Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-553
320 A nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. amelynek önkormányzata, saját tagjainak kívánságára függesztetett fel, -és ennek a szövetségnek élére az igen t, r belügy minis ter ur kinevezett egy Erdős Miklós nevű nrat, mint ministeri biztost. Engem, mint liberális embert, mint olyan embert, akinek a pártjaiban zsidó emberek is vannak, különösen érdekelt, hogy Nádosy Imre aláírásával látok egy ministeri biztosi kinevezést, ahol a Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetségének élére ministen biztos gyanánt a zsidló Erdős Miklós neveztetik ki. (Lendvai István: Ez az ő arany középutjuk!) Látom azt, hogy e kinevezés hátterében valaminek kell lenni, mert azóta már ennek a szövetségnek tagjai egté'sz sereg, konkrét Írásbeli panaszt intéztek az igen t. belügyminister úrhoz, és az igen t. belügymmister ur csak most, legutóbb vonta meg a megbízatást Erdős Miklóstól. (Rakovszky Iván Tbelügyminister: Hónapokkal ezelőtt! Amikor tudomásomra jutott!) De az igen t. belügyminister urnák aktiv vagy passziv közreműködlélsével a helyzet az, hogy ez a szövetség ma is létezik! (Rakovszky Iván belügyminister: Fel van függesztve február óta!) csak átformálva, amennyiben most nem ugy hívják, hogy Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége, hanem ugy # hívják, hogy Hadviseltek és Polgárok Pártja. Úgyhogy Erdős Miklós, az igen t. belügyminister urnák volt ministeri biztosa, benn ül most is a helyiségekben (Lendvai István: Nálunk a zsidó mindig" benn ül!) rendelkezik most is korlátlanul. Fel méltóztatott papiron függeszteni, de ennek abszolúte semmi jelentősége nincs, ki van játszva az igen t. belügymini ster ur, fittyet hánytak a belügyminister ur intézkedésének, egyszerűen átalakultak hadviseltek pártjává és fogtak maguknak egy alezredest, név szerint Czitó Sándor alezredest, aki a harctéren igen vitézül és férfiasan harcolt, — magam is tudom, hogy e tekintetben csak jót lehet róla mondani — de akinek, ugy látszik, politikai tekintetben való teljes tudatlanságát és jártlanságát használják fel. Most ugyanabban a helyiségben, Klauzál-utca 3. sz, alatt, a belügyminister urnák fittyet hányva minden rendelkezését kijátszva, tovább él és virágzik a Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége, úgyhogy mindenki ökölbe szorított kézzel gondol arra hogy mi lesz azokkal a bűncselekményekkel amelyeket az igen t. belügyminister urnák taxatíve felsoroltak; hiszen ezek között sorsjegy akció is van (Rakovszky Iván belügyminister: Ez még nem bűncselekmény!) és a sorsjeg3 r eket ma is árulják az országban. Az igen t. belügyminister ur egy napig sem késlekedhetik, sem Erdős Miklós úrra való tekintettel, sem másokra való tekintettel. Én uszítsak, én biztassam az igen t. belügyminister urat arra, hogvan kell elverni a port egy ilyen társaságon? Hiszen az igen t. belügy minister ur nagyon jól tudja, hogyan kell elbánni egy olyan egyesülettel, ahol a bűncselekmények egész sorozata törtónt. (Rakovszky Iván belügyminister: Arra is kell gondolni, hogy e csomó szegény embernek már sorsjegye van! Az ügyet valahogy likvidálni kell!) Én nem akarom itt a Ház türelmét igénybe venni a bűncselekmények felsorakoztatásával, de az igen t. belügyminister urnák még ennek az ülésnek folyamán személyesen átadom mindazoknak az időbeli és térbeli adatokkal bizonyított visszaéléseknek és bűncselekményeknek listáját, amelyeket a hadviseltek kárára, a hadviselt név kijátszásával, e jelszónak a köpenyege alatt itt egy kisebb társaság végrehajtott, amely társaság akkor, amikor érezte, hogy bűzlik, egyszerűen átalakult politikai párttá és az igen t. belügyminister^ ur passziv magatartása folytán jelenleg is működik. Megnyugtathatom az igen t. belügyminister urat, hogy nem lesz haszna ebből a dologból a minister urat támogató pártnak sem, (Rakovszky Iván belügyminister: Nem is várjuk!) mert már is el van terjedve Budapest széles köreiben, hogy ez az egységespártnak valami burkolt szervezkedése akar lenni a legközelebbi fővárosi választásokra. Ez van elterjedve, de nem akarom elhinni, sokkal inkább ébernek tartom az egységespárt választást intéző férfiait, mintsem hogy ennyire ne vigyáznának magukra, de tény az, hogy el van terjedve, hogy ez a hadviseltek országos pártja, az úgynevezett Ripka-pártnak (Pakots József: Ez az!) valamiféle különítménye (ügy van! balfelől.) és azért élvez ilyen megkülönböztetett enyhe bánásmódot az igen t. belügyminister úrtól. T. Nemzetgyűlés! Az egyesülési jog terén az elmúlt hónapokban a titkos társaságok ügye volt az, amely a legtöbbet foglalkoztatta a közvéleményt. (Halljuk! Halljuk!) Ha jól emlékszem, a titkos társaságok ügyét annak idején én hoztam először a nemzetgyűlés elé, még pedig már a régi nemzetgyűlésen tettem szóvá és pedig nemzeti érdekből, keresztény érdekből, antibolsevista érdekből és irredenta érdekből, mert mindezeket az érdekeket sértve láttam e titkos társaságok működése által. Mert hiszen, sajnos, az elmúlt esztendőkben az tapasztaltam, hogy valahányszor egy érthetetlen, valahányszor egy megmagyarázhatatlan, valahányszor egy rettentően ostoba, elképesztő dologgal állottam szemben és kutattam, hogy ez honnan eredt, a nyomok legtöbb esetben valamilyen titkos társasághoz vezettek. Ha ellenmondásokat láttam valahol személyek magatartásában, akkor is titkos társasághoz vezettek a nyomok. Láttam, hogy egyeseknek minden szabad, minden meg van bocsátva, másoknak nem; titkos társaságokat sejtettem és objektiv akarok lenni: ugy a jobboldalon, mint a baloldalon, (Lendvai István: Szóval, Vázsonyiék felé!) minduntalan beleütköztem az elmúlt évek folyamán valami olyan érthetetlen dolgokba, amelyek mögött semmi más nem lehet, mint titkos társaság. Mert az emberek nem lehetnek olyan buták, nem lehetnek olyan jellemtelenek, hogy ilyen dolgokat, amilyeneket az ember sokszor lát, maguktól elkövessenek: kell, hogy valami kényszer legyen a hátuk mögött, amikor azt cselekszik, amit cselekszenek és ennek a kényszernek kutatása a legtöbb esetben a titkos társaságokhoz vezet. Én a titkos társaságok alakitásának és uralmának elvi ellensége vagyok és azokat általában veszélyeseknek tartom ugy az országra, mint az egyesekre, az egyes állampolgárokra nézve. Különösen veszélyesnek tartom azonban ezeket a titkos társaságokat, akkor, ha azoknak olyan alapszabályuk, vagy fogadalmuk van. hogy a tagok tömege csak tömeg, csak eszköz, ellenben a vezetőknek korlátlan rendelkezési joga és hatalma van, és mivel az utóbbi években azt tapasztaltam itt is, ott is, hogy igen sok esetben a vezetők könnyelműek, — csak enyhe kifejezet használok — könnyelműek és lelkiismeretlenek, annál inkább érzem azt a veszélyt, amelyet a titkos társaságok jelentenek. Megértettem azt, hogy a forradalom alatt titkos társaságok keletkeztek a forradalom
