Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-551

'Â Nemzetgyűlés 551. ülése 1926. tgen. Akkor azután már kezdenek húzódozni, mert annak a fiúnak el kell mennie levente-gyakorlatra ; ha elkésik, vagy valamely oknál fodva véletlenül a gyárban kell maradnia és nem mehet el, akkor súlyosan megbüntetik. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket figyelembe kell venni. Sajnos, az Országos Testnevelési Tanács eze­ket a dolgokat nem veszi figyelembe. Én tehát ajánlom a minister ur figyelmébe, hogy az Orszá­gos Testnevelési Tanácsban teremtsen rendet, igyekezzék annak működését harmóniába hozni a társadalmi osztályok szükségleteivel. Történjék gondoskodás arra nézve, hogy a munkásság ifjai is sportolhassanak, azok is fejleszthessék a testü­ket és hódolhassanak annak a nemes versenynek, amely végeredményben mégis csak a magyar nép egészségessé tételét célozza. Másrészt pedig tessék utasítást kiadni vagy valnmiképen odahatni, hogy a Testnevelési Tanács a levente-mozgalmakkal kapcsolatban oly álláspontot foglaljon el, amely figyelembe veszi azokat a dolgokat, melyeket itt emiitettem. Főképen pedig arra tessék őket utasi­tani, hogy ott semmi körülmények között ne hir­dessenek oly eszméket, amelyek ellentétben van­nak az ifjúság lelkületével. Mert ha tovább folytatják ezt az ellenforra­dalmi szellemet, akkor ennek az lesz a következ­ménye, arra fognak bennünket az urak kény­szeriteni, hogy a fiuk testét átengedjük ugyan a levente-mozgalomnak, mert ha nem engedjük át, akkor jönnek a büntetések, esetleg a csendőr­szurony és egyéb dolog, de a lelkét majd mi fog­juk okkupálni és mi fogjuk kitanítani, hogy milyen érzéssel menjenek oda. Ha ez jobb lesz, akkor az urak vessenek magukra. (Halász Móric : Ez világos izgatás volna a törvény ellen !) Nem a törvény ellen. A törvény nem rendeli, hogy az én fiamat ott gyalázzák; a törvény nem rendeli, hogy ha az én fiam levente-oktatásra megy, akkor azt mondják neki : az apád haszontalan csirkefogó. EÍnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Malasits Gréza:, Nekem is van levente-köteles korban levő fiam. Én sem tűröm meg, hogy fiamon keresztül engem — és a pártomat — gyalázzanak, amely pártért 36 éve becsülettel küzdök. Tessék az ellenforradalmi szellemet levetni az Országos Testnevelési Tanácsban és a levente-mozgalomnál, akkor kevesebb kifogás fog elhangzani az intéz­mény ellen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.j Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Már annak idején, amikor a Házban szó volt a levente-tör­vényről, mi előre megmondottuk azokat az ered­ményeket, amelyek ennek a törvénynek végre­hajtásánál jelentkezni fognak. Ha megnézzük a törvény végrehajtásával megbízott úgynevezett le­vente oktatókat és megnézzük, hogy kik ezek az emberek, akkor a névsorból azt látjuk, hogy ezek olyanok, akiknek abszolúte semmi közük nincs sem a testi, sem az erkölcsi neveléshez, olyanok, akik őrmesterek, ezredesek, katonák s egyáltalán olyanok, (Lendvai István : Az őrmestereknek nincs közük az erkölcshöz ? Házi demokratikus felfogás!) akik nevének hallatára minden igazi pedagógust el fog a borzalom, hogy ezek kezére adják a fiatal­embereket. Hogy milyen a szelleme a levente-oktatásnak, arra nézve elég rámutatnom arra, amire már rá­mutatott előttem szóló Malaí-its képviselőtársam is. Fapuskával szabályszerű katonai lépéseket ta­nulnak, katonai gyakorlatokat végeznek. Tegnap, előtt az általános vitánál Szeder t. képviselőtár­sam fel is olvasta azt az esetet, amikor éles töl­téssel célbalövést tanultak a fiatal leventék, és céllövés közben az arra haladó polgári lakosságra évi május hó iá-én, pénteken. 255 egyáltalán ügyet sem vetve, súlyos szerencsétlen­séget is okoztak. Elvégre azoknak a fiatal leventéknek, akik az iskolát elhagyták, akik iskolán kivül vannak, soha életükben vadászterületük nem lesz, ahol a cél­lövést gyakorolniuk lehessen. Akkor pedig nem tudom, a levente oktatásnál mi célja van annak, hogy a céllövésre kiképezik őket. Azt hiszem, ha őszinték volnának azok, akik a leventézésről beszélnek, akkor inkább csak azt mondanák, amit nagyon őszintén és bátran — és ezt becsülni kell, becsülni is tudom — megmondott tegnapelőtt Zsi­linszky kápviselő ur. Azt mondotta : igenis, kimon­dom, hogy szerintünk a leventeoktatás pótolja azt, amit azelőtt a hadsereg kiképzése végzett. Kezemben van egy tudósítás egy levente-egye­sület alakulásáról, amely tudósítás szerint a levente­oktató azt mondta beszédében, hogy munkája fel­öleli a fegyverfogás elemeit. A levente-alakulásnál tehát a legfontosabbnak azt tartja ez az oktató, hogy azoknak az apró, fiatal gyerekeknek és fiatal­koruaknak, akik még a 21 ik esztendőt sem érték el, tehát azt az időt, amely azelőtt az általános véd­kötelezettség alsó korhatára volt, első dolguk a testnevelés ürügye és címe alatt a fegyverfogás elemeit megtanulni. (Lendvai István : No, és ? ! — Szabó Imre : Szabad kimenni, ha nem tetszik! — Zaj.j A levente-oktatásban az a szellem érvényesül, amely a félelmet kelti fel a gyerekben, az a szel­lem, amely pofozkodással akar fegyelmet tartani. Újból csak azt mondhatom, hogy ez a módszer minden igazi pedagógus réme, mert nem az ember és az ember közötti viszonyt akarja megteremteni, hanem az ur és a szolga közötti viszonyt akarja a gyerekbe beleoltani. Nem tehetek róla, nem bánom és nem bánjuk, ha megköveznek is bennünket, mégis őszintén és bátran meg kell mondanunk, hogy ebben a kérdésben mindent inkább látunk, csak testnevést nem. Akár­milyen áron is vállalnunk kell azt, hogy hangosan és erőteljesen tiltakozzunk itt, a Nemzetgyűlés házában az ellen a módszer ellen, mert mi a leg­keményebb kritikát is jogosnak tartjuk ebben a kérdésben. Nem tudom ki gondolja azt, hogy ebben a kérdésben talán büntetésekkel lehet eredmé­nyeket elérni, ugyanakkor amikor a legszegé­nyebb embereket kötelezik az eg3 r ensapka meg­vételére s ujabban már arról álmodoznak, hogy a leventéket kötelező egyenruhába bujtatják. (Malasits Gréza : Amelyhez a szövetet a Csehország­ban vették a magyar ipar nagyobb dicsőségre ! Nem háborodik fel ez ellen a hazafias lelkiisme­retük ? — Egy hang jobbfelől : Legalább örülnek neki a csehek ! — Lendvai István : És itten párt­fogolják ! A cseh fegyverek ellen nem kiabálnak soha ! — Malasits Gréza : Dehogy nem ! — Esztergályos János : Mi is vettünk fegyvert a ke­zünkbe a háború alatt ! — Malasits Gréza : Nem ment zsidó főorvoshoz egyikünk sem ! — Lenüvai István : En sem, legyen nyugodt ! — Malasits Géza ; Hát ki ment a zsidó főorvoshoz ha nem ön ? — Esztergályos János : Odaszaladt ! — Lendvai István : Nem szaladt senki ! Vakmerő és orcátlan szociál­demokrata hazugság ! — Nagy zaj.) Elnök : Lendvai képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! (Esztergályos János : Itt maradunk, de irunk a zsidó orvosnak levelet ? — Zaj.j Kérem a képviselő urakat méltóztassanak csendben ma­radni ! (Lendvai István : Nem lehet itt a hazaárulást szoknyába bujtatni ! — Malasits Gréza: Nem a maga gyerekeit dresszirozzák, hanem a mienket ! Jogunk van szólni erről ! — Nagy zaj.j Csendet kérek, képviselő urak ! Kéthly Anna: Semmi sem fog megakadályozni abban, hogy elmondjam, ami a meggyőződésem. Nem tudtuk, hogy a kötelező unformist hogyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom