Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

À nemzeígyuUs 553. ülése 19 nak tárgyalásába vagy megvitatásába bele­menjünk.« (Elénk helyeslés és taps a szélsőbal­oldalon. —- Lendvai István: Gratulálok az arany középuthoz!) Muök: Az ülést félórára felfüggesztem! (Felkiáltások jobbfelől: Éljen a belügyminn­ter!) (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés! Csak pár szóval kívánok megemlékezni az előttem szó­lott Szabó Imre képviselő urnák nyilatkoza­táról, amely az általa képviselt párt részéről hangzott el. Ennek a nyilatkozatnak az a lé­nyeg«, hogy a szocialista párt nem kivan a kritika jogával élni. Ha valaki nem akar a kritika jogával élni, — ami pedig parlamenti felfogás szerint különösen az ellenzék szem­pontjából nemcsak jog, hanem kötelesség is — bizonyos erőtlenséget, tehetetlenséget árul el. {ügy van! a jobboldalon.) A nyilatkozat indokolását nem akarom érinteni, ezt majd a belügyminister fogja meg­ostromolni annyira, amennyire szükségesnek látja. Én a magam részéről csak egy kijelen­tést vagyok bátor még itt tenni. A belügy­minister ur erőskezű és nemzetvédő működé­sében annál népszerűbb lesz itt, minél népsze­rűtlenebb bizonyos oldalon. (Pakots József: Ez aztán álláspont!) Ezzel be is fejezem beszé­demnek azt a részét, amely ezt a nyilatkozatot illeti. Áttérek beszédem tulaj donképeni tárgyára, a kormánynak egy igen kényes és nehéz fel­adatára, a tisztviselők státusrendezésére, kö­zelebbről pedig az önkormányzati tisztviselők státusrendezésére. A vármegyei tisztviselőkre vonatkozó státusrendezési rendelet már nap­világot látott, a székesfővárosi, valamint a községi tisztviselőkre vonatkozó státusrende­zés pedig még csak most van az alkotás kohó­jában. Ami a vármegyei tisztviselők státusrende­zését illeti, meg kell állapitanom, hogy az a vezetőtisztviselőkre, még pedig az alispánra, ä főjegyzőre, az árvaszéki elnökre és főügyészre, valamint a főszolgabírókra vonatkozólag is kielégítő képet mutat. Ezzel meg lehetünk elé­gedve, mert hiszen tisztálban vagyunk az állam pénzügyi helyzetével és azzal, hogy egyáltalá­ban nincs jogunk túlzott követeléseket támasz­tani. Bizonyos vonatkozásiban ez a státus ren­dezés haladást is jelent s amiért én felszólalok, az egyrészt a másod jegyzők és árvaszéki ülnö­kök besorozására vonatkozik, (Szilágyi Lajos: Ugy van! Elsősorban másodjegyzőkre!) to­vábbá vonatkozik az aljegyzőkre és a szolga­birákra. A vármegyei másodfőjegyzők és árvaszéki ülnökök állását a státusrendezésről szóló kor­mányrendelet túlságosan átmeneti jellegűnek minősítette, már pedig ha 'közelebbről meg­vizsgáljuk á helyzetet, azt fogjuk találni, hogy ezek az állások átmenetieknek egyáltalán nem tekinthetők. Miért nem? A másodfőjegyzőknek előlépési eshetősége a vármegyei főjegyzői és az alispáni állás. Akkor azonban, amikor egy alispáni vagy főjegyzői állás megüresedéséről van szó, rögtön ott van a konkurrensek között — és ez helyes is — a főszolgaibirói 'kar is. Ezért mondom azt, hogy ez egyáltaláhan nem l évi május hó 17-én, hétfon. 313 átmeneti állás. Amikor tehát megállapítom, hogy a legkevésbé átmeneti állások ezek, akkor meg kell állapi tanom azt is, hogy a régebbi törvényekben midíenütt nyomát találjuk an­nak,, hogy ezek az állások a legközelebb állói tak a főszolgabírói javadalmazáshoz és épen azért, ha most belátjuk az ő lehangoltságuk indokolt voltát, arra kell kérnünk a belügy­minister urat, hogy ezt a közeledést lehetőleg segítse elő. Igen sérelmesnek tartják a szolgabirák és az aljegyzők, hogy ők a X. fizetési osztályban kezdik pályájukat és azután hosszú 14 évi szol­gálat után jutnak csak be a VIII. fizetési osz­tályba. Nagyon jól tudom, hogy a státusren­deíJísi rendelet megállapítja, hogy a ministe­riumokban ezentúl csak a VIII. fizetési osz­tállyal kezdődnek az állások és oda nem nevez­hető ki más, mint aki nyolc esztendőt töltött külszolgálatban. Igen, de hiszen tudjuk azt is, hogy a ministeriumokban most létszámcsök­kentés, a tisztviselői kar visszafejlesztése van. Szándékosan kerülöm a »leépítés« szót, mert mindig fizikai fájdalmat érzek, valahányszor ezt a rettenetes szót hallom, bárki legyen is keresztapja ennek a szónak. A magyar ember épit és ha fölöslegesen épített, akikor lebont, vagy lerombol s ha túlságosan kifejlesztett va­lamit, visszafejleszti azt, ha fölösleges, de én még magyar ember szájából sohasem hallottam ezt a szót »leépíteni«. (Pakots József: A minis­ter urak szokták ezt nagy kedvvel hangoztatni! — Rakovszky Iván belügyminister: Én soha­sem használtam ezt a szót!) Ez a szó úgyszólván már látment a köztudatba, de én bátor vagyok kijelenteni, hogy aki a magyar nyelv igazságai­val, szépségeivel és természetével tisztában vam ezt a szót sohasem fogja használni (Lendvai István: Nagyon helyes!) Tehát a ministteri státust is visszafejlesztik. (Lendvai István: Visszafejleszteni sem lehet, az is rossz szó! Fejlődés visszafelé nincs! — Szilágyi Lajos: Ez már a vallás- és közoktatásügyi tárcához tar­tozik!) Erről vitatik ózhatunk; én ugy vélem, hogy visszafejleszteni lehet valamit. Mondom tehát, ebben a stádiumban, ebben az állapot­ban vau most a ministeriumi tisztviselői kar is s a közeljövőben egyáltalában nem lehet remé­nyűnk arra, hogy ez megváltozzék. (Rakovszky Iván belügyminister: Már történt kinevezés!) Már történt kinevezés, — ezt beismerem, tudom nagyon jól, mert folytonosan figyelemmel kísé­relni ezeket a dolgokat — de olyan mértékben, mint amely ennek a karnak, ennek a státusnak fokozatos előmenetelét biztosítaná, a közeljövő­ben nem várható. Én tehát, bár hovatovább el­jön az ideje annak, hogy a státusrendiezési ren­deletnek ezt a részét revízió alá kell venni, addig is, míg a pénzügyi helyzet ezt lehetővé teszi, módot kivánosk mutatni a belügyminister urnák arra, hogyan lehetne ennek a státusrésznek el­keseredését valamennyire csökkenteni. A már többször hivatkozott státusrende­zési rendelet 30. pontjának 3. bekezdése ugyanis így szól (olvassa): »A vármegye rend­kivüli méltánylást érdemlő esetekben a bel­ügyminister jóváhagyásával egy költségvetési évre bíró hatállyal csak egyes tisztviselők ré­szére és csak a nyugdíjba be nem számitható működési pótlékot engedélyezhet, ha annak fe­dezetéről saját bevételeiből gondoskodik.« Ha lehetséges volna, én nagyon üdvösnek tarta­nám, hogy ez a rendelkezés ne csak egyes sze­mélyekre, egyes tisztviselőkre, hanem egyes kategóriákra is kiterjeszthető legyen. De mon­dom, ezt a belügyminister ur belátására bizom. Csak meg akartam ütni egy hangot, amellyel

Next

/
Oldalképek
Tartalom