Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

348 A nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hó ú.8-án, kedden. tehát egyrészt elvész a tőkének egy tekintélyes része, másrészt az a szociális cél, amely az építkezéssel céloztatott, nem éretik el. Az lett volna legideálisabb, ha ebből a kölcsönből az őszi időben vagy tál alatt lehetett volna valamit csinálni, mert akikor volt a legnagyobb munikahiány. (Rakovszky Iván belügyminister: Miskolc már befejezte az egész munkát!) Ma már megindulván a mezei munka, a munkások igyekeznek a növő télre valót megszerezni, elszegődnek hát és kijárnak a mezőre. A munkálsdkra nézve tehát most nem olyan égető a kérdés, ellenben a ikisiparra nézve természetesen felette égető, mert annak abszolúte semmiféle munkád a nincs. Én tehiát ezt olyan fontosnak tartom, hogy kérem a belügyminister urat, találjon ki valami módot arra, hogy a köilfosön mielőbb felhasználtassék. Az elmond attakon kivül ez még azért is szükséges, mert a legtöbb város a kölcsönt hasznothajtó beruházásokba kivan ja fektetni, tehát reméli, hogy az építendő objeik turnéikból, mint gőzfürdő, vágóhíd, kisvasút vagy egyéb ilyen hasznothajtó beruházásokból haszna lesz és ezáltal az adózó polgárslájg terhén is könnyít. Arra kérem a t. belügyminister urat, hogy méltóztassék valami módust kitalálni. Itt van Pestvármegye alispánja, aki érezte ennek a helyzetnek fonákságát és egy vagy két alkailionimal felhatalmazást kért a törvényhatósági bizottságtól arra, hogy ha esetleg nincs együtt a törvényhatósági bizottság, a ráruházott hatalomnál fogva azt a felebbezett vagy amúgy igy felterjesztett véghatározatot jóváhagyhassta. Ez mindenesetre rövidít a dolgon, de még mindig: nem elég rövidítés. Én ugy képzelem, hogy a kölcsönökre és a hozzájuk fűződő szociális érdekekre való tekintettel talán rendeletileg vagy ministertanácsi határozattal lehetne valami megoldást találni, például azt, t. minister ur, hogy soron kivül kellene intézkedni. Azonkívül a vármegyénél nem kellene bevárni a törvényhatósági bizottsági üléseket, hanem felhatalmaztatnék az alispán, mint a vármegye első tisztviselője, hogy bírálja felül a községi vagy városi képviselőtestületi határozatot és hagyja jóvá. Azután a fellebbezés a vármegyei határozattól csakis birtokon kivül lehet, tehát ha az alispán jónak tartja és mondjuk még a kölcsönt ellenőrzőbiztos parafálja az épitkezést, akkor azt az illető városok meg is kezdhetnék. (Rakovszky Iván belügyminister: Be is fejezte egy része!) Az épitkezést! T. minister ur, én nem tudom, hogy melyik fejezte be. (Rakovszky Iván belügyminister: Például Miskolc!) Ez szinte fizikailag lehetetlen és képtelenség. Az én városéin, t. minister ur, a kölcsön egyik részét október második felében kapta, a másik részét novemberben. (Rakovszky Iván belügyminister: November 27-én jóvá volt hagyva!) Most méltóztassék számitani, hogy novembertől májusig be lehet-e fejezni az épitkezést. Azok, akik befejezték, bizonyára nem a Speyer-kölcsönből építettek. (Rakovszky Iván belügyminister: Dehogy nem!) Az teljesen kizárt dolog, lehetetlenség, hogy befejezték volna. Tévedésben lehet a minister ur. (Rakovszky Iván belügyminister: November 27-én az összes jóvá volt hagyva az én részemről!) Hogy jóváhagyta a minister ur, ami felkerült oda, az lehetséges, de nem tudok egy olyan épitkezést sem, mely befejeztetett volna. (Rakovszky Iván belügyminister: Szolnokon, Miskolcon!) Szolnokon tudom, hogy megkezdték az épitkezést, de azt nem, hogy befejezték volna. Csak a fonák helyzetre mutattam rá, és kérem a t. kormányt, méltóztassék valami megoldást találni. Hiszen a városokat a legnagyobb jóakarat vezeti és szeretném már a kölcsönt beruházni, munkaalkalmakat adni és hasznot hajtó objektumokat teremteni. Azt hiszem, e kérdésben nem lehet köztünk divergencia, csak arról lehet szó, melyik az a mód, amely a célnak a leginkább megfelel. Én abban a hiszemben, hogy a belügyminister ur megérti a városok kivánságát, a mátészalkai székház kibővítése céljára beállított 32.000 pengőis tételt elfogadom. Elnök: Kivan még valaki szólni! Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügy minister: T, Nemzetgyűlés! Engedelmet kérek, hogy erre a felszólalásra én válaszoljak, mert a kérdésnek sok tekintetben gazdasági és pénzügypolitikai vonatkozása van. A helyzet tényleg az, hogy a városok különbözőképen jártak el a kölcsön felhasználása tekintetében. A városok kötelezve voltak arra, hogy mielőtt a kölcsönt felveszik, bemutassák a beruházási programmot, amelyben meg voltak állapítva az összes elvek, amelyeknek alapján a beruházási programmot végrehajtani kell. Azok a városok, melyek helyesen jártak el és teljesen kidolgozott programmal álltak elő, természetesen semmivel sem károsodtak, a városoknak egy része azonban egyrészt nem dolgozta ki a teljes részletes prqgrammot, másrészt eltért az eredeti programmtól, végül voltak olyan városok, amelyek egészen helytelenül — magam részéről nem tudom helyeselni, — a felvett kölcsönt nem a legerősebb pénzintézeteknél helyezték el, aminek előreláthatólag az lett a következménye, hogy ezek a pénzintézetek sok esetben nem tudták a kölcsönt a kellő időben folyósítani. Ez a dolog természetéből folyik, és ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kölcsönt a városok nem tudták kellő időben felhasználni a megjelölt célokra Teljesen egyetértek igen t. képviselőtársammal abban, hogy ennek a kölcsönnek épen az volt a rendeltetése, hogy az egész vonalon megindítsa a közmunkákat, tehát tulajdönképen gazdasági és szociálpolitikai vonatkozása volt, nem pedig az^ hogy a tőkék ott heverjenek egyes pénzintézeteknél, még ha azok több kamatot fizetnek is,, mint amennyi terhet kellene utána viselni. Én csak arra akarok rámutatni, hogy mihelyt észrevettem, hogy a városok nem helyesen járnak el, folyton^ sürgettem a 'beruházási programúi megvalósítását és már november hónapjában jóváhagyattak az összes városok beruházási programmjai. Az a város, amely megkezdte a munkát, be is fejezte, és mondhatom, hogyha városok nagy része most már nem azt kérdi, hogy hogyan használtassék fel a kölcsön, hanem többen ujabb kölcsönigényekkel jelentek meg, ami természetes is, mert a kölcsön az igényeknek csak egy kis neszéit volt hivatva kielégíteni. Épen most foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a városok jogos igényeit ujabb kölcsönnel kielégithessük, mert ez ismételten uj munkaalkalmak megteremtéséhez vezethet. Rá alkarok mutatni arra is, hog>r épen azért, mert a célt a városok nem helyesen valósították meg, a belügyminister úrral egyetértőleg végig vettük, azt lehet mondani, az összes városokat, ami szinte szokatlan dolog és mindenütt bele kellett nyúlnunk a dologba, hogy tessék meginditani ezeket a munkákat, ne hevertessék a 'kölcsöntőkét a pénzintézeteknél, mert ez végeredményben feltétlenül mégis bizonyos veszteséget jelent a