Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

A nemzetgyűlés 552. ülése 1926. con, vason, csendőrszuronnyal való fékentartá­sa; minden bérmozgalom mögött ott látják a 'kommunista összeesküvést, mindéin fillér bér­emelésben, amiért a szegény proletárnak har­colni kell, már forradalmat látnak és üldözik kérlelhetetlenül. Természetes, hogy ilyen poli­tika mellett csökken a nép vásárlóképessége és azt a csekély termést, amely az országban meg­terem, se tudják egész mennyiségében eladni. (Szijj Bálint közbeszól.) Elnök: Kérem Szijj Bálint képviselő urat, ne szóljon állandóan közbe! Malasits Géza: Egyet ajánlok t képviselő­társam figyelmébe. Tegnap véletlenül kint jártam Csepelen, ahol a gyári munkások érte­kezletet tartottak. Jött volna velem a képvi­selő ur és ha igazán keresztény ember, könny csordult volna ki a szeméből, ha látta volna azokat a sápadt, sovány, szegény proletárokat, akik a legszükségesebb élelmiszert sem tudják megvásárolni. Ne tessék azt magyarázni, hogy bő termés van és lehetetlen a kivitel, mert a lehetetlen állapot az, hogy Magyarország dol­gozó népének háromnegyed része nem bir he­tenként háromszor jóllakni. Ha az osztrák szerződés életbelép, ennek természetes következménye lesz az élelmisze­rek és az élet megdrágulása, amivel szemben még a lehetősége sincs meg annak, hogy a munkásság ezt valamiképen fizetésemeléssel ellensúlyozni tudná. Hiszen lehetne ezzel szem­1 ben azzal érvelni, hogy a kivitel majd serken­teni fogja a mezőgiazdaságot a többtermelésre; lehetne arról is beszélni, hogy ha megvan a kiviteli lehetőség, akkor ennek kihasználása céljából a mezőgazdaság rá fog majd térni az intenziv termelésre. Lehetne érvelni ezzel is, csakhogy annak, hogy itt Magyarországon in­tenziv mezőgazdasági termelés létesüljön, hogy itt Magyarországon tényleg rá lehessen térni a már hat év óta unos-untalan hangoztatott többtermelésre, akadálya a hitelviszonyok, a drága pénz, amelyet a mezőgazdaság nem bir megfizetni. Akadálya a mezőgazdasági inten­ziv kifejlődésének a kartellek szereplése. Most kellene permetezni a szőlőt, de tessék végignézni az országban, alig találnak várost, ahol kellő mennyiségű rézgálicot lehetne kapni. Ennek a kartell az oka. Tessék összehasonli­tani a műtrágyaárakat Magyarországon és a külföldön. Azt fogják tapasztalni, hogy Ma­gyarországon a műtrágya circa 30—35% -kai drágább. (Görgey István előadó: Olcsóbb, mint akár Csehországban, akár Jugoszláviában! — Szijj Bálint: Az ipari árakról beszéljen!) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Arról is beszélek. Egyelőre ennél maradok. Hat év^ óta prédikálunk a me­zőgazdasági többtermelesrol, és nem tudtuk ma se megközelíteni se a német, sem a belga ter­melést. Ez azt bizonyltja, hogy a töhbtermelés csak jelszó maradj és ennek akadálya valószí­nűleg nem az akaratban, nem is az intelligen­ciában, hanem azokban a körülményekben van, amelyeket az előbb felsoroltam: a drága hitel­ben a kartellek működésében és egyéb gátló körülményekben, amelyek a jövőben is fenn fognak állani, akkor is, ha a szerződés élet­belép. Várnai t. képviselőtársam épen eleget be­szélt arról, hogy,mi, szociáldemokraták nem vagyunk a vámvédelemnek hivei, hiisizen mi a szabadforgalom hivei vagyunk, és a legideáli­sabb állapot az volna, ha egyik állam a másik­tól vámhatárokkal nem zárkóznék el és az áru­csere zavartalanul folyhatna. Csakhogy a vi­ew* május hó 15-én, szombaton. 28fí lágháboru befejezése óta azt látjuk, hogy min­den ország még mindig magas vámtarifákkal zárkózik el a másiktól, és igy természetes, hogy ha valamiképen meg akarjuk tartani és fej­leisßteni akarjuk a zsenge magyar ipart, kény­szeredetten mi sem tehetünk: mást, mint azt, hogy azokat az iparágakat, amelyek vámvé­delem nélkül fennállani nem tudnak, valame­lyes vámvédelemben részesitjük. Ez nem je­lenti azt, hogy mi védvámosok vagyunk, nem jelenti azt, hogy mi is az elzárkózás hivei va­gyunk!, hanem tisztán csak azt jelenti, hogy azokat az iparágakat, amelyek Európa mai vámvédelmi rendszere mellett másképen fenn­állni nem tudnak, valamiképen hathatós vám­védelemben kell réíszesitenünk. ha nem akar­juk, hogy ezek az iparágak elpusztuljanak. Mármost ennek az iparvédelemnek azért is kell nagyobb fontosságot tulajdonítani, mert hiszen a mezőgazdasági termelés ha lassan is, de mégis áttér a géptermelésre, a gép mindin­kább bevonul a mezőgazdaságba és amilyen mértékben bevonulnak oda ezek a gépek, ami­lyen mértékben tökéletesitik ezeket, ugyanoly mértékben s annál több embert szorítanak ki ezek a mezőgazdaságból. Rámutattam már az egyenlőtlen birtok­megosztásra, amelynek eredményeként egy nagybirtokon, egy latifundiumon aránylag igen kevés ember él és dolgozik; másrészt a természetes népszaporodás következtében azonban mindinkább szaporodik azok száma, akik munka hiányában beözönlőnek a városba. Már most, ha sok ilyen szerződést kötünk, mint az osztrák kereskedelmi szerződés is, amely arra van alapitva, hogy a mezőgazda­sági értékek kivitelének érdekében nagyon fontos és súlyos ipari érdekeket áldoz fel, — akkor tönkretesszük a magyar ipart s nem tudunk munkaalkalmat teremteni annak a rengeteg embernek, kik a mezőgazdaságban feleslegessé válnak és itt feleslegessé válván, a városokba özönlenek. A háború előtt, a háború alatt és különö­sen a forradalmak alatt a mezőgazdaság munkanélküli feleslegének volt egy levezető csatornája: a bányaipar. Borsodmegyében a mezőgazdasági munkások feleslegét abszorbe­álták a borsodi bányák. Tudjuk, hogy Borsod­megyében majdnem minden faluban van egy kis bánya s ezekből a bányákból a háború és a forradalom alatt a munkásság valahogy megélt, vagyis azok a bányák a mezőgazdasági felesleget felszivták magukba. A salgótarjáni medencében ugyanezt tapasztaljuk. Ennek a környéknek a mezőgazdasági munkásfelesle­gét a salgótarjáni bányák vették át és foglal­koztatták. Ugyanezt látjuk a tatai bányáknál és Pécs környékén: a mezőgazdasági természe­tes népszaporodás és munkásfelesleg egy­részét ezek a bányák abszorbeálták. Ma azon­ban az a helyzet, hogy a bányaipar hosszú időre tönkre van téve. Ameddig az épitő ipar fel nem lendül és ameddig nem sikerül a len­gyel szénnek és a cseh bányáknak jobb piacot találni, mint Magyarország, addig a lengyel és cseh szén döntő versenye nyomni fogja a magyar bányaipart, amely nem fog többé any­nyi munkást foglalkoztatni, mint a háború alatt és ezután. Mint mondottam, az a mező­gazdasági munkásfelesleg, mely az egyenlőt­len birtokmegoszlás és a gépek bevonulása ré­vén s emellett a természetes népszaporulás ré­vén nem tud megélhetési forráshoz jutni, ter­mészetesen az ipari gócpontok felé szeretne gravitálni. És mi lesz ennek a következménye! Az, hogy minden város tele fog lenni olyan 40*

Next

/
Oldalképek
Tartalom