Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-551
'Â Nemzetgyűlés 551. ülése 1926. tgen. Akkor azután már kezdenek húzódozni, mert annak a fiúnak el kell mennie levente-gyakorlatra ; ha elkésik, vagy valamely oknál fodva véletlenül a gyárban kell maradnia és nem mehet el, akkor súlyosan megbüntetik. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket figyelembe kell venni. Sajnos, az Országos Testnevelési Tanács ezeket a dolgokat nem veszi figyelembe. Én tehát ajánlom a minister ur figyelmébe, hogy az Országos Testnevelési Tanácsban teremtsen rendet, igyekezzék annak működését harmóniába hozni a társadalmi osztályok szükségleteivel. Történjék gondoskodás arra nézve, hogy a munkásság ifjai is sportolhassanak, azok is fejleszthessék a testüket és hódolhassanak annak a nemes versenynek, amely végeredményben mégis csak a magyar nép egészségessé tételét célozza. Másrészt pedig tessék utasítást kiadni vagy valnmiképen odahatni, hogy a Testnevelési Tanács a levente-mozgalmakkal kapcsolatban oly álláspontot foglaljon el, amely figyelembe veszi azokat a dolgokat, melyeket itt emiitettem. Főképen pedig arra tessék őket utasitani, hogy ott semmi körülmények között ne hirdessenek oly eszméket, amelyek ellentétben vannak az ifjúság lelkületével. Mert ha tovább folytatják ezt az ellenforradalmi szellemet, akkor ennek az lesz a következménye, arra fognak bennünket az urak kényszeriteni, hogy a fiuk testét átengedjük ugyan a levente-mozgalomnak, mert ha nem engedjük át, akkor jönnek a büntetések, esetleg a csendőrszurony és egyéb dolog, de a lelkét majd mi fogjuk okkupálni és mi fogjuk kitanítani, hogy milyen érzéssel menjenek oda. Ha ez jobb lesz, akkor az urak vessenek magukra. (Halász Móric : Ez világos izgatás volna a törvény ellen !) Nem a törvény ellen. A törvény nem rendeli, hogy az én fiamat ott gyalázzák; a törvény nem rendeli, hogy ha az én fiam levente-oktatásra megy, akkor azt mondják neki : az apád haszontalan csirkefogó. EÍnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Malasits Gréza:, Nekem is van levente-köteles korban levő fiam. Én sem tűröm meg, hogy fiamon keresztül engem — és a pártomat — gyalázzanak, amely pártért 36 éve becsülettel küzdök. Tessék az ellenforradalmi szellemet levetni az Országos Testnevelési Tanácsban és a levente-mozgalomnál, akkor kevesebb kifogás fog elhangzani az intézmény ellen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.j Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Már annak idején, amikor a Házban szó volt a levente-törvényről, mi előre megmondottuk azokat az eredményeket, amelyek ennek a törvénynek végrehajtásánál jelentkezni fognak. Ha megnézzük a törvény végrehajtásával megbízott úgynevezett levente oktatókat és megnézzük, hogy kik ezek az emberek, akkor a névsorból azt látjuk, hogy ezek olyanok, akiknek abszolúte semmi közük nincs sem a testi, sem az erkölcsi neveléshez, olyanok, akik őrmesterek, ezredesek, katonák s egyáltalán olyanok, (Lendvai István : Az őrmestereknek nincs közük az erkölcshöz ? Házi demokratikus felfogás!) akik nevének hallatára minden igazi pedagógust el fog a borzalom, hogy ezek kezére adják a fiatalembereket. Hogy milyen a szelleme a levente-oktatásnak, arra nézve elég rámutatnom arra, amire már rámutatott előttem szóló Malaí-its képviselőtársam is. Fapuskával szabályszerű katonai lépéseket tanulnak, katonai gyakorlatokat végeznek. Tegnap, előtt az általános vitánál Szeder t. képviselőtársam fel is olvasta azt az esetet, amikor éles töltéssel célbalövést tanultak a fiatal leventék, és céllövés közben az arra haladó polgári lakosságra évi május hó iá-én, pénteken. 255 egyáltalán ügyet sem vetve, súlyos szerencsétlenséget is okoztak. Elvégre azoknak a fiatal leventéknek, akik az iskolát elhagyták, akik iskolán kivül vannak, soha életükben vadászterületük nem lesz, ahol a céllövést gyakorolniuk lehessen. Akkor pedig nem tudom, a levente oktatásnál mi célja van annak, hogy a céllövésre kiképezik őket. Azt hiszem, ha őszinték volnának azok, akik a leventézésről beszélnek, akkor inkább csak azt mondanák, amit nagyon őszintén és bátran — és ezt becsülni kell, becsülni is tudom — megmondott tegnapelőtt Zsilinszky kápviselő ur. Azt mondotta : igenis, kimondom, hogy szerintünk a leventeoktatás pótolja azt, amit azelőtt a hadsereg kiképzése végzett. Kezemben van egy tudósítás egy levente-egyesület alakulásáról, amely tudósítás szerint a leventeoktató azt mondta beszédében, hogy munkája felöleli a fegyverfogás elemeit. A levente-alakulásnál tehát a legfontosabbnak azt tartja ez az oktató, hogy azoknak az apró, fiatal gyerekeknek és fiatalkoruaknak, akik még a 21 ik esztendőt sem érték el, tehát azt az időt, amely azelőtt az általános védkötelezettség alsó korhatára volt, első dolguk a testnevelés ürügye és címe alatt a fegyverfogás elemeit megtanulni. (Lendvai István : No, és ? ! — Szabó Imre : Szabad kimenni, ha nem tetszik! — Zaj.j A levente-oktatásban az a szellem érvényesül, amely a félelmet kelti fel a gyerekben, az a szellem, amely pofozkodással akar fegyelmet tartani. Újból csak azt mondhatom, hogy ez a módszer minden igazi pedagógus réme, mert nem az ember és az ember közötti viszonyt akarja megteremteni, hanem az ur és a szolga közötti viszonyt akarja a gyerekbe beleoltani. Nem tehetek róla, nem bánom és nem bánjuk, ha megköveznek is bennünket, mégis őszintén és bátran meg kell mondanunk, hogy ebben a kérdésben mindent inkább látunk, csak testnevést nem. Akármilyen áron is vállalnunk kell azt, hogy hangosan és erőteljesen tiltakozzunk itt, a Nemzetgyűlés házában az ellen a módszer ellen, mert mi a legkeményebb kritikát is jogosnak tartjuk ebben a kérdésben. Nem tudom ki gondolja azt, hogy ebben a kérdésben talán büntetésekkel lehet eredményeket elérni, ugyanakkor amikor a legszegényebb embereket kötelezik az eg3 r ensapka megvételére s ujabban már arról álmodoznak, hogy a leventéket kötelező egyenruhába bujtatják. (Malasits Gréza : Amelyhez a szövetet a Csehországban vették a magyar ipar nagyobb dicsőségre ! Nem háborodik fel ez ellen a hazafias lelkiismeretük ? — Egy hang jobbfelől : Legalább örülnek neki a csehek ! — Lendvai István : És itten pártfogolják ! A cseh fegyverek ellen nem kiabálnak soha ! — Malasits Gréza : Dehogy nem ! — Esztergályos János : Mi is vettünk fegyvert a kezünkbe a háború alatt ! — Malasits Gréza : Nem ment zsidó főorvoshoz egyikünk sem ! — Lenüvai István : En sem, legyen nyugodt ! — Malasits Géza ; Hát ki ment a zsidó főorvoshoz ha nem ön ? — Esztergályos János : Odaszaladt ! — Lendvai István : Nem szaladt senki ! Vakmerő és orcátlan szociáldemokrata hazugság ! — Nagy zaj.) Elnök : Lendvai képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! (Esztergályos János : Itt maradunk, de irunk a zsidó orvosnak levelet ? — Zaj.j Kérem a képviselő urakat méltóztassanak csendben maradni ! (Lendvai István : Nem lehet itt a hazaárulást szoknyába bujtatni ! — Malasits Gréza: Nem a maga gyerekeit dresszirozzák, hanem a mienket ! Jogunk van szólni erről ! — Nagy zaj.j Csendet kérek, képviselő urak ! Kéthly Anna: Semmi sem fog megakadályozni abban, hogy elmondjam, ami a meggyőződésem. Nem tudtuk, hogy a kötelező unformist hogyan
