Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

288 À nemzetgyűlés 552. Ülése 1926. val kereskedelmi szerződést köthetünk, akkor ezt végtelenül szomorú jelenségnek tekintem» de még* szomorúbb jelenségnek tekintem azt, hogy mi képesek voltunk semmitmondó kereskedelmi szerződéseket kötni tőlünk távol lévő államokkal, ahol alig van érdjekünk, ellenben képtelenek voltunk évek sőrém át a szomszéd államokkal szerződéseket kötni. Nem tudom belátni, hogy ez teljesen azoknak az államoknak hibájából történt volna, amelyek minket körülvesznek. Nekem saját magunkban is kell a hibát keresnem, ha nem is tudnám azt megmondani, hogy a hiba hol van. Azt látjuk, hogy Csehszlovákiával a szerződés még ma sincs megkötve, pedig ez olyan állam, amely szintén rá van utalva a mi agrártermékeinkre és mi szintén rá vagyunk- utalva bizonyos iparcikkeire, amely cikkekben való behozatal nagyságát a mi statisztikánk, mindamellett, hogy kereskedelmi szerződést még nem kötöttünk Csehszlovákiával, nagyon élénken mutatja. t Elfogadom ezt törvényjavaslatot már csak azétrt is, mert hiszen nem lehet ezen a szerződésen változtatni, mert mintafranciamondja, ou prende, ou laisser, vagy el kell fogadnunk, vagy el kell utasítanunk. Ha elutasítjuk, akkor ujabb tárgyalásokat kell ismét folytatnunk, amelyek nem tudjuk, milyen eredménnyel végződnek. ' Elfogadom továbbá ezt a szerződést azért, — és ez a leglényegesebb pontja felszólalásomnak — mert ez a szerződés bizonyos mértékben az agrárérdekeket igen erősen szolgálja. Ez a szerződés az agrár érdekeknek határozottan használni fog, a mi országunk pedig sajnos agrárország . . . (Gaal Gaston: Miért sajnos ez! Hála Istennek!) Mindjárt meg fogom magyarázni. A mi jómódunk csak attól függ, hogy milyen termést ad nekünk az Úristen. Azt, hogy »sajnos«, t. barátom, ezért mondom, mert hiszen tisztán az Úristen jóindulatától függ ez az ország*. (Gaal Gaston: Ez is ér valamit!) Ez is ér valamit, nem tagadom, én épen olyan istenfélő ember vagyok, mint t. barátom, mindnyájan örülünk, ha az Úristen kezéből kivettük a termést. Ezt csak koncedálni fogja t. barátom. (Gaal Gaston: Bizonytalannak hizomytalan!) Ha tehát nekünk iparunk ós kereskedelmünk is van, ez az esetleges rossz termést pótolni tudja. (Gaal Gaston: A kereskedelem csak ezzel együtt állhat fenn!) Kereskedelem csak akkor lehet, ha az ipar és a mezőgazdaság virágzik, másképen a kereskedelem nem ér semmit, legfeljebb tisztán importkereskedelemről lehet szó. A mezőgazdaság' tehát alapja a mi országunk jólétének s ezért mondottam, hogy sajnos, mert szeretném, ha több pillére lenne ennek az országnak, mint csak a mezőgazdaság. Nem lenézés tehát ez, ha azt mondottam, hogy sajnos, mert csak azt sajnálom, hogy nincs még több olyan erős pillére az országnak, mint a mezőgazdáság. Én igenis ebben a szerződésben javulást látok az egész vonalon mezőgazdasági termékeink részére. Annál fontosabb ez a körülmény, miután a mi iparunk tényleges, jelenlegi állapotát végtelenül siralmasnak látom. Nem tudom, hogyha ez igy tovább folyik, a mi iparunk azt a válságot, amelyben benne vagyunk, ki fogja-e birni! (Gaal Gaston: Üvegházi palánta amúgy is!) Igen. sok te'kintetben, üvegházi palánta. Annak idején, amikor a vámtarifáról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, ebben a nemzetgyűlésben kivülem és Farkas Tibor képviselőtársamon kivül jóformán nem volt senki, aki kifogásolta volna azokat a horribilis vámtéteévi május hó 15-én, szombatorl. leket, amelyeket a kormány felállitott, azt a non senset, amelyet a nemzetgyűlés elfogadott. Kétszáz indítványt terjesztettem elő és most ép a kereskedelmi szerződés egyes tételei mutatják, hogy mennyit kellett a kormánynak engednie azokból a tételekből, amelyeket akkor itt felállitott, azt hivén, hogy ezzel a mi iparunkat meglmenti. Nagy tévedés ez, t. kereskedelmi minister ur. A t. kereskedelmi minister ur, aki a legnagyobb fontosságot annak tulajdonította, hogy mi textilgyárakat alapitsunk, tudja a legjobban, hogy ezek a textilgyáraink mindamellett, hogy nagy vámokkal terhelték meg a külföldi textilcikkeket, hogyan küzdenek. A t. minister urnák tudnia kell, mert mint kereskedelmi minister közel áll azokhoz a gyárakhoz és érdeklődik irántuk, hogy ezek a vámtételek amelyeket felállítottak, nem érvényesülnek az országban és még mindig magasabban állanak a mi textilipari gyártmányaink, mint szabad volna és nem érvényesülnek ugy, mint ahogy a vámtarifával azt elérni akarták. (Gaal Gaston: Drágán fizetjük meg! Nagyon is érvényesülnek!) Méltóztassanak csak megnézni a vámtarifákat és az iparcikkeket és látni fogják, hogy ezek a vámtételek hogy érvényesülnek. Ez a vámtarifa, amint akkor kijelentettem, nonsens volt és ezt kijelentette velem együtt megboldogult Matlekovits Sándor is, aki igen alapos szakértője volt a vámtarifakérdésnek. E vámtarifa miatt szégyenteljesen kell engednünk őrült nagy tételeket, mig a másik oldalon azt látjuk, hogy percentualiter ilyen őrült nagy tételeket nem engednek. Ha összehasonlítjuk a percentualitást, hogy mennyi az, amit nekünk engednek a tarifákból és megnézzük azt hogy mit engedünk az általunk felállított vámtarifákból, akkor láthatja az igen t. kereskedelemügyi minister ur, hogy milyen nonsens volt akkor az egész világot kihívni magunk ellen, amikor olyan rettenetes magas vámtarifákat állítottunk fel. (Gaal Gaston: Őrültség! — Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Tévedés! Az ő részükről épugy megvannak számunkra is az engedmények!) Ha percentualiter összehasonlítjuk az engedményeket, nincsenek azonos tételek, talán a minister ur kiválogathat olyan tételeket, amelyek ennek ellentmondanak. Egészben véve horribilis engedményeket kellett nekünk tenni. Meg vagyok győződve arról, hogy ha arra kerülne a sor, hogy uj vámtarifákat kellene felállítani, meg volna a férfias belátás a kereskedelmi minister urban és maga mondaná, hogy ilyen vámtarifát Magyarországnak nem szabad felállítania, ilyen helyzetbe hozni az országot nem szabad. (Gaal Gaston: Akkor változtassák meg! Van rá mód!) Végtelenül sajnálom, hogy kormányunknak nem sikerült elsősorban a körülöttünk lévő államokkal kereskedelmi szerződéseket kötni, pedig ez a mi vitális érdekünk. Ezekkel van a legnagyobb, körülbelül 85%-os forgalmunk, a többi országra nem esik több, mint 15% a forgalomból. Mert mit jelent az, t. minister ur, ha egy francia kereskedelmi szerződést hoz a Ház elé és azt elfogadtatja a többséggel, elfogadtat egy olyan francia kereskedelmi szerződést, amelyet a botrányok szerződésének és nem másnak lehet nevezni. Hiszen ezen szerződés alapján a körülöttünk lévő államok, amelyek nem akartak velünk kereskedelmi szerződést kötni, egyszerűen egéruton bejutnak a mi országunkba, (Ugy van! a baloldalon.) anélkül, hogy rekompenzációt adnának. Mi egyebet jelent ez, mint e ministerium