Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

286 A nemzetgyűlés 552. ülése 1.926. munkanélküli proletariátussal, amellyel nem bir majd a közigazgatás. Tehát az ipàr tönkretétele nemcsak azt jelenti, hogy a város nem bir ja el a terheket, hanem nem bir foglalkoztatást adni annak a természetes népfeleslegesnek sem, amely a városok felé s ipar felé gravitál s amely mindenütt az ipar tartalékát képezi. Hogy ez mennyire igy van, az alábbiakkal akarom bizonyitani. Rögtön a szerződés megkötése után az osztrák lapok ujongva emlegették, hogy most már az osztrák munkanélküliek ezrei fognak munkát találni, ami azt jelenti, hogy valószinüleg ugyanannyi magyar munkás marad munka nélkül. A legsúlyosabban érinti ez a szerződés — ahogy én azt a szerződés átnézése után megállapíthatom — a vas- és fémfeldolgozó-, a butor-, a bőrdíszmű-, a papír- és a konfekció ipart. Várnai Dániel t. képviselőtársam már rámutatott arra, hogy mily nagyszerű az az összhang, amely ezen szerződéssel kapcsolatban megnyilvánul abban, hogy az Omge és a Gyosz teljesen egy húron pendülnek és habár nem is dicsérik ezt' a szerződést, különösen gáncsolni valót nem találnak benne. Ezt meg tudom érteni. A szerződés a nehéz vasipart nem igen érinti, mert terményárai annyira limitálva vannak, hogy ezeket Ausztriából ideszállitani nem igen lehet. Mondom, a nehéz vasipart nem igen érinti ez, de annál jobban a vas- és fémfeldolgozó kis- és középipart, amely a kiurzus ellenére meglehetősen ki van fejlődve vegyesen és egy pár vidéki városban. Ezek nincsenek a Gyosiz-nál beíszerezvel igy annak a feje ezek miatt nem fáj. A Rimamumnyi és a Salgótarjáni Vasművek tehíá.t ezzel a szerződéssel nem sokat fognak vesziteni, sem pedig a Weisz Manfréd-féle üzem; ez a kettő nem fogja érezni az osztrák szerződlés hátrányait, ellenben rengeteg apró kis iparos és fémáru-gyáros van, aki Budapesten a pincékben dolgozik s igyekszik magát fentartani s akik ennek a szerződésnek a hatását keservesen meg, fogják érezni, (ügy van! ügy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Van azonban a szerződésnek egy pár olyan pontja is, amely a szerződés mellett beszél. Olvastam elég elterjedt mezőgazdasági szaklapokban, hogy bármenynyire jogosult az ipari érdekeltség siránkozása, az ipari érdekeltség valamiképen segíteni fog magán. Persze, hogy segiteni fog és hogy miként óhajt magán segiteni, arról Várnai Dániel t. képviselőtársam adott már izelitőt, de amelyet a magiam részéről én is csak meg tudok erősíteni. Mig Ausztriában megtartották a nyolcórai munkaidőt és mig ott az infláció sokkal nagyobb munkabéreket mentett át, mint nálunk, addig nálunk valóságos nyolcórai munkaidő nem igen volt, csak talán a forradalmak alatt. Ezután kezdődött az, hogy a nyolcórai munkaidőt mindenféle mesterkedéssel meg tudták hosszabbítani, úgyhogy ma már azon a ponton állunk, hogy vannak munkáltatók, akik az elé az alternativa elé állítják a munkásságot: vagy 10 órát dolgoznak vagy egyáltalán nincs munka. Igy van ez a munkabérekkel is. Bátor voltam a költségvetés vitájában rámutatni, hogy a magyar munkás csak háromnegyed részét keresi meg békebeli keresetének, holott az élelmiszerek árai még mindig r magasabbak, mint a békében. A háború után a pauperizmus, a leszegényedés és a lerongyolódás hosszas folyamata sehol sem volt olyan szörnyű, mint Magyarországon. A munkáltatók egyszerűen azt évi május hó 15-én, szombaton. mondják, hogy az osztrák szerződés ránk, iparosokra nagy terheket ró, az osztrák versenynyel számolni kell, az osztrákok gyilkos versenyét el kell birni. Miután a munkáltató vagy igazgató és a magasabb tisztviselő, nemkülönben a részvényesek életigényükről nem akarnak lemondani, életstandardjukat nem akarják leszállítani, ennélfogva ránehezednek a munkásságra és azt mondják, hogy az a munkásság, amely hat éven át tűrte itt a kurzus gazdálkodását, amelynek következtében munkabér és kereset tekintetében a kinai kuli alá eülyedft, elbir még valamit, nyomjuk le még jobban, dolgozzék &—10 órát s munkabéréből vonjunk le 20—30%-ot, mert csak igy tudjuk valahogy az osztrákokkal a konkurrenciát felvenni. Énnek a következménye, végzetes hatása, ha csak az ipari munkásság ellenállást nem tanúsít, az lesz, hogy kötöttünk egy szerződést Ausztriával, amely lehetővé teszi a jól fizetett osztrák munkásságnak és a jól szituált osztrák társadalomnak olcsó élelmiszerekkel való ellátását, idebenn pedig épen ennek a szerződésnek a következményeképen hozzájárultunk ahhoz, hogy az osztrák ipar ide fog özönleni s hogy a saját népünk a mainál még nagyobb válságba kerül, még inkább keresetós vásárlóképtelenné lesz. Van egy másik része is a dolognak. Olvastam előkelő mezőgazdasági szaklapokban, hogy az iparosok siralmai jogosultak, de figyelembe kell venni pl. a tejgazdaság 'érdekeit. Számokat sorakoztatnak fel annak bizonyítására, mennyire érdekelve van a magyar tejipar és tejfeldolgozó ipar abban, hogy az osztrákokkal kedvező kereskedelmi szerződést kössön. Hát, én nem 'kétlem, hogyha megfelelő mennyiségű vaj- és tejtermék kerül ki Ausztriáiba, ez azoknak az uraknak, akik ezeket az árukat kiszállitják, meglehetős profitot hiztosit. Elfelejtik azonban az urak azt, hogy épen az utóhbi hónapokban történtek az osztrákok résziéről igen erőteljes kistárletek Amerikában arra, hogy Amerika ujabb kölcsönökkel tegye lehetővé az alpesi gazdálkodás feljavítását és racionálissá tételét. Ez azt jelenti, hogy ha az amerikai tőke bie fog vonulni Ausztriába és főképen az alpesi tejgazdaságokba, akkor mindlen szerződéses előny dacára a magyar tejipar, a magyar tejfeldolgozó ipar az osztrák hasonló iparral szemben konkurálni nem tud, mert az osztrákok helyiben lévén, sokkal job'ban tudják ellensúlyozni a magyar ipar konkurrenciáját és tarifekedvezményekkel s egyéb dolgokkal lehetővé fogják tenni, hoigy a magyar tejfeldolgozó ipar terméíkíei az országból kiszorittassanak. Ugyanúgy vagyunk a . íborral. A bor nagyon fájdalmas kérdése az országnak és azokat az aggódó lelkeket, akik a miatt aggódnak, hogy ennek a szerződésnek esetleg hátrányos következményei lesznek az országra, rendesen azzal szokták megnyugtatni: »Ne lármázzatok, ez a szerződés lehetővé teszi, hogy a magyar bort Ausztriába kivihessük.« Persze, hogy lehetővé teszi, csak hogy a magyar bor szembe találja magát ott a francia és az olasz konkurrenssel, amely utóbbi ugyancsak dopping árakon, amellett kedvező vasúti tarifa mellett és visszatérítéssel jelennek meg a piacon. A gazdák azt hiszik, hogy az osztrák szerződés majd a bortermelést fel fogja lendíteni és azt a rengeteg mennyiséget, amely a pincékben összehalmozódott és amelyet a budapesti piacon 8—10 ezer koronáért látunk eladni, el fogják adni, az osztrákok mindent felvesznek és mindent meg fognak venni, amit csak vi-