Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

A nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hó. 18-án, kedden. 347 még sem az államkincstár, sem a tisztviselői kar abban a helyzetben, hogy meg tudnák hozni ezeket az áldozatokat, hogy ezen a téren megtehessük mindazt, amit a közérdek követel. Van talán azonban jogunk remélni, hogy hónapról-ihónapra, évről-éivre kedvezőíbhl lesz ebből a szempontból a helyzet s én a'kkór a. magam részéről mindenesetre megint ott leszek azok közlött, akik meg fogják tudni teremteni ugy a jegyzők, mint a töhhi közigazgatási tisztviselők gyermekei részére azt az otthont, amelyiben ezek elsőrendű nevelésben részesülhetnek'. A kféipviselő ur befejező szavaiban áttért egy olyan kérdésre, amely szoros összefüggésben van a közigazgatási reform kéirdésével.. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel az igazán detail'kérd'éssel most ne foglalkozzam, hisz azt nem is lehet megtenni, ha az ember az egész anyaggal nem foglalkozik. A közigazgatási reformnál fog megoldódni ez a kérdés, de most a költségvetés tárgyalása során erre vonatkozólag nem tudunk eredményre jutni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Maga a tétel meg nem támadtatván, azt elfogaidiottnak jelentem ki. Következik a 6. rovat. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »6. Rovat. Községi, kör- és segéd jegyzők gyermekei után járó nevelőintézeti kiadások 160 pengő.« Elnök: A tétel meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Rendki vüli 'kiadások. Beruházások. A_ mátészalkai székház 'kibővítésére állami hozzá járulás 32.000 pengő.« — Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Örömmel látom, hogy a belügyminister ur a mátészalkai székház kibővitésére állami hozzájárulást adott. Sajnos, az államháztartás nincs ahban a helyzetben, hogy a többi városok és közséigek is ilyen kitüntetésben részesülhessenek. Nem is irigylem én ezt Mátészalkától, ezzel kapcsolatban azonban kötelességem nemcsak a választókerületemet képező város, hanem a többi rendezett tanácsú városok érdekében is szavamat felemelni. Igen örülök, hogy felszólalásom alkalmával az igen t. pénzügyminister ur is megjelent, miután felszólalásom bizonyos tekintetben az ő tárcáját is érinti. Mint méltóztatnak tudni, a Speyer-féle kölcsönt a rendezett tanácsú és törvényhatósági városok felvették. E kölcsön felvételével azt célozta a kormány és azt célozták a városok is, hogy egyrészt tekintélyes objektumokhoz jussanak, másrészt munkaalkalmat adjanak, harmadsorban pedig bizonyos jövedelmi forrást teremtsenek a városok részére, amelyek bizony az adóterhek alatt nagyon is nyögnek. A Speyer-féle kölcsönnek kiutalása körül már bizonyos késedelmeskedések történtek, amennyiben a városok kénytelenek e kölcsönök után az annuitást és kamatot már 1925 júniusától fizetni, holott e kölcsönök tényleges kiutalása csak 1925 októberében és decemberében történt meg. Itt tehát már tekintélyes károsodás érte a városokat. Ezen felül ez a kölcsön annuitásokkal és kamatokkal együtt 11'8%-ÖS terhet jelent a városoknak. A városok természetesen igyekeztek ezt a külföldi kölcsönt, amint megkapták, a lehető legjobban gyümölcsöztetni. 1925 december 31-ikéig valahogyan sikerült e külföldi kölcsön elhelyezése ugy, hogy az annuitást és kamatot figyelembe véve, keveset fizettek rá a városok, de 1926 január 1-től kezdve, miután a Nemzeti Bank a kamatlábat leszállította, már nem sikerült a városoknak az elhelyezés, úgyhogy mig a hasznosítás nélkül ott heverő pénzük után annuitás és kamatok címén 11'8%-ot fizetnek, addig azok a városok, amelyek a második vagy harmadik kúriába tartozó pénzintézetnél helyezték el a kölcsönt, 7+2%-ot kaptak maximálisan. Nyilvánvaló tehát, hogy mindaddig ráfizetnek e kölcsönre, amig hasznosan beruházni nem tudják. A kormánynak az is volt a célja ezzel a kölcsönnel, hogy munkaalkalmat teremtsen a vidéken. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy ä vidéki kisipar teljesen pang, a munkásoknak abszolúte semmiféle munkájuk nincs, tehát a külföldi kölcsönnek lett volna a hivatása, hogy bizonyos gazdasági vérkeringést inditson meg. A városok természetesen, amint megkapták ezt a kölcsönt, igyekeztek azonnal hasznosan beruházni. Ehhez a hasznos beruházáshoz azonban szükséges, hogy először megállapítsák, hogy miféle objektumot akarnak létesi-, teni. Ha ezt megállapították és ez esetleg eltért az eredeti tervüktől, akkor a belügyminister ur hozzájárulását kellett kikérniök. hogy egyezzék bele, hogy a kölcsön felvételekor bejelentett céltól eltérjenek. Ha azután a belügyministeri hozzájárulás is megvan, akkor valamelyik tervezővel vagy műépítésszel kell érintkezésbe lépni, aki azt az objektumot kellőképen előkészíti. Ha ez is meg van állapítva, ak, kor ki kell írni a versenypályázatot és erre a versenypályázatra, miután nagyobb objektumról van szó, a közszállitási szabályzat szerint 2—3 hetet, esetleg egy hónapot kell adni. így tevődnek egymás mellé a hetek és a hónapok, a nélkül, hogy a városok ezt a kölcsönt fel tudnák használni. De ez, meg a kisebbik baj, mert van ennél egy sokkal nagyobb baj is, a közigazgatási apparátus lassúsága. Mondjuk, hogy a város képviselőtestülete elhatározza azt, hogy egy gőzfürdőt épit. Mondjuk, hogy be is futott a pályázat, döntött a képviselőtesület abban a tekintetben, hogy X vagy Y-nak generális vagy szakma szerinti pályázat utján adja oda a gőzfürdő megépítését. Mint azonban rendesen történni szokott ilyen versenypályázatoknál, mindig akad egy elégedetlen fél, aki a kép. viselőtestületi határozatot megapellálja. Ennek azután fel kell mennie a vármegyéhez. De tegyük fel, hogy nem is apellálja meg, azonban a közszállitási szabályzat szerint, minthogy nagyobb objektum építéséről van szó, a határozatot fel kell terjeszteni jóváhagyás végett a vármegyéhez. A vármegye csak negyedévenkint tart közgyűlést s ha ugy esik a határozat felterjesztése, hogy a vármegye közgyűlése már megtartatott, ugy két-három hónapig is kell várni az elintézésre. Megengedem, hogy ezt korrigálni lehetne azzal, hogy a vármegye alispánja rendkívüli. megyei közgyűlést hiv össze de ez mór a rendip» közigazgatási menetből való kizökkenés. Ha most az ügy a vármegyét is megjárta, akkor a köiltesönszerződés szerint a megyei határozatot : jóváhagyás végett fel kell terjeszteni a belügyminister úrhoz és a pénzügyminister úrhoz és ezenikivül még, ugy tudom, a külföldi kölcsön ellenőrzése céljából a Kereskedelmi Bankban sziéfeelő ellenőr urnák is parafálnia kell a beruházást. Hát ez olyan hosszú kálvária, hogy ezen keresztül az^ objektum megépítése legalább is • egy esztendőt vesz igénybe. Egy esztendő alatt