Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

À nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. 311 szeget be is szednek, tehát ezek az emberek a közműveket a maguk részéről mintegy pénz­ben megváltják, az eladó azonban a közműve­ket vagy egyáltalán nem vagy hiányosan ké­sziti el. Az adásvételi szerződésben a telek­tömbre a főváros által rávezetett ez a korláto­zás nem törölhető és nem is töröltetik azért, mert az adásvételi szerződésben benne van, hogy mindazok a korlátozások, amelyek az egész telket terhelik, ezentúl az egyes kis par­cellákat is terhelni fogják. Vagyis amennyiben az illető a csatornát nem építtette meg dacára annak, hogy ugy adta el a telket, hogy csator­nát fog építeni, akkor ez az ott telket vásárolt kisembernek lesz ezentúl is a terhére irva és ő tartozik a csatornát megépíttetni, tisztíttatni, jólehet ennek költségeit a telekeladónak már megfizette. Itt az alaki igazság teljes és diametrális ellentétben áll a tényleges igazsággal. Példát is mondok erre nézve. A Budapesti Telekérté­kesitő és Parcellázó Bank, röviden Békési-féle ingatlanvállalat eladott egy telket egy szegény szabómesternek azzal, — ez benne van az adás­vételi szerződésben — hogy tudomásul veszik a vevők, hogy a közművek létesítése iránt az eladó intézkedett és szerződött vállalkozókkal és a művek homlokzati hossza fo : gja képezni a közművek költségeinek felosztási alapját. A gyanútlan vevő természetesen nem visz ma­gával ügyvédet az adásvételi szerződés megkö­téséhez és aláírja a blankettát, amelyet az in­gatlant eladó elébe tesz és azután értesitik, hogy kivetettek homlokzat hossza szerint ei nyi és ennyi közmű-költséget, amelyet ilyen és ilyen részletekben kell neki leróni. A sze­gény ember — itt van nálam az elismervénye — lerója a közművek költségei fejében a hom­lokzat hossza szerint reá kivetett összeget. Köz­ben Budapest székesfőváros tanácsa kimegy a közmüveket átvenni, de a határozat ugy szól, hogy a tanács a folyamodót kérelmével eluta­sítja, mert a közművek nem felelnek meg a székesfőváros által előirt szabályoknak, pl. ebben az esetben nincs bekapcsolásuk a városi csatornahálózatba, sőt nem is lehet bekapcso­lásuk, amennyiben az Ingatlan Bank által lé­tesített közművek alacsonyan vannak, a fő­város csatornái pedig magasabban. Tehát köte­lezi őket a főváros, hogy létesítsenek átemelő­telepet, amelyen a szennyvizet a főváros csa­tornájába átemelik. Szóval nem törlik a telekkönyvből azt a kötelezettséget, amely a közművekre vonatko­zik. Azután mi következik? Az, hogy most minden egyes parcellán rajta van ez a tulaj­doni korlátozás, amely szerint kötelesek az illető vevők a közműveket helyesebben meg­építeni, ha nincsenek megépítve, évenkint tisz­togatni és a tisztogatási kötelezettséget szintén rávezetik a telekkönyvre. Mármost jön a szegény ember és azt mondja, engem ez nem érdekel, mert hiszen ugy szerződtem az eladóval, hogy evvel mind ő tartozik. Azután jönnek az elöljáróság! bünte­tések. Ebben az esetben például a vízszintesen lefektetett csatorna teljesen megtelt f aecáliák­kal, úgyhogy további ür abban nincs. Méltóz­tassék elképzelni azt a közegészségügyi álla­potot, ami ott van. Van itt, mondjuk, az utcán végighaladó vízszintes pöcegödör, amely min­den egyes lakásba be van vezetve, de amely­ből semmiféle faecáliát rendes utón eltávolí­tani nem lehet. Ezeket a kisembereket, akik vasutasok, postások, szabómesterek, asztalos­mesterek, egymásután bírságolják meg 1 mil­lióra, 2 millióra, rájuk róják a kitisztitási költ­ségnek 2—3 milliós részletét és amikor ezek az emberek pert indítanak a rendes bíróságnál azzal, hogy kérem, hiszen én ugy vettem a tel­ket, hogy mindezekkel a közművekkel, ezek­nek létesítésével az eladó tartozik, akkor a bí­róság az alaki jog szerint kénytelen őket el­utasítani és kénytelen őket abba a rettenetes kétségbeesett helyzetben hagyni, f hogy az ő anyagi erejüket messze felülhaladó kötelezett­ségek vannak az ő parcellájukra, házukra rá­írva, Nem tudom, mit lehet ebben a tekintetben tenni. Egy bizonyos, hogy a székesfőváros más álláspontot nem foglalhat el, mint azt, hogy egyetemlegesen mégis csak kötelezi ezeknek a költségeknek viselésére a telektulajdonosokat, viszont a telektulajdonosok nem kapnak vissz­keresetükkel szemben a bíróságtól semmiféle oltalmat. Valami közigazgatási intézkedésre volna szükség ezen a téren, olyan közigazga­tási intézkedésre, amely a parcellázási enge­délyt a közművek helyes megépítése előtt nem adja meg, tehát csak akkor lehessen a parcel­lázási engedélyt a felek részére kiadni, ha a közműveket használható módon már tényleg megépítették. Ez a jövőre nézve olyan orvos­ság volna, amely a további garázdálkodást meggátolná. Vagy pedig valamiképen módot kellene találni arra, hogy az itt világosan lát­ható fondorlatnak figyelembevételével közigaz­gatási utón nem a telektulajdonosokat, hanem az illető telekértékesitő részvénytársaságot kellene kötelezni mindezen közművek karban­tartására. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A rendészet kö­réből a belügyminister ur szives figyelmébe ajánlom a színházi rendészet ki nem elégítő voltát Budapesten. Ebben a pillanatban nem a darabok obszeénitására gondolok, amelynek tekintetében a budapesti államrendőrség szin­tén nem teljesiti eléggé kötelességét, hanem a tüzrendészeti szabályok teljes negligálására. A tűzrendészet terén bizonyos intézkedése­ket létesített részben a főváros tanácsa, rész­ben a belügyi kormányzat és ennek dacára ezek felett az intézkedések felett a budapesti színházi ügyeletes rendőrség a legteljesebb elnézést tanúsítja. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem, méltóztassék befejezni! Petrovácz Gyula: Azonnal befejezem. Ez az elnézés a szinházbajárók életbiztonságát veszélyezteti. Csak három dolgot sorolok fel röviden. Az egyik a pótszékeknek a folyosókra való berakása; (Felkiáltások a széhőbalolda­lon: Hol van az már'? A rendes helyek sem tel­nek meg!) a második a ruháknak előkészitése és a kijáratoknak ezekkel való eltorlaszolása; a harmadik a dohányzásnak a színfalak mö­gött való eltörése. (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Látszik, hogy nem jár színházba!) Kérem, vasárnap a Királyné rózsája című da­rab előadása alkalmával nyolc állóhelyest és három pótszéket magam távolítottam el a rendőrkapitánnyal a folyosóról, ahová azokat elhelyezték! Én a dohányzási tilalmat a színházakban olyan komolyan venném, hogy nemcsak rend­birságra, hanem egyenesen fogházbüntetésre ítélném azt a színészt, színésznőt vagy szin­padi munkást, aki ott cigarettázik. Méltóztat­nak emlékezni a Royal Orfeum leégésére, ahol a tűznek egy eldobott cigaretta volt az oko­zója és ebből is méltóztatnak belátni, hogy az emberek életbiztonsága mennyire függ e veszélyokozó elharapódzása tói. Egyébként a költségvetést készséggel el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom