Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

310 Â nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. összeíró küídöttségi elnök asztala előtt, tapasztaltam, hogy a fent nevezett szocialista elnök csak egy pillantást vett az érkező állampolgár arcára és az átadott számlálólap névroyatába, ezután villámgyorsan és csendesen kijelenti: Rendben van, fel van véve, elmehet, menjen, menjen, (Propper Sándor: Közönséges utolsó denunciálás. — Lendvai István: Szagra megy az!) ellenben, hogyha tanítónők, postások, utcaseprők, vasutasok jelenne'k meg, akkor rigorózus bírálat tárgyává teszi az okmányokat, amelyeket akkor követel és ha csak lehetséges, az illetőt elutasitja. Az elnök ur a szakszervezeti munkásokat és a zsidónak vélt állampolgárokat, valamint azok hozzátartozóit anélkül, hogy az utóbbiak okmányokkal személyesen megjelentek volna, iskolai bizonyítvány nélkül veszi fel, viszont a keresztényeket okmányokkal is elutasitja. (Pakots József: Miért nem jártak el ellene!) Még nem multa idejét, t. képviselő ur! Az elnök ur a szociáldemokrata pártbeli munkásnak egyszerűen a zsebébe magyarázza az iskolai bizonyítványt, mondván: látom, ott van a zsebében. (Kabók Lajos: Ugyan, engem is kihagytak a névjegyzékből! Mit szól ehhez!) Volt olyan, akinek természetesen két elemije sem volt s nem értve meg az elnök szándékát, azt mondta, — elszólva magát — hogy »sajnos, nincs a zsebemben.« Ez azonban az elnököt nem hozta zavarba, hanem hangosan és erélyesen a munkásra kiáltott, azt mondván: »elmehet, láttam az okmányait, fel vau véve.« (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon; Közönséges hazugság!) Ez egy esküt tett székesfővárosi tisztviselőnek a vallomása. (Zajos felkiáltások a szélsőhaloldalon: Közönséges hazugság! Tessék a vizsgálatot lefolytatni! — Propper Sándor: Majd a közgyűlésen elintézzük ezt a dolgot! Majd ön ki fog rukkolni ezzel a denunciálással !) Ennek van egy kis közgyűlési része is, amelyet ott intézünk el, de van egy általános politikai része, mely a nemzetgyűlés elé tartozik, mert tavaly és a múlt esztendőkben a tisztelt baloldal nagyon hangos volt _ amikor a választók névjegyzékének korrekciójáról volt szó. (Propper Sándor: Mert gyilkolták a szavazatokat!) Akkor, amikor semmi egyéb nem történt, csak azoknak az embereknek a szavazók névjegyzékéből való kigyomlálása, akik hamis adatok bevallása alapján szereztek maguknak választójogot és én most e tekintetben nem kérek a belügyminister úrtól semmit, mert az önkormányzatnak magának kell ezt elintéznie. Majd igenis a felebbezések során a központi választmány, a közigazgatási biróság eldönti hogy kinek van igaza. És ha a közigazgatási biróság azt fogja mondani, amit a múlt esztendőben, hogy ő panaszt tett több mint 100.000 választó közül csak 4414-nek adja meg tényleg a választójogot; mondom, ha a mostani panaszok során is a közigazgatási biróság igy fog dönteni, akkor azt fogom mondani, hogy belenyugszom a dologba, de ha a közigazgatási biróság most másként talál dönteni, mégis csak az lesz a különbség, hogy a múltban igenis, alapos és becsületes munka folyt le... (Rassay Károly: Előbb mondta, hogy nem!) ... eltekintve egyes esetleg túlbuzgó emberekétől... (Pakots József: Meg volt állapítva hivatalosan, hogy nem lehet!) Nem volt megállapitva. Az a tény van megállapítva, hogy 4414 embernek adta vissza a közigazgatási biróság a választójogot. (Propper Sándor: Fáj maguknak, hogy nem lehet a jogfosztást kiszélesíteni!) Ha a közigazgatási biróság: most is ezt az itélletet fogja hozni, azt fogom mondani hogy belenyugszom, hogy a névjegyzék helyes, de" tudom, hogy ezt nem mondhatja, mert a statisztika szerint Budapesten 401.000 választó ezen választói törvény alapján nem lehet. Budapest minden második lakosa., a csecsemőket is beleértve törvény alapján nem lehet választó. Budapestéin a választók száma 300.000 és 330.000 között fluktuálhat, a mai viszonyok között, (Propper Sándor: Maguknak eléé: volna 50.000 is.) Méltóztatnak tudni, hogy én nem ezen az állásponton állóik. (Propper Sándor: Ön legjobban szeretné, ha egy sem volna.) Mindezen panaszokat a nyilvánosság- előtt az országnak is és a belügyminister urnák is szives figyelmébe ajánlom, azért, hogy ©zen választójogi névjegyzék alapján ne tarthasson választásokat, ellenben azon választói névjegyzék alapján, melyet az uj választói törvény rendelkezése szerint elrendelendő ui összeírás fog megállapítani, mert az a választói névjegyzék, melyet annak a törvénynek alapján házról-házra járva az adatok és okmányok felmutatása mellet fognak csinálni mindkét félre nézve megnyugtató eredménnyel fog járni. Azt vallom, hogy senkinek választójogát, akinek van. elvenni nem szabad, de viszont azon az állásponton is vagyok, hogy senkinek, akinek nincs, nem lehet csalafintasággal választójogot adni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Szabó József: Csak 4000-nek itélte meg a biróság! Hallotta! De azért mégis gramofon módjára tovább fújja!) Arra vonatkozóan, mily alaposan történt az uj választóknak a választói lajstromba való beírása, megint bátor leszek egy adatot elő-r adni. A központi választmány egyik tagja, gyanakodva a beirt választók tényleges választói képesítésé ben, 85-öt maga elé idézett, hogy okmányaikkal jelentkezzenek nála. Kiderült hogy a 85 közül 7 azt igazolta, hogy nincs meg a megfelelő iskolája, kiderült hogy idegen állampolgár 4, meghalt 14 (Szabó Imre: Annakidején, mikor felvették, még élt!) elköltözött 14, kiskorú, tehát nincs meg a választójoga kettőnek, semmiféle okmányokkal! nem tudta magát igazolni 36, nem jelent meg 3. összesen tehát a beidézett 85 köziött 77 olyan volt, akikről megállapítottak, hogy nincs választójoguk. (Propper Sándor: Szóval nincs Pesten választó!) Ezt nem lehet ezzel a tréfával elintéizni. Ha valakit felvettek a választók közé okmányok alapján, akkbr niem lehet ilyesminek előfordulni. Ez a tünet egy kis magyarázatát adja a most lefolyt munka alaposságának. Egy ettől teljesen eltérő témával kell foglalkoznom, amennyiben még időm van rá, t. L a Budapesten meglehetősen nagy számban levő telekspekuláns és telekparcellázó irodák és bankok dolgával. Mert kezdenek a dolgok hova-tovább oda fejlődni, hogy a szegény, telekre éhes vagy házat építeni akaró kisemberek százai koldusbotra jutnak ezen a réven. Általános elv és rend az, hogy a székesfőváros telket parcellázni csak ott enged, ahol az illető parcellázó vállalat kötelezi magát arra, hogy közműveket létesít, vagyis ha az építésre alkalmas telkek használhatóságát azáltal biztosítja, hogy a gázt, villanyt, vízvezetéket, csatornát — különösen a két utóbbit — az építtetőknek rendelkezésre bocsátja. Ez mindig a parcellázási engedélyeknek egyik főkikötése. Már most megtörténik nem egy esetben, hanem úgyszólván iskolapéldaszerüen, következetesen, hogy ezek az urak az ilyen alapon megszerzett telekparcellázási engedéllyel eladják a párcellákat anélkül, hogy a közműveket tényleg megépítenék. Eladják a parcellát à kis telekeseknek ugy, hogy a közműveket beleér

: tik, sőt a közművek címén tőlük bizonyos ö'sz-