Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

âl'2 Â nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfon. f off adom. (Helyeslés jobb felől és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Minidlen al- . kotmányosan kormányzott országban minden alkotmányos ministernek külön megtiszteltetés az, lia az ő költségvetését megfelelő, alapos, szakszerű és .elfogulatlan bírálatban részesitik és minden alkotmányos országban az ebből a birálatból leszürődő hajtóerő az, amely az intéző köröket, különösen a kormányférfiakat ujabb alkotásokra, a meglevő alkotásoknak javítására ösztönzi s ebből a közre csak előny származbatik. Egyedül mi, Magyarországon, vagyunk, sajnos, abban a helyzetben, hogy á kormánynyal széniben, de különösen a kormány egyik tagjával, a belügyminister úrral szemben ezt az alkotmányos kritikát nem engedhetjük meg magunknak, és pedig azért nem, mert á múltból tapasztalataink olyanok, hogy a belügyminister úrral szemben minden kritikai kisérlet hiába való, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a belügyminister nr kormányzása és az ő irányítása alatt működő belügyministerium működése egyenesen és világosan tárja elénk azt a tényt, hogy itt nem élünk alkotmányos országban, (Ellenmondások jobbfelől és a középen. — Petrovácz Gyula: Nem áll!) hanem egy tisztán diktatóriusan irányított kormányzás alatt élünk, amelynek uralkodása alatt szenved a magyar nép és á parlamentarizmus nem egyéb, mint ennek a diktatúrának fügefalevele. (Van van! a szélsőbaloldalon.) Épen ezért a belügyi költségvetéssel szemben a szociáldemokrata párt nevében ä következő deklarációt vagyok kénytelen tenni. (Olvassa): »A parlamentarizmus, szelleméből és lényéből következik, hogy a tárcák költségvetésének bírálatában az ellentétes felfogások és vélemények kifejezésre jussanak, szabad teret engedvén a meggyőzés és a kapacitáció lehetőségének. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy a parlamentarizmus területét egyik fél sem hagyhatja el. Meg kell állapitanunk, hogy Rakovszky Iván belügyminister ur működésének szellemével, amelyet a vezetése alatt álló belügyministeriumban meghonosított, a parlamentarizmus területét már régen elhagyta. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A belügyminister urnák a parlamentarizmus csak arra szolgál, hogy a maga pártoskodó, rosszindulattól vezetett, elfogult és reakciós szellemű működését leplezze. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen okokból nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a belügyminister urnák a parlamentarizmus látszatát nyújtsuk. A belügyminister ur kedvezményes részvényvásárlásáról Nagy Emil képviselő ur, akkori igazságügyminister állapította meg, hogy »nem fér össze a hivatalnoki és képviselői állás erkölcsi függetlenségével.« (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezenkívül a belügyminister urnák a frankügyben való szerepe, a súlyos bűntényt elkövetett állami főfunkeiónáriusokkal szemben tanúsított magatartása, már egymaga is elegendő ok volna, arra, hogy parlamentárisán kormányzott országban a helyét 24 óra alatt elhagyja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Derültség jobbfelől.) De a belügyminister urnák nem ez az egyedüli bűne. Bűnlajstroma ott kezdődik, ahol ministersége ! Nádosy, volt országos főkapitány hivataloskodása alatt kiderítetlenül maradit gyilkosságok merényletek és atrocitások egész soráért is őt terheli a felelősség. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyesülési és gyülekezési jog önkényes kezelésével elkobozta széles társadalmi rétegek egyesülési és gyülekezési szabadságát. A szociáldemokrata képviselők beszámoló gyűléseit az ő szellemétől áthatott hatóságok rendre-sorra betiltják (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s ha néha ilyet mégis engedélyeznek, eltiltják, hogy azon a beszámoló képviselőn kivül más képviselőtársai is résztyegyenék. Szociáldemokrata képviselő a kerületében nem jelenhet meg anélkül, hogy a belügyminister ur detektivjei lépten-nyomon ne kisérjék és őket felügyelet alatt ne tartsák. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Már a vonaton várják, a vonaton kisérik!) Alárendelt közegei nem respektálják a szociáldemokrata képviselők mentelmi jogát és egyéni szabadságát. A belügyminister ur működése alatt betiltott 47 lapot, kitiltott az ország területéről 204 sajtóterméket, megvonta a kolportázs-jogot 5 laptól. Alig van példa rá, hogy egy minister, a nemzet legféltettebb kincseivel ilyen mértékben visszaélt volna (Ugy van! a szelsöbaloldßlon.) és ilyen mértékben fojtotta volna el a vele ellentétes ellenzéki felfogás megnyilvánulását. A lapbetiltás veszélye még a háború és a forradalmak legsúlyosabb korszakában sem fenyegette annyira a sajtót, mint az ő ministersége alatt. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) A magyar sajtón az erőszakos fojtogatása nyomokat hagyott ós megfosztotta a kritika jogától és lehetőségétől. Az állampolgárság jogát a belügyminister kíméletlen és durva kézzel semmisítette meg. Földönfutóvá és hazátlanná tett sok ezer NagyMagyarország területén született munkást, iparost és alkalmazottat, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akiket a trianoni szerződés végrehajtásának címen megfosztott állampolgárságától, visszahonositásukat elvetette és az ország területéről kiutasította őket. A közigazgatás az ő ministersége alatt egyoldalú és gyűlölködő szellemet tanusit (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nemcsak a nemzetgyűlés egy pártjával, hanem az egész magyar néppel szemben is. Csendőr- és rendőrállammá sülyesztette az országot, amelyben több, mint 25.000 csendőr és .rendőr az egész budgetnek több, mint 10%-át emészti fel. Mindezek alapján meg kell állapitanunk, hogy ha egy minister az egyéni és közszabadságokat ilyen brutálisan elnyomja és a munkásosztállyal szemben elfogult, gyűlölködő szellemét hivatásának gyakorlása közben leplezetlenül kifejezésre juttatja, akkor az a minister nem tarthat igényt arra, hogy a szociáldemokrata párt a nemzetgyűlésen az ő tárcáját arra méltassa, hogy annak megvitatásában részt vegyen. Noha az egész kormánnyal és az egész kormányzati rendszerrel szemben a legteljesebb és a legmerevebb bizalmatlansággal viseltetünk, a belügyminister úrral szemben megnyilatkozó bizalmatlanság oly erős és olyan nagyfokú a nép minden rétegében, a munkásosztályban és az ország demokratikusan gondolkozó polgárságában egyaránt, hogy ennek a nagyfokú bizalmatlanságnak csak ugy lehet kifejezést adni, ha a belügyminister ur tárcáját a költségvetés alkalmával még arra sem méltatjuk, hogy an-