Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-551

A nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó 14-én, pénteken. 263 vehették a versenyt az életben, akkor mindenesetre nagyon hátrányos helyzetbe kerülnek. így tehát a kormánynak kellene gondoskodnia arról, hogy az iparostanonc-oktatás terén nagyobb összegeket bo­csásson rendelkezésre, hogy ezáltal mód adassék necsak a fizikai kiképzésre, a mesterség gyakorlati részének fokozottabb elsajátítására, hanem arra is, hogy a tanonciskolában is megfelelő anyagot nyer­jen a tanonc a további életre. Ennélfogva tisztelettel kérem, hogy javaslato­mat méltóztassanak elfogadni, annál is inkább, mert ez nem olyan nagy összeg, amelyet az állam­háztartás, egyéb sok más improduktiv kiadás mel­lett ne tudna elbírni. Elnök : Kivan még valaki szólani ? (Nem !•) Ha szólani senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter ur nem kivan nyilatkozni ? (ír. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister : Nem ! Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvání­tom. Következik a határozathozatal. A 4. rovattal szemben Szabó Imre képviselő ur adott be módosító indítványt. Kérdem a t. Nemzet­gyűlést, méltóztatnak-e a 4. rovatot eredeti szö­vegében elfogadni, szemben Szabó Imre képviselő ur inditványával ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik,) Többség A Ház eredeti szöveget fogadta el, igy Szabó Imre képviselő ur indítványa elesik. Következik az ötödik rovat. Csik József jegyző (olvassa) : »5. rovat. Gyógy­pedagógiai tudományos társulatok és siketnéma­otthon segélyezésére: 1.588 pengő.« Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Javaslom, hogy a fenti rovatban előirányzott 1.588 pengő helyett a gyógypedagógiai tudományos társulatok és siket­néma-otthon segélyezésére fordítandó összeg 30.000 pengőben állapittassék meg. Elnök : Kíván valaki szólani ? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólani ? Gr. Klebelsberg Kuuo vallás- és közoktatásügyi minister : Nem ! Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvání­tom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az 5. rovatot eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Szabó Imre képviselő ur indítványával? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Az eredeti szöveg fogadtatván el, Szabó Imre képviselő ur indítványa elesik. Csik József jegyző (olvassa): »Rendkívüli ki­adások. 1. rovat. Mezőgazdasági iskolák céljaira: 35.914 pengő.« Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés I Az előbb nem kellő helyen hivatván fel, most vagyok bátor elmondani a következőket. A legnagyobb helyesléssel és odaadással kisér­tem figyelemmel az igen t. minister urnák ezelőtt három évvel megpendített ama gondolatát, hogy esetleg uj iskola-típust fog bevezetni, amely az ország agrárhelyzetét véve tekintetbe, az ifjúságot magasabb mezőgazdasági kiképzésben fogja része­síteni. Nem tudom azonban miért, miért nem, a minister ur ettől a gondolatától eltért és e helyett azt a nagyszabású programmját jelentette be a nemzetgyűlésnek, amelyet minden oldalon örömmel megszavaztunk, hogy tanyai helyeken és ott, ahol az iskolák kellőképen nincsenek kiépítve, egy nagyszabású iskola-épitő programmot fog bevezetni. Ismételten arra kérem az igen t. minister urat, hogy tekintettel arra, hogy az a néhány mezőgaz­dasági szakiskola, amely eddig is megvolt Magyar­országon, rendkívül bevált, és azokon a vidékeken, mint pl. Makón, Torontál vármegyében és Debrecen­ben is, ahol ilyen mezőgazdasági szakiskolák vol­tak, ezeknek rendkívül üdvös, gyümölcsöző hatása mutatkozott a kisgazdatársadalomban, nagyon ké­rem méltóztassék jövő programmjába feltétlenül belevenni ilyen szakiskolák nagyobb számban való felállítását­Ugyancsak arra is kérem az igen t. minister urat, hogy méltóztassék ezekben a gazdasági szak­iskolákban lévő tanítóknak státusrendezési kérel­mét a legjobb akarattal elbírálni. Itt van a kezem­ben az ö szakközlönyük, a »Gazdasági Népiskola« című lap, amelyben memorandumuk részletesen le van közölve. Nagyon sérelmesnek tartják, hogy annak ellenére, hogy két szakiskolai tanitó — ujabban tanárnak nevezik őket — azelőtt bekerült a VI. fizetési osztályba és igen nagy megbecsülés­ben volt részük épen azért, hogy a gazdasági szak­oktatás tekintetében nagy eredményeket értek el és ennek folyományaképen bekerültek a VI. fize­tési osztályba, most az uj statusrendelet értelmé­ben már nem kerülhetnek bele ebbe az osztályba. Másodszor sérelmesnek találják, hogy a státust meg méltóztatott szüntetni s a tanítókat és tanító­nőket, akik külön státusban voltak, a minister ur visszavitte az elemi iskolai státusba. Harmadsorban sérelmesnek találja ez a személy­zet azt, hogy azok, akik akkoriban az elemi iskolai tanítók színe-javából kerültek a másik státusba, most hosszú szolgálat alatt szerzett jogaiktól egy tollvonással megfosztattak es az elemi iskolai státusba visszahelyeztettek. Ez a jogfosztás ellen­kezik az uj rendelet 2. §-ának második bekezdésével. Nagyon kérem a minister urat, méltóztassék ezeket a sérelmeket meghallgatni és tekintettel arra, hogy oly igazgatókról és oly tanerőkről van szó, akik egy hosszú emberéletet töltöttek a gazdasági szakoktatás terén, méltóztassék a három pontban összefoglalt sérelmeiket jóvátenni, hogy ezek a szakemberek ne veszítsék el kedvüket a munkától, hogy ezután is a legnagyobb odaadással tudjanak dolgozni. Hiszen azok a kiállítások, melyeket külföldön rendeztek tanítványaik munkái­ból és amelyeket idehaza is rendeztek, mindenütt a legnagyobb elismeréssel találkoztak. Beszéltem például egy olyan tanítónővel, aki a makói iskolá­ban nagy eredményei működött, akinek a minister ur elődei és ő maga is hét-nyolc kitüntetést adtak, különféle rendkívüli sikereinek elismerése jeléül. Itt oly emberek vannak, akik mint a népiskolai tanítóság elit gárdája, igazán megérdemlik, hogy különös elbánásban részesüljenek. Ismételten felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy a gazdasági tanítókat és igazgatókat ért sérelmet méltóztassék magáévá tenni, méltóztassék a kérdést ugy rendezni, hogy legalább egy-két igazgató bekerüljön a VI. fizetési osztályba, s a külön státust, amely rájuk nézve kedvező volt és a mely előmenetelüket jobban biztosította, méltóz­tassék visszaállítani. Epen abból,^ hogy akár a népiskolai, akár gazdasági téren a tanítók javadal­mazásuk és előmenetelük tekintetében látják a jó­akaratot és haladásuk biztosítékát, én mindig a ta­nítás nagyobb intenzitását, nagyobb sikerét tudom megállapítani. Régi tapasztalat az, — amit Tisza István is hangoztatott Szabó Dezsőhöz irt nyilt levelében, — hogy az a tanár vagy tanitó, akinek Í *avadal m ázását, másképen kenyerét, a kormány »iztositja, határozottan bensőségesebb és eredmé­nyesebb munkát tud kifejteni. Meg egyszer bátor vagyok felhívni a minister ur figyelmét erre az anomáliára és felkérni őt a korrekcióra. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!! Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom