Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-553
 nemzetgyűlés 553. ülése 1Û26. évi május hó 17-én, hétfőn. 3l5 Következik most az a véleményem, hogy a községi tisztviselők rendelkezési állományába való helyezéséről beszélni teljesen felesleges, mert a létszámcsökkentés immár a lehetőség legvégső határáig keresztülvitetett. Nemcsak, hogy tisztviselőfelesleg nincs, hanem határozottan munkaszaporulat jelentkezik. Ez okból feleslegesnek tartom a véglegesen megüresedett rendszeresített állások betöltését a jövőben külön engedélyhez kötni, ami hosszadalmas és a községi ügyvitel hátrányára szolgál. Ha erre kivételesen szükség' volna, az illetékes főszolgabíró és alispán e tekintetben mindenkor megteheti a lépéseket. Ezek voltak azok a szempontok, amelyeket szükségesnek tartottam hangsúlyozni s a belügyminister ur jóindulatába ajánlani. Tekintettel arra, hogy meg vagyok győződve a belügyminister ur hozzáértéséről, jóindulatáról, az önkormányzati tisztviselők iránt való szeretetéről és tekintettel arra, hogy mindig azt tapasztaltam, hogy ezek a kérdések nála sohasem találtak süket fülekre s mert a kormány iránt teljes bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: Szót kérek a házszabályokhoz. Elnök: Tessék! Szilágyi Lajos: Tisztelettel kérem a Ház tanácskozásképességének megállapítását. Elnök: A Ház nem lévén tanácskozásképes, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik 1 ? Forgács Miklós jegyző: Szeder Ferenc! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Forgács Miklós jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Bár a nagy részvétlenség arra késztetne, hogy én se szóljak hozzá a belügyi tárca vitájához, mindazonáltal szükségét érzem annak, hogy az ellenzéki oldalról a belügyi tárcával, annak ministerével és a minister ur kormányzatával szemben néhány észrevételt tegyek. Azt látom, hogy a frankügy annyira dominálja az érdeklődést az egész vonalon, hogy az eddig letárgyalt tárcáknál elhangzott felszólalások még a sajtóban is oly kevéssé tárgyaltattak, hogy körülbelül hiábavaló munkát végez az, aki itt azzal a tudattal amit ja magát, hogy objektiv kritikát gyakorolva, annak tényleg valami eredménye lesz. A szociáldemokrata párt állásfoglalását ugy itélem meg, hogy ők igenis, gyakoroltak kritikát, mert az a deklaráció, amelyet felolvastak, elejétől fogva kritika volt, mégpedig sűrített kritika, mely körülbelül összegezte azt, amit akárhány szociáldemokrata szónak, ha felszólalt volna, elmondott volna. A szociáldemokrata párt ezt a kritikáját süritett formában, deklaráció formájában tárta a nagy nyilvánosság elé. Be kell vallanom ellenzéki oldalról, hogy én ennek a deklarációnak igen sok pontjával egyetértek. A belügyi kormányzattal szemben nekem is megvan minden okom arra, hogy egyrészt bizalmatlan legyek, másrészt pedig lesújtó 'kritikát gyakoroljak a minister ur ténykedéseivel szemben. Azonban a multak tapasztalatai alapján egy teljes fél esztendeig passzivitásban voltam, bár nem járultam NAPLÓ. XLIH, annakidején hozzá a passzivitás kimondásához, mert épen akkor külföldön voltam, később szolidáris voltam azokkal a képviselőtársaimmal, akik ezt részben az én kivezettetésem is késztetett arra, hogy a passzivitást kimondják — a passzivitásból levontam a magam számára azt a konzekvenciát, hogy többé törvényhozói működésem alatt soha, semmiféle paszszivitás elhatározásába bele nem megyek, mert ez a harci eszköz kipróbáltatott és ez épen a jelenlegi kormánnyal és a jelenlegi kormányzattal szemben abszolúte céltalannak bizonyult. (Nagy János (tamási): Mindig céltalan volt!) Egy, az alkotmányosság iránt több érzékkel biró kormánnyal szemben — talán egy Tisza István-kormánnyal szemben — a passzivitás célra vezető eszközkép lett volná alkalmazható, de a jelenlegi 'kormányzattal szemben ez az eszköz már kipróbáltatott és céltalannak bizonyult. Feltűnt azonban nekem, hogy ebben a tekintetben még azok a pártok sem osztják a szociáldemokraták elhatározását, amely pártok velük az utóbbi hónapok alatt — teszem fel, a frankhamisítás bűnügyének parlamenti tárgyalása tekintetében is — a legszorosabb szövetségben voltak. Abszolúte nem látom itt például megnyilatkozni a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártot, nem látom véleményét; vájjon osztozik-e a szociáldemokrata deklarációban, igen vagy nem? Nem látom a Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur és három társából álló parlamenti csoport megnyilatkozását, nem látom továbbá amá képviselőtársaimat sem megnyilatkozni itt, akiket gróf Andrássy Gyula képviselőtársam személye körül látok naponta csoportosulni. Egyedül a demokrata pártot látom, mint olyant, amely már egy tagjával résztvett a vitában és egy másik tagja — amint tudom — felszólalni 'készül. Én tehát igenis, eltérőleg a szociáldemokrata állásfoglalástól, szót kellett hogy kérjek, hogy érdeklődjem olyan dolgok iránt, amelyek az ő programmjukat is közelről érintik és amely kérdések azt a megbízatást is, amelyet választóinktól nyertünk, szintén szorosan, egészen közelről, érintik. Érdeklődöm az igen t. belügyminister urnák és a vezetése alatt álló ministeriunmak a választáselőkészitési munkálatai felől- Ugy vagyunk értesülve, — ugy van értesülve a közönség is — hogy a belügyminister iumb an lázas készülődés folyik a legközelebbi képviselői választásokat illetőleg. (Rakovszky Iván belügyminister: Csak mi nem tudunk róla! — Dobőczky Dezső: Majd öt év múlva!) E tekintetben különös helyzet van, hogy mi magunk itt 245-en nemzetgyűlési képviselők nem vagyunk tisztában azzal, hogy a mi mandátumunk a jövő 1927. esztendő júniusában megszűnik-e vagy pedig az a furfangos és ravasz paragrafus érvényesül, amely tavaly megszavaztatott és amelynek alapján a nemzetgyűlés mandátumunkat meghosszabbíthatja, vagyis önmagunk a saját mandátumunkat meghosszabbítjuk akkor, mikor átalakulunk az országgyűlés képviselőházává, vagyis amidőn a szuverén, alkotmány thozó nemzetgyűlésből degradáljuk magunkat a két kamarából álló országgyűlés alsóházává. Rejtély, hogy ezzel a furfangos paragrafussal, amely a törvény elé vág, élni akar-e a többség és a kormányhatalom vagy sem, idevonatkozólag nem nyilatkozik se a ministerelnök ur, se az igen tisztelt belügyminister ur, márpedig ez az ország lakosságát a lehető legjobban érdekli. (Dobóczky Dezső: Nem időszerű ez, képviselő ur!) 44
