos, Prohászka Ottokár, Ravasz László, Antal Géza és még számosan mások az országban, talán ezrekre és milliókra tehető számban. Mindenesetre azonban azoknak a tábora honorálja ezt a gondolatot, akiknek válláról a szivesen vállalt gyermekneveltetés gondjait ez nem veszi ugyan le, de akik szivesen fogják továbbra is viselni ezeket a gondokat, ha látják, hogy a törvény az önző tábort is kötelezi áldozathozatalra és igy a teher igazságosan oszlik meg. Ha igy illetjük bizonyos terhekkel azokat is, akik bűnös önzésükben a hazának és a társadalomnak áldozatot hozni nem akarnak, akkor lesz majd pénzünk az anyai méltóság honorálására, lesz pénzünk a gyermekmentesre, a tüdőbajosok talpraállitására, a háborús szerencsétlenek méltó gondozására és remény lesz arra, hogy erkölesösebben gondolkodó generációt nevelünk a hazának, amelynek eszméje ma a nemzetnek olyan kevés fiában él, amelynek azonban a jelen nemzedék önzése a pusztulás útját jelölte meg. Határozati javaslatot nyújtok be erre vonatkozólag, (Halljuk! Halljuk!) arnel y # szerint kérem: utasitsa a nemzetgyűlés a népjóléti minister urat, hogy az egykének, mint pusztító népbetegségnek meggátlására törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Ennek a javaslatnak mérlegelésénél és keresztülvitelénél fogja letenni a vizsgát a magyar nemzetgyűlés törvénykezési szelleme á magyar faj szeretetéről. (Ugy van! jobbfelől.) Minidlen mást én osak kuruzsló eszköznek tekintek; radikális bajjal osak radikálisan lehet végezni. E javaslat elfogadásától függ a magyarság jövője, feltámadása vagy feltartóztathatatlan, lassú sorvadással emésztő, teljes pusztulása^ Ezekután a népjóléti tárca költségvetését a legnagyobb készséggel fogadom el. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: KabÓk Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott Láng János igen t. képviselőtársaim iménti felszólalásában főkép az elnéptelenedéssel, a gyermekbetegséggel (foglalkozott. Habár fejtegetéseinek bizonyos részét elfogadóim, mégis azt 'kell állítanom, hogy! nem jól fogta fel a kérdést és nem olyan módon tudott rámutatni ennek a bajnak főokára, amilyen módon 1 á mai viszonyok között tényleg rá kell arra mutatni. Láng János t. képviselőtársam ugyanis azt állította, hogy a gyermektelenség legfőbb oka az önzés, hogy az anyáknak 1 kellemetlen a gyermekszülés és mivel önzők, menekülni akarnak! e kötelesség alól s ez az oka annak, hogy az egyke mindjobban terjed. Szerintem azonban ennek legfőbb oka az a borzalmas, nagyarányú gazdasági válság, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) amely évek óta sanyargatja ennek az országnak népét. (Csontos Imre: A szegény lembernek mindig sokkal több gyermeke van!) Láng képviselőtársam állítása tehát nem felel mejr a tényeknek, hiszen ami a felsőbb tízezreket '. évi május M 19-én, szerdán. illeti, ott a népszaporodás lényeges részéit mindig a szegényebb néposztály tette 'ki. Mindig a dolgozók, az ipari ós földmivesmunkások között volt tapasztalható a szaporaság, hiszen ezek között állandóan öt-hat, sőt nem ritka esetben nyolc gyermek is volt a családban, az utóbbi esztendőkben azonban ép ezek jutottak olyan súlyos, elviselhetetlen helyzetbe, hogy már ezeknél a szegényebb munkásembereknél is meggondolják, hogy szabad-e vagy érdemes-e gyermeket világrahozni. A lakáskérdés is rendkívül nagy mértékben hozzájárul a gyermektelenség növekedéséhez. Egyrészt a lakáshiány miatt lehetetlen a házasságkötés, másrészt pedig, ha mégis házasságot kötnek, akkor a házaspárok mint ágyrajárók élnek éveken keresztül és várják azt az időt; mikor lesznek már olyan helyzetben, amely lehetővé teszi, hogy saját otthonuk legyen. Ezektől nem lehet várni, hogy a népszaporodást elősegítsék, ezek bizony óvatosak, hiszen nem élhetnek olyan családi életet, amely a népszaporodást elősegítené. Azt kell mondanom, hogy azokkal a megtorló intézkedésekkel, amelyeket Láng képviselő ur megemlített, egyáltalában nem látom elősegithetőnek a népszaporodást. Itt a nép, a dolgozó társadalom megélhetési lehetőségeit kell jobbá tenni, munkaalkalmat kell teremteni, hogy mindenki megélhessen; hiszen ha mindenki meg tud élni, nem okoz gondot, ha néhány gyermek van, mert a családok becsületes munkájukból el tudják tartani, fel tudják nevelni gyermekeiket. Ha tehát az ország gazdasági helyzetét rendbehozzuk, sokkal jobban szolgáljuk a népszaporodás ügyét, mint akármilyen más erőszakos intézkedésekkel. Az ellen a javaslat ellen, amelyet a t- képviselő ur az örökösödési rendszerrel kapcsolatban beterjesztett, nincs különösebb kifogásom; tessék szorítani azokat, akik az egyke-rendszer alapján állanak, tessék akár az örökösödési rendszert is megváltoztatni, hiszen ez a munkásságot alig érinti. A munkások után alig marad valami, legfeljebb kevés házibutor, a legtöbb esetben pedig nyomorúság, mert mielőtt a családfő meghal, a betegség felemészt mindent és csak adósság marad, úgyhogy a hátramaradt ingóság értékesítésével is alig lehet azt kiegyenlíteni Azoknál tehát, akikre az örökösödési rendszer vonatkozik, ez a kérdés nem lehet probléma; ellenben probléma az a mostoha, nyomorúságos élet, amely hosszú évek óta itt van. Ha pedig ezen a téren nem történik komoly, mélyreható intézkedés, ki merem jelenteni, hogy hiába minden erőszakos eszköz, a népszaporodást elősegíteni nem fogják. Tessék tehát az általános megélhetést jobbá, elviselhetőbbé tenni, tessék ezen a téren olyan állapotokat teremteni, hogy érdemes legyen itt élni, érdemes legyen születni s akkor majd a nópszaporodás is másképen fog kinézni. Merem állítani, hogy a magyar nép mindig szapora nép volt, az ma is, nem lehet tehát azt mondani, hofiv bizonyos önzés vezeti az asszonyokat és hogry e miatt az önzés miatt tapasztaljuk a jelenlesri gyermektelenséget és elnéptelenedést. A kérdés az általam emiitett okban nyeri magyarázatát és igy az általános gazdasági helyzeten kell javítani, mert ha itt nem történik segités, bármilyen erőszakos Intézkedéssel sem tudnak eredményt felmutatni. E?ek előrebocsátása után legyen szabad ratérneni Petrováez t. 'ktépviselőtáirsam beszédének arra a részére — sajnálom, hogy t. képviselőtársam nincs jelen, — amelyről már Ro-
