Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-553
âl6 À nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. Hasonlóképen érdekli az ország- lakosságát az, hogy az a választójogi törvény, amelyet az elmúlt esztendőben itt megszavaztunk, a íőméltóságu kormányzó ur kihirdetési záradékával a mai napig miért nem láttatott elf (Rakovszky Iván belügyminister: Régen megjelent a törvénytárban!) És érdekli a nagy nyilvánosságot az is, hogy a kerületi beosztásról szóló törvényjavaslat miért nem terjesztetett még mindezideig a nemzetgyűlés szine elé. Igaz, hogy a választójogi törvényben annak idején meghatalmazást adtunk az igen tisztelt kormánynak arra, hogy azon esetben, ha a választókerületek beosztásáról szóló törvényjavaslatot idejében tető alá nem hoznák vagy amig az meg nem szavaztatott, addig ő változtathat a kerületeken rendeleti utón és csökkentheti a kerületek számát, a kerületek számának 10%-aval. Kétségtelen, hogy ez a meghatalmazás érvényben áll a nemzetgyűlés határozata folytán, azonban ennek ellenére nem látunk intézkedéseket, csak hallunk előkészületekről beszélni s épen azért szóváteszem és érdekel engem, hogy a belügyminister urnák mi az álláspontja ezekben a kérdésekben, amikor az ő tárcája költségvetéséhez a nemzetgyűlés hozzájárulását kéri. Annyi bizonyos, hogy amikor ezt a választójogi törvényjavaslatot tárgyaltuk, az igen tisztelt kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a választójog terjedelme, vagyis annak mérve tekintetében csökönyösen ragaszkodott azokhoz a feltételekhez, amelyeket ő a javaslatában elibünk tárt, amikor a férfiak vagy a nők választójogának terjedelméről javaslatot tett, ellenben folyton hangsúlyozta a kormány és ami a választások tisztaságát illeti, e tekintetben a kormány állandóan azt hangoztatta, hogy minden életrevaló javaslatot e tekintetben mérlegelés alá von és szivesen járul a mágia részéről is hozzá. Innen eredt, hogy a választójogi vitában részt vettünk, passzivitásunkat annak tartamára felfüggesztettük és követeltük az egész tekintetében a javításokat. Da mindaz, amit az igen tisztelt kormány és többség elfogadott, hiábavaló, céltalan fáradozás és muntka lesz légyen abban az esetben, ha igazak azok a hirek, amelyek a belügyministeriumból kiszivárogtak, hogy t. i. az igen tisztelt belügyminister ur egy olyan kerületi beosztás összeállításán fáradozik, amely pl. Bihar vármegyében majdnem kongruens a főszolgabírói járások területi beosztásával. Ahogy hírlik, a legtöbb vidéken a főszolgabírói járások egyezni fognak az illető választókerületek határával. Ha nem igy van ez, akikor bizonyára el fog: hangzani az ellenkező nyilatkozat a ministeri székből és megnyugtatja e tekintetben a lakosságot, die tény az, hogy Bihar vármegyében elterjedt a hir, hogy a hat főszolgabírói járás hat választókerületet fog képezni és igy a főszolgabíró jut abba a kellemes vagy kellemetlen helyzetbe, hogy a kormánypárt előtt érdemeket szerez, vagy pedig a kormánypárt előtt olyan bűnt fog elkövetni, amely az ő állását is megrendítheti akkor, ha véletlenül nem tudja garantálni a kormánypárti jelölt, győzelmét, szemben az ellenzéki jelölttel. Én igenis érdeklődöm eziránt a választókerületi beosztást célzó törvényjavaslat iránt, sürgetem azt és kérem az igen t. belügyminister urat, hogy tekintet nélkül arra, hogy a felsőház reformjáról szóló törvényjavaslat jövője iránt a kormány miként vélekedik s tekintet nélkül arra, hogy a kormány önmaga is bizik-e a felsőház javaslatának megszavazásában vagy nem, ezt a választókerületi beosztásról szóló törvényjavaslatot hozza minél előbb a nemzetgyűlés szine elé. Sajnos a kormány ténykedésénél és a többség magatartásából azt látom, mintha olyan módon viselkednének' a túloldalom mint akik már az elmúlt négy esztendő alatt feladatukat befejezték, munkájúikat elvégezték és erre a nemzetgyűlésre már semmi komolyabb feladat megoldását nem bizizák rá. Az összbenyomás az és nemcsak az én benyomásom, de igen sokaknak a benyomása az ebben az országban, hogy a kormány már olyan valami javaslatot, amely hosszabb vitát provokál, ez elé a nemzetgyűlés elé nem is szándékozik terjeszteni, talán-talán csak a felsőház korszerű reformjának elkeresztelt javaslatot próbálja keresztül vinni., de viszont más hirek szerint még a többségi párt soraiban is meigosziolnak a vélemények a felsőház reformját illetőleg. Érdiekei tehát bennünket igenis ez a kérdés és kérjük az» igém t. belügyminister urat, hogy méltóztassék ebben a tekintetben most a költségvetési vita folyamán nyilatkozni. , Beszédem további folyamán megint csak olyan kérdésekről kivánnék szólni, amelyek a nemzet akaratának szabad megnyilvánulását és annak lehetőségét a lehető legközelebbről érintik. Érintem tehát beszédem köizben a sajtószabadság és a gyülekezési szabadság' kérdését, de érintem azt a rákfenét is, amelyet a titkos társaságok kérdésének neveztek ©I 1 most és amely az utóbbi hónapokban nemcsak a parlamenti vitákban, de a sajtó hasábjain is a legsűrűbben szóvátett megoldandó probléma vagy kérdés vélt. Mielőtt azonban ezekre a kérdésekre rá térek, visszapillantást óhajtok vetni két kérdésben a más tárcáknál elhangzott vitákra, még pedig a vallás- és közoktatásügyi tárcánál a leventeoktatás és a leventeügy kapcsán elhangzott olyan észrevételekre, amiedyek az igen t. belügyminister urat a lehető legközelebbről érintik. A levente oktatásnál ugyanis igen csekély kivétellel az összes szónokok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ©z egy hasznos, üdvös,, nagy szeretettel művelt reform, és képviselők, a kormánypárti és ellenzéki oldalon felajánlották a maguk készségét, hogy ezt az ügyet a maguk erejéhez mérten igyekeznek előmozditani. Ellenben a panaszoknak és felszólalásoknak egész sora mutatott rá arra 1 ., hogy milyen balkezüen fogják meg ezt a rendkívül üdvös és szükséges intézményt igen sok helyen a falvaikban és igen sok helyen helytelenül kezelik ezt aiz ügyet a főszolgabirák. Itt appeil'lálok az igen t. belügyminister ur felelősségére, mert az igen t. belügyminister urnák megvan az útja-módja és a lehetőségiéi, hogy az alárendelt közigazgatási hatóságpk ténykedését, e tekintetben is ellenőrizze. (Rakovszky Iván belügyminister: Más resszort ügyét?) Tudniillik magam azt tapasztaltam, hogy a levente-intézményt a lehető legteljesebb mértékben diszkreditálja a főszolgabirák eljárása, diszkreditálják a meggondolatlan büntetéskiszabások, amidőn a büntetéseket az apákra szabják ki a fiuk mulasztásaiért. (Rakovszky Iván belügyminister: Tessék a törvényt módosítani!) E tekintetben megelégszem azzal, anélkül, hogy neveket említenék, hogy mégis a közigazgatási hatóságok felelősségét itt is szóváteszem. Ha ez az intézmény nem lesz olyan népszerű, mint aminőnek lennie kellene és ha ezt is olyan népszerűtlenné teszik, mint amilyenné tették a Horthy-akcióról elnevezett igen jól megalkotott és egyébként igen üdvös intézményt, akkor a kormány és a kormány
