Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

318 Â nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. eljáráshoz, semmiféle 'komoly belügy misterhez. Vagy van az igen t. belügymister urnák kialakult álláspontja abban a tekintetben, amit tesz, vagy nines. De minidten jel arra mutat, 'hogy itt sarokba akarják szorítani az ellenzéket a kormányzat készéről abban a tekintetben, hogyha ilyen kérdésekről beszél, akkor csak árt az illető ügynek. Én tehát megujitom azt az ismételten hangoztatott 'kérelmemet, hogy minél előblb; törvényhozásilag, szabályozzuk ezt a kérdést. Amikor azonban erről beszélek, lehetetlen, hogy szóvá ne tegyem egy óhajomat és egy kérelmemet, amely voltaképen nem a kormányhoz, hanem a sajtóhoz irányul, mert ezeknek a sajtókérdéseknek tárgyalása jó alkalmat szolgáltat nekem arra, hogy napilapok parlamenti tudósítóihoz, különösen pedig a polgári lapok parlamenti tudósítóihoz innen, a nemzetgyűlés terméből kérelmet intézzek. Én az elmúlt napokban élénk figyelemmel kisértem, hogy a frankhamisitási bűnügy tárgyalását és ugyanabban az időben a nemzetgyűlés tárgyalását milyen terjedelemben honorálták a lapok. Különös megfigyelésre tettem szert. Alapos óhajtottam lenni, tehát az összes napilapokat pártkülönbség nélkül tekintetbe vettem és az összes lapoknak az napi terjedelmét vettem kiindulási alapul. Feljegyezve, hogy egy-egy lap hány hasáb terjedelemben jelent meg az nap, néztem és kutattam, hogy vájjon terjedelméből mennyit áldozott a frankhamisitási bűnügy főtárgyalásának és mennyit áldozott — a kereskedelmi tárca költségvetését tárgyaltuk az nap — a kereskedelmi tárca költségvetési tárgyalásának, tehát olyan tárgyalásnak, amely az olvasóközönség nagy részét, sőt legnagyobb részét, főképen az iparban es a kereskedelemben érdekelt olvasóközönséget a lehető legközelebbről érdekli. Ekkor olyan megfigyelésre tettem szert, amelyet kell, hogy szóvátegyek, akár tetszik ez a polgári lapoknak, akár nem, akár összeülnek tanácskozni a parlamenti tudósítók felszólalásom után, akár nem, akár bojkott alá vesznek e felszólalásomnak következtében, amint már egyszer megkísérelték, akár nem. Szóvá kell tennem ezt, mert ha e tekintetben változás nem történik, akkor minden nemzetgyűlési képviselőnek meg kell gondolnia, hogy a sajtó tekintetében ne vegye-e revízió alá eddig követett álláspontját. Láttam azt, hogy például a frankhamisitási bűnügyet lapja terjedelméhez képest a legnagyobb terjedelemben közölte az Esti Kurír című lap, amely a hasábjai számának pontosan felét fordította a frankhamisitási bűnügy tárgyalására. És láttam azt, hogy a másik lap, amely e tekintetben a legközelebb állott hozzá, a 'kormánypárti 8 Órai Újság volt. Ezzel kívánom igazolni, hogy ennek a kérdésnek szóvátételénél semmiféle pártszempont nem vezet. A másik tehát a 8 Órai Újság volt, amely terjedelmének negyedrészét szánta a frankügy tárgyalására; azután következett a Magyarország. Még ennek a három lapnak magatartását némileg meg tudom magyarázni azzal, hogy ezek délutáni órákban megjelenő lapok és mivel a frankügy tárgyalása a délelőtti órákban játszódik le, a délután megjelenő lapok nagyobb terjedelmet szánnak a frankügynek, mert hiszen ezeknek a lapoknak hasábjairól tájékozódik a közönség először arról, hogy mi történt a Töreky-tanáesnál aznap délelőtt. Amikor azután másnap reggel megjelent napilapokat néztem, azt láttam, hogy a frankügy tárgyalására a legnagyobb terjedelmet szánta a Népszava és a Budapesti Hirlap, tehát az egymástól legtávolabb álló két ellentétes orgánum. A Népszava terjedelmének egyhatodát, a Budapesti Hirlap pedig terjedelmének hetedrészét szánta a frankhamisitási bűnpörre és hasonlóan nagy terjedelmet fordított erre a Pester Lloyd is. Itt tehát azt látom, hogy a két szélsőség, a Népszava és a Budapesti Hirlap adta a legnagyobb terjedelmet a frankhamisitási bűnügynek, holott mind a kettő reggeli lap, tehát nincs meg az a mentsége, hogy az utcai elárusitás érdeke vezeti közleményei terjedelmének megszabásában. Viszont a legkevesebb terjedelmet adta a frankhamisításnak az Újság, a Pesti Napló és a Magyarság. E tekintetben a Pesti Napló azzal magyarázhatja álláspontját, és ezt meg is értem, hogy testvérlapja, a Magyarország, már nagyobb terjedelemben foglalkozott az üggyel. Ha azonban most ugyanennek a napnak krónikájából a parlamenti tudósítást, tehát a parlamenti tudósítóknak a nemzetgyűlés lefolyásáról adott közleményeit tekintem, nagyon érdekes összehasonlítást tudok tenni. A legnagyobb terjedelmet adja manapság a nemzetgyűlés tárgyalásainak a Népszava. Tessék jól megfigyelni minden polgári politikusnak, hogy a Népszava foglalkozik a legnagyobb terjedelemben a nemzetgyűlésen történtekkel, és az alvó, tunya, polgári politikusok és a tunya polgári hirlapirók számára szolgáljon figyelmeztetésül, hogy az a Népszava, amely a szociáldemokrata párt szócsöve és amely a parlamentarizmus iránt olyan érzékkel bír, mint aminő érzékkel bir, foglalkozik legtöbbet a nemzetgyűlésen történtekkel, természetesen a maga módja szerint. Természetesen csak saját képviselőinek beszédeit hozza, természetes, hogy sem a kormánypárti, sem a polgári ellenzéki politikusok által előadottakat nem ismerteti, de a saját publikuma számára közli a saját képviselői által itt végzett munkát, hű tükrét adja annak, hogy az ő képviselői itt minő tevékenységet fejtettek ki speciel azon a napon az ipari és kereskedelmi tárcát illető kérdésekben. Tehát a Népszava foglalkozik a legtöbbet a parlamenttel, ez adja neki a legnagyobb terjedelmet. Utána a Pester Lloyd következik a polgári lapok közül, azután a Magyarság. Ellenben a legkevesebb teret nyújtotta a lapok közül a nemzetgyűlésen történteknek a Pesti Hirlap, amely száznegyvennégy hasábnyi terjedelméből egyetlenegy hasábot szentel a délelőtt 10 órától este 6 óráig folyó tárgyalásoknak, ahol közben nem tudom én hány ministeri beszéd is elhangzott, összesen tehát terjedelmének száznepyvennegyed részét fordította parlamenti tudósításra. Ez az illető lap részéről természetesen azt jelenti, hogy annak, ami itt történik, nem nagy jelentőséget tulajdonit, de ezt mi, ellenzéki képviselők nem vehetjük magunkra, mert hiszen azon a napon kölcsönösen hangzottak el szónoklatok és ministeri szónoklatok is. Ugyanakkor, amikor a Népszava adja a legnagyobb terjedelmű nemzetgyűlési tudósítást, a Pesti Hirlap a legkevesebb teret szán erre. (Lendvai István: És kapja a legtöbb szubvenciót!) Hasonlóképen * összeszükiti tudósítását a nieimzietgyülés üléséről a Magyarság, az Újság, valamint a Budapesti Hirlap. A kormánynak egy orgánuma, a Budapesti Hirlap azok közé a diapok közé tartozik, amelyek a legnagyobb terjedelemben hozták a frankhamisitási bűnügy tárgyalásiát és a legkevesebb teret adták a par-