Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-551
262 À nemzetgyűlés 551. ülése 19.26. évi május hó iá-én, pénteken. programba beilleszthető lesz végre már a tatabányai polgári iskola felépitése is. Ennek érdekében tehát tisztelettel javasolom, hogy az ezen a címen polgári iskolák építkezésére előirányzott 480.000 pengő a tatabánvai polgári iskola építkezési költségeire való tekintettel emeltessék fel 570.000 pengőre. Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Csik József jegyző : Kéthly Anna. Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! Az általános vita során már én is utaltam arra, hogy Tatabányán ugj a község, mint a többi érdekeltek hajlandók volnának — és ezt a hajlandóságot már komoly formában is kifejezték — hozzájárulni ahhoz, hogy a község területen polgári iskola építtessék. Most csak azért szólalok fel, hogy egyrészt csatlakozzam Szabó Imre képviselőtársam javaslatához, másrészt pedig arra kérjem a minister urat, hogy építkezési programjába ezt az iskolát is felvenni méltóztassék. Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző : Senki sincs feljegyezve. Elnök : Kivan valaki szólni ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom ! A kultuszminister ur kivan szólni ? Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister : Nem ! Elnök: Akkor a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A beruházások rovatával szemben Szabó Imre képviselő ur ellentétes indítványt adott be. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a beruházások rovatát változatlan szövegezésben elfogadni, szemben Szabó Imre képviselő ur indítványával, igen, vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A ház a rovatot eredeti szövegezésében fogadta el, Szibó Imre képviselő ur indítványát pedig elvetette. Következik: Bevételek, 1. rovat. Csik József jegyző (olvassa) : Bevételek. 1. rovat. Tandíjjövedelem : 625.600 pengő. Elnök : Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa) : 2. rovat. Községek hozzájárulása az állami polgári iskolák fenntartási költségeihez : 23.360 pengő. Elnök : Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa) : 14. cim. Felsőkereskedelmi iskolák. Kiadás. Bendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok: 431.807 pengő. Elnök : Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások: 82.278 pengő. Elnök : Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): Bendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. Felső kereskedelmi iskolák épületeinek helyreállítására és azok butor- és tanszerbeli felszerelésének kiegészítésére és javítására : 25.000 pengő. Elnök : Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): Beruházások. A felső kereskedelmi iskolai tanárképző-intézet elhelyezésére : 61.600 pengő. Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa) : Bevétel. Bendes bevételek. Állami felső kereskedelmi iskolák bevételei : 146.880 pengő. Elnök x Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): 15. cim. Szakiskolák és gyógyítva nevelő iskolák. Kiadás. Bendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok: 1.472,914 pengő. Kiss Menyhért. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A mezőgazdasági iskoláknál az igen t. minister ur figyelmét valamilyen dologra óhajtom felhívni. Akkor, amikor a mélyen t. minister ur bejelentetté á nemzetgyűlésen ... Elnök : Ugy veszem észre, hogy a képviselő ur a mezőgazdasági iskolákról kivan szólni. Ezen á címen a rendkívüli kiadások 1. rovatában van egy tétel felvéve. A képviselő ur tehát tévesen iratkozott fel. Ezidószerint a szakiskolák személyi járandóságairól van szó, a képviselő ur pedig a mezőgazdasági iskolákról kivan szólani. (Kiss Menyhért: Igen!) Akkor a képviselő ur most eláll a szótól 1 (Kiss Menyhért : Igen I) Kivan valaki szólani! (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a tétel meg nem támadtatván, ezt elfogadottnak jelentem ki. Következik a második rovat. Csik József jegyző (olvassa) : 2. Bovat. Dologi kiadások : 475.257 pengő. Elnök : Megszavaztatik ! Csik József jegyző (olvassa) : 3. rovat. Ösztöndijak a gyógyítva nevelő iskoláknál: 21.024 pengő Elnök : Megszavaztatik ! Csik József jegyző (olvassa) : 4. rovat. Iparosés tanoncoktatási általános célokra : 21.061 pengő. Szabó Imre ! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Iparos- és tanoncoktatási általános célokra fel van itt véve 21.061 pengő. Tisztelettel javaslom, hogy a fenti rovatban előirányzott ez az összeg emeltessék fel 100.000 pengőre. Ehhez a javaslaiomhoz a következő indokolást vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés és az igen t. minister úr figyelmébe ajánlani. Az iparostanonc oktatás a városokban kétségtelenül különösen az utóbbi évek folyamán felmutat valami eredményt, de az egész országban az általános eredmény szempontjából még mindig nem az, amely a mai leromlott viszonyok között, különösen akkor ha a külföldi relációkat is figyelembe vészük a versenyképesség szempontjából, a céloknak megfelelhetne. A tanoncot ma sokkal fontosabb oktatóanyaghoz kellene juttatni, mint valamikor régen. Mégis azt látjuk, hogy egyrészt a műhelyeben és általában mindenült, ahol ezek a tanoncok mesterségük fizikai, gyakorlati részét elsajátítják,hátrányba kerültek a régi viszonyokhoz képest, másrészt a tanonciskolákban sem tudják pótolni a hiányokat. A helyzet ugyanis az, hogy ma már a felsőbb osztályokból — mondhatnám érettségivel rendelkező fiatalemberek is — igen sokan visszatérnek az eredetileg kijelölt útról és bár jó hosszú ideig járták a középiskolát, mégis időközben az anyagi viszonyok és az elhelyezkedési lehetőség megfontolása arra kényszeri ti őket, hogy visszatérjenek a praktikus foglalkozáshoz és az ipari foglalkozást választják. Csak természetes, hogy ezek a magasabb szellemi képzettséggel rendelkező fiatalemberek az ipari foglalkozás gyakorlati részét könynyebben sajátítják el, könnyebben érvényesülnek az életben és mintegy konkurrensként állanak az alacsonyabb képzetséggel biró, legjobb esetben csak a népiskola osztályait elvégzett gyermekekkel szemben. így azután ezek a fiuk hátrányba kerülnek. Baj ezenkívül az is, hogy a munkáltató, amikor munka van, nem nézi azt, hogy hol tanult az a tanonc, milyen viszonyok között tanult, csak azt nézi, hogy elsőrendű szakavatott munkást kapjon és nem választ abból a szempontból, hogy valaki rá van-e szorulva a kenyérkeresetre ; tisztán a maga szempontjait nézi, abból a szempontból itéli meg a kérdést, hogy milyen a produktivitása. Ilyen körülmények között arra kellene törekedni, hogy minden iparostanonc, aki felszabadul és kikerül a tanoncidőből, megfelelő erővel rendelkezzék ahhoz, hogy kenyerét megkereshesse és ne szaporítsa a munkanélkülieket. Ha azonban a műhelybeli viszonyok is megromolván, a tanoncoktatás sem tudja szellemileg megadni azokat a lehetőségeket, amelyekkel ezek a gyermekek békében fel-