Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-553
A nemzetgyűlés 553. illése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. 319 lamenti tárgyalásokra. Itt tehát a kormánypárti polgári lapok épugy, mint az ellenzéki polgári lapok 1 olyan ténykedést fejtenek ki az egész költségvetési vita folyamán, amely egyrészt azt a látszatot kelti, ami itt történik nem komoly munka és niem érdemes a nyomdafestéknek másrészt azonban kisiziálmithatat'ian Lasztik, amelyek a saját társadalmi rendüklliöz tartozó demokraták térfoglalásának, előretörésének, amelynek útját azok a polgári lapok egyengetik, amelyek a saját tiáirsadlmí endükhöz tartozó ellenzéki kiépviselök felszólalásairól!, illetőleg a saját társadalmi rendjükhöz tartozó kormány•párti vagy ministeri szónoklatokról vagy egyáltalában nem, vagy igen röviden emlékeznek meg; igy átadják a teret annak a szisztematikusan, fokról-fokra előrehaladó szociáldemokrata sajtónak, amely ebben a tekintetben a maga szempontjából példásan viselkedik, de irtózatosan súlyos eredménnyel a mi rovásunkra. Ez a kérdés igenis, olyan természetű, amelyet szóviái kell tenni, mert a parlamenti tudósítások tekintetében tételes törvények intézkednek az itt történő dolgokról híven kell tájékoztatni a közvéleményt. Ha pedig hiven nem tudósítják a nagy közvéleményt, akkor én nem is tulajdonitok semmi jelentőséget annak, hoigy itt nyilvánosan tárgyalunk. Inkább semmitse írjanak a lapok, mint sem keveset vagy rosszai! Írjanak, hiszen naponta helyreigazitó nyilatkozatokat 'kellene közzétenni a parlamenti tudósításokkal kapcsolatban. Legutóbbi felszólalásom alkalmából is, amelyet az építési hitel terjedelméről tartottam, öt lap adta a szájamba azt, hogy én keveseltem, hogy ötmilliárdot osztottak szét, hanem húszmilliárdot kellett volna szétosztani, holott én ötmillió aranykoronáról beszéltem, mondván, hogy ötmillió kevés lévén, húszmillió aranykoronát osszanak szét. Mivel azonban ezt Az Est tudósítása tévesen hozta és a Magyarország megismételte, másnap az úgynevezett keresztény és az úgynevezett liberális lapok egymás után közölték ezt ilyen hamisan, úgyhogy a Budapesti Hirlap épugy, mint a Nemzeti Újság szájamba adta ezt a lehetetlen két számjegyet. Aki ezt olvassa, azt kell, hogy higyje, hogy itt olyan törvényhozók ülnek, akik, amikor hozzászólnak egy kérdéshez, még a legelemibb ismeretekkel sincsenek tisztában, hiszen ha itt feláll egy képviselő és azt mondja, hogy ötmilliárd kevés és húszmilliárd kellene, az a képviselő nem való ide, az teljesen tájékozatlan, tudatlan képviselő és csak nevetség tárgya lehet. Ha esetleg azt akarják elérni, hogy egyes nemzetgyűlési képviselőket mint ilyeneket tüntessenek fel a nagy nyilvánosság előtt vagy ilyen módon akarják szisztematikusan valaki felszólalásának súlyát csökkenteni, ezt megértem, minden más esetben azonban ez olyan eljárás, amelyet okvetlenül szóvá kellett tenni. Ebben a tekintetben azt kérném az igen tisztelt házelnökségtől, hogy amikor a költségvetést tárgyaljuk, a parlamenti tudósitókat a költségvetés megfelelő számú példányaival méltóztassék ellátni, mert mindezt csak annak tudhatom be. hogy a parlamenti tudósítóknak nincs elegendő példány rendelkezésükre. (Lendvai István: Még a Naplóban is hazudnak, hites eyorsirók! Arra jöttem rá!) Különben lehetetlennek, az intelligenciával teljesen ellentétben állónak tartom az egyes közleményeket, amelyek megjelentek a költségvetés tárgyalásáról. Látom, hogy lassanként mindenki ügyeletes rendszerre rendezkedik itt be, A kormány már régen berendezkedett az ügyeletes rendszerre; egy-egy minister megtiszteli jelenlétével a nemzetgyűlést — a szakminister most jelen van, ezt készséggel elismerem — s azon kivül vannak ügyeletes ministerek. Most legújabban azt kell látnunk, hogy a parlamenti tudósitók is bevezették az ügyeletes rendszert, hogy nincsenek itt olyan számban, mint amilyen számban jegyet kértek az igen tisztelt háznagy úrtól. Ismétlem tehát, az összes lapok nincsenek képviselve a nemzetgyűlés ülésein, hanem (Lendvai István: Arra ügyelnek, mit hazudjanak!) a reggel megjelenő lapok parlamenti tudósításaikat nyilván a délután megjelenő lapok többé-kevésbé jó közleményeiből veszik át. Ebben a tekintetben nincs különbség u. n. keresztény vagy u. n- liberális lap és kormánypárti vagy ellenzéki lap között. Nemtörődömség tapasztalható, a parlamenti tudósitások olyan jellege, amely a nemzetgyűlés tekintélyét, ugy látszik, le akarja járatni. Az egyesülési jog tekintetében az igen t. belügyminister urnák szemrehányásokat kell tennem. Ugyanis, mig vannak itt olyan egyesületek, amelyek semmiféle kiméletet nem érdemelnek, amelyekkel szemben a kormányerőszak vagy legalább is a kormány közbelépése indokolt volna s amelyek itt hosszú ideig szabadon prosperálhatnak kormánygyámkodás, ministeri biztosi gyámkodás alatt, ugyanakkor például az én választókerületemben teljesen lehetetlen dolog, hogy megalakulhasson egy pártkör. Ha van vagy volt ilyen, a közigazgatási hatóságok odahatnak, hogy az minél előbb oszoljék fel és pusztuljon el. Hiszen ebben a tekintetben főszolgabirói Ítélet is van kezemben, amelyben az én pártom vezetőségét fejenkint 500,000 koronára és 15 napi elzárásra ítélte a her ettyóuj falusi főszolgabiró, a pártkör tagjait pedig, akik be voltak irva, fejenkint 500.000 korona és 5 napi elzárásra. Méltóztassék elképzelni, hogy olyan kerületben, ahol a kerület lakosságának kilenctizedrésze az én pártomba van beszervezve, milyen komikusan hat az, hogy annak a pártnak pártkörét, amely a lakosság ilyen óriási zömét tartja össze, a közigazgatási hatóság nem tűri meg és megbünteti azokat, akik ezt a pártkört fentartják. Ebben a tekintetben tehát az igen t. belügyminister úrtól azt kérem, méltóztassék tiszta vizet önteni a pohárba. A választások küszöbén állunk. Az igen t. kormány — ugylátszik, minden jel arra mutat — á nemzetre akar apellálni. A legközelebbi jövőben, ugy veszem észre, képviselőválasztások lesznek. Mi tisztában akarunk lenni előre, — nem utólag akarunk rekriminálni s nem akarunk utólagos panaszokkal jönni, amelyeknek vajmi csekély értékük van — hogy milyen jövő előtt állunk; türi-e az igen t. belügyminister ur az egységespárt pártkörein kivül valamely más pártkömek szabad prosperálását, igen-e vagy nem, (Rakó vszky Iván belügyminister: Ezer van az országban!) hajlandó-e az igen t. belügyminister ur a főszolgabíróit utasítani abból a szempontból, hogy a törvények által biztosított szalbadság, a törvényekkel vagy törvényerejű rendeletekkel biztosított szabadság e tekintetben politikai pártkülönbség nélkül mindnyájunkat megilleti Hogy konkrét bizonyítékot hozzak fel a tekintetben, hogy egyes egyesületek minő kiváltságot élveznek, az igen t. belügyminister ur figyelmébe ajánlom a Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetségét, Ez olyan szövetség,
