Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

À nemzetgyűlés 553. ülése 192G. évi május M 17-én, hétfőn. 321 ellen; megértettem azt, hogy a proletárdikta­túra alatt titkos társaságok keletkeztek a pro­letárdiktatúra megdöntésére. Azt is megértet­tem, hogy a forradalom és a diktatúra után, amikor még nem volt elég erős a központi kor­mány, amikor az igen t. belügy minister csend­őre és rendőre az igen t. honvédelmi minister ur katonája még nem nyújtott elég biztonsá­got, akkor a diktatúra, vagy a forradalom visszatérésének meggátlására ilyen titkos tár­saságok keletkeztek. Megértem, hogy keletkez­tek, de nem tudom megérteni, hogy mai nap is fennállanak, mert igénytelen nézetem szerint ezekre ma már szükségem nincs, mert többet ártanak, mint használnak. A frankhamisitási bűnügy kellett, hogy végre ezt a helyzetet is megoldás elé hozza. Mert^ itt végre-valahára a maga meztelenségé­ben és világosságában elibénk tárult az, hogy ilyen titkos társaságok vannak, az ilyen titkos társaságok veszélyt rejtenek magukban és az ilyen titkos társaságok megmérhetetlen bajt és szenvedést hozhatnak az országra abban az esetben, ha azoknak vezetői lelkiismeretlen, kockázatos és könnyelmű játékba mennek bele. Az igen t., kormánynak általában az a sze­rencséje, hogy az ellenzék mindig meg van osztva; ebben a kérdésben is meg" volt osztva. Meggondolatlan hiba volt, hogy a kisebbségi jelentésben feltételezték, hogy a frankhamisí­tást, egy ad hoc alakult titkos társaság csinálta. E helyett épen az kellett volna, hogy lássa mindenki, — és most, aki a Töreky-tanács tár­gyalását naponta a kávéházi asztalnál lesi, az is látja — hogy nem egy ad hoc alakult titkos társaság, nem a pénzhamisítás céljaira alakult titkos társaság az, amely a ^frankhamisitást megkísérelte, hanem egy létező, más dolgokkal is foglalkozó, bizonyára nagy és nemes célokra megalakult titkos társaságnak egyik szeren­csétlen, meggondolatlan, ostoba és könnyelmű próbálkozása volt ez, az általa 'kitűzött célok elérésére. Hiszen tudjuk, hogy három célt emleget­nek ezek a titkos társaságok: a területi integri­tást, az antibolsevizmust és a destruktiv zsi­dóság letörésére való szövetkezést. Mind ez a három cél olyan cél volt, amelyre bátran je­lentkezhettek nagy tömegekben azok, akik be­lépni kívántak ezekbe a társaságokba, mert a harmadik célt is, a destruktiv zsidóság letöré­sét, aképen magyarázták, hogy az nem.jelenti az egész zsidóság ellen való harcot, hanem csak a zsidóság destruktiv része elleni harc ér­tendő a kitűzött célok között. Természetes, hogy ilyen jelszavaknak be­dőltek igen sokan, polgárok és katonák igen sokan beléptek; a helyzet azonban az volt, hogy ezek a titkos társaságok olyan esküt és foga­dalmat tétettek le, amelyből kifolyólag azután visszalépni többé nem lehetett. Aki belépett egy ilyen titkos társaságba, az foglya maradt az illető titkos társaságnak és önállóságát többé már vissza nem nyerhette. Itt kell bele­nyúlnia ebbe a dologba a nemzetgyűlésnek és a törvényhozásnak, ha ezt a kérdést meg akarja oldani; az eskü kérdése az, amely kér­dés megoldása nélkül a titkos társaságok pro­blémáját nem lehet megoldani. A házelnök ur a titkos társaságok kérdé­sében pártközi konferenciát hozott össze. Erről a pártközi konferenciáról a sajtóban hiányos közlemény jelent meg és nem volt 'kellő módon visszaadva az, hogy az a mód, amelyet az igen t. belügyminister ur a titkos társaságok pro­blémájának megoldására tervez, a konferen­cián jelen volt képviselők közül voltaképen alig tetszett meg valakinek, a konferencián jelen volt képviselők nem osztották az igen t. belügyminister ur nézetét, mert azon a véle­ményen vannak, hogy ilyen alapszabály'kény­szerrel, törvényhozási intézkedéssel, kétszaka­szos^ novellával vagy kormányrendelettel ezt a kërdést nem lehet olyan módon elintézni, hogy a titkos társaságokat bele akarják szorí­tani az alapszabálykényszerbe, mert a titkos társaságok egyszerűen nem fognak deferálni; azért titkos társaságok, hogy azok akarnak ma­radni is. Hiába ad ki ilyen módom akármilyen rendeletet a belügyminister ur, egyszerűen nem fogják beterjeszteni alapszabályaikat. Az igen t. kormánynak ez a javaslata lehet jó arra, hogy mint terv elbírálás al •Eb cl nemzet­gyűlés asztalára kerüljön, magát a problémát azonban nem fogja megoldani. Elnök (csenget): A képviselő ur beszéd­ideje lejárt, kérem, méltóztassék beszédét be­fejezni. Szilágyi Lajos: Azonnal befejezem. Én a titkos társaságok elleni védekezésben termé­szetesen abból indulok ki, hogy mindenféle titkos társaság ellen — akármilyen célt szol­gálnak is azok, akár a jobboldalon, akár a bal­oldalon legyenek — egyformán el kell járni. Ebben a tekintetben elég világosan kifejtettem álláspontomat a szabadkőmivesek tekintetében is, akik legutóbb, amikor én itt a szabadkőrni­vesekről beszéltem, indíttatva érezték magu­kat arra, hogy beszédemet elferdítsék és elle­nem bojkottszerü intézkedéseket tegyenek egy pálholy-vaesorán. Ez engem nem rettent vissza attól, hogy a szabadkőműveseket illetőleg is az legyen az álláspontom, hogy mivel belügymi­nisterileg fel vannak oszlatva, a törvénj^eink rendelkezései szerint nem léteznek, de mivel viszont mégis léteznek, ebből kifolyólag tehát titkos társaságot alkotnak. Addig nem voltak titkos társaságok a szabadkőmivesek, amig fel nem oszlatták őket, (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Addig is az volt!) de amióta fel vannak osz­latva és ennek ellenére léteznek és működnek, azóta igenis, titkos társaságnak kell őket te­kinteni. Elnök: Másodszor figyelmeztetem a képvi­selő urat. hogy beszédidede lejárt; kérem, mél­tóztassék beszédét befejezni'. Szilágyi Lajos: Én ebben a tekintetben még osak azt akarom megjegyezni, hogy szemre­hányásokat kaptam, hogy a haloldalon nincs titkos társaság. Igenis, be tudnám bizonyítani, ha elegendő idő állna rendelkezésemre, — á házszabályok azonban nem engedik meg. hogy meghosszabbítást kléírjek — hogy a baloldalon is olyan elképesztő dolgoknak jövök a nyo­mára, olyan irtózatos meglepetéseket — nincs míáls- kifejezés rá — olyan szamárságoikat látok, amelyekből kifolyólag azt kell hinnem, hogy itt is kell működnie egy titkos társaságnak. Hi­szen ebben a tekintetben leveleket tudnék fel­olvasni, amelyeket hozzám intéztek' és amelyeik vagv azt mutatják, hogy az illetők már elveszí­tették Ítélőképességüket vagv pedig azt kell hinnem belőlük, hogy az illetők egy titkos tár­saság tagjai és az mozgatja őket. Beszédem befedezve, a titkos társaságalíra nézve azt ajánlóim az igen t. kormány figyel­mébe, hogy a titkos társaságok hatalmának túl­tengése ellen egyetlenegy védekezési mód van: a kérlelhetetlen leleplezés. Az igen t. belügy­minister urnák ismernie kell a helyzetet •— ha nem ismeri, akkor nem volna méltó arra a helyre ahol ül — s ha ismeri a heíyzetet, tessék azt feltárni és ezen szervezetek minden mlee­mozdulását azonnal nyilvánosságra hozni. Ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom