Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

320 A nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. amelynek önkormányzata, saját tagjainak kí­vánságára függesztetett fel, -és ennek a szö­vetségnek élére az igen t, r belügy minis ter ur kinevezett egy Erdős Miklós nevű nrat, mint ministeri biztost. Engem, mint liberális em­bert, mint olyan embert, akinek a pártjaiban zsidó emberek is vannak, különösen érdekelt, hogy Nádosy Imre aláírásával látok egy mi­nisteri biztosi kinevezést, ahol a Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetségének élére mi­nisten biztos gyanánt a zsidló Erdős Miklós neveztetik ki. (Lendvai István: Ez az ő arany középutjuk!) Látom azt, hogy e kinevezés hát­terében valaminek kell lenni, mert azóta már ennek a szövetségnek tagjai egté'sz sereg, kon­krét Írásbeli panaszt intéztek az igen t. bel­ügyminister úrhoz, és az igen t. belügymmis­ter ur csak most, legutóbb vonta meg a meg­bízatást Erdős Miklóstól. (Rakovszky Iván Tbel­ügyminister: Hónapokkal ezelőtt! Amikor tu­domásomra jutott!) De az igen t. belügy­minister urnák aktiv vagy passziv közremű­ködlélsével a helyzet az, hogy ez a szövetség ma is létezik! (Rakovszky Iván belügyminister: Fel van függesztve február óta!) csak átfor­málva, amennyiben most nem ugy hívják, hogy Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége, hanem ugy # hívják, hogy Hadviseltek és Pol­gárok Pártja. Úgyhogy Erdős Miklós, az igen t. belügy­minister urnák volt ministeri biztosa, benn ül most is a helyiségekben (Lendvai István: Ná­lunk a zsidó mindig" benn ül!) rendelkezik most is korlátlanul. Fel méltóztatott papiron függeszteni, de ennek abszolúte semmi jelentő­sége nincs, ki van játszva az igen t. belügymi­ni ster ur, fittyet hánytak a belügyminister ur intézkedésének, egyszerűen átalakultak hadvi­seltek pártjává és fogtak maguknak egy al­ezredest, név szerint Czitó Sándor alezredest, aki a harctéren igen vitézül és férfiasan har­colt, — magam is tudom, hogy e tekintetben csak jót lehet róla mondani — de akinek, ugy látszik, politikai tekintetben való teljes tudat­lanságát és jártlanságát használják fel. Most ugyanabban a helyiségben, Klauzál-utca 3. sz, alatt, a belügyminister urnák fittyet hányva minden rendelkezését kijátszva, tovább él és virágzik a Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége, úgyhogy mindenki ökölbe szorított kézzel gondol arra hogy mi lesz azokkal a bűncselekményekkel amelyeket az igen t. bel­ügyminister urnák taxatíve felsoroltak; hi­szen ezek között sorsjegy akció is van (Rakov­szky Iván belügyminister: Ez még nem bűn­cselekmény!) és a sorsjeg3 r eket ma is árulják az országban. Az igen t. belügyminister ur egy napig sem késlekedhetik, sem Erdős Miklós úrra való tekintettel, sem másokra való tekintettel. Én uszítsak, én biztassam az igen t. belügyminis­ter urat arra, hogvan kell elverni a port egy ilyen társaságon? Hiszen az igen t. belügy mi­nister ur nagyon jól tudja, hogyan kell el­bánni egy olyan egyesülettel, ahol a bűncse­lekmények egész sorozata törtónt. (Rakovszky Iván belügyminister: Arra is kell gondolni, hogy e csomó szegény embernek már sors­jegye van! Az ügyet valahogy likvidálni kell!) Én nem akarom itt a Ház türelmét igénybe venni a bűncselekmények felsorakoztatásával, de az igen t. belügyminister urnák még ennek az ülésnek folyamán személyesen átadom mindazoknak az időbeli és térbeli adatokkal bizonyított visszaéléseknek és bűncselekmé­nyeknek listáját, amelyeket a hadviseltek ká­rára, a hadviselt név kijátszásával, e jelszónak a köpenyege alatt itt egy kisebb társaság vég­rehajtott, amely társaság akkor, amikor érezte, hogy bűzlik, egyszerűen átalakult politikai párttá és az igen t. belügyminister^ ur passziv magatartása folytán jelenleg is működik. Megnyugtathatom az igen t. belügyminis­ter urat, hogy nem lesz haszna ebből a dolog­ból a minister urat támogató pártnak sem, (Rakovszky Iván belügyminister: Nem is vár­juk!) mert már is el van terjedve Budapest széles köreiben, hogy ez az egységespártnak valami burkolt szervezkedése akar lenni a legközelebbi fővárosi választásokra. Ez van elterjedve, de nem akarom elhinni, sokkal in­kább ébernek tartom az egységespárt válasz­tást intéző férfiait, mintsem hogy ennyire ne vigyáznának magukra, de tény az, hogy el van terjedve, hogy ez a hadviseltek országos pártja, az úgynevezett Ripka-pártnak (Pakots József: Ez az!) valamiféle különítménye (ügy van! balfelől.) és azért élvez ilyen megkülön­böztetett enyhe bánásmódot az igen t. belügy­minister úrtól. T. Nemzetgyűlés! Az egyesülési jog terén az elmúlt hónapokban a titkos társaságok ügye volt az, amely a legtöbbet foglalkoztatta a közvéleményt. (Halljuk! Halljuk!) Ha jól emlékszem, a titkos társaságok ügyét annak idején én hoztam először a nem­zetgyűlés elé, még pedig már a régi nemzet­gyűlésen tettem szóvá és pedig nemzeti érdek­ből, keresztény érdekből, antibolsevista érdek­ből és irredenta érdekből, mert mindezeket az érdekeket sértve láttam e titkos társaságok működése által. Mert hiszen, sajnos, az elmúlt esztendőkben az tapasztaltam, hogy valahány­szor egy érthetetlen, valahányszor egy meg­magyarázhatatlan, valahányszor egy retten­tően ostoba, elképesztő dologgal állottam szem­ben és kutattam, hogy ez honnan eredt, a nyo­mok legtöbb esetben valamilyen titkos társa­sághoz vezettek. Ha ellenmondásokat láttam valahol személyek magatartásában, akkor is titkos társasághoz vezettek a nyomok. Láttam, hogy egyeseknek minden szabad, minden meg van bocsátva, másoknak nem; titkos társasá­gokat sejtettem és objektiv akarok lenni: ugy a jobboldalon, mint a baloldalon, (Lendvai István: Szóval, Vázsonyiék felé!) minduntalan beleütköztem az elmúlt évek folyamán valami olyan érthetetlen dolgokba, amelyek mögött semmi más nem lehet, mint titkos társaság. Mert az emberek nem lehetnek olyan buták, nem lehetnek olyan jellemtelenek, hogy ilyen dolgokat, amilyeneket az ember sokszor lát, maguktól elkövessenek: kell, hogy valami kényszer legyen a hátuk mögött, amikor azt cselekszik, amit cselekszenek és ennek a kény­szernek kutatása a legtöbb esetben a titkos társaságokhoz vezet. Én a titkos társaságok alakitásának és uralmának elvi ellensége vagyok és azokat ál­talában veszélyeseknek tartom ugy az or­szágra, mint az egyesekre, az egyes állampol­gárokra nézve. Különösen veszélyesnek tartom azonban ezeket a titkos társaságokat, akkor, ha azoknak olyan alapszabályuk, vagy fogadal­muk van. hogy a tagok tömege csak tömeg, csak eszköz, ellenben a vezetőknek korlátlan rendelkezési joga és hatalma van, és mivel az utóbbi években azt tapasztaltam itt is, ott is, hogy igen sok esetben a vezetők könnyelműek, — csak enyhe kifejezet használok — könnyel­műek és lelkiismeretlenek, annál inkább érzem azt a veszélyt, amelyet a titkos társaságok je­lentenek. Megértettem azt, hogy a forradalom alatt titkos társaságok keletkeztek a forradalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom