Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-551

256 A nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó 14-én, pénteken. gondolják, ugy-e, hogy az állam fog-e erre pénzt kiutalni, vagy pedig ngy, hogy ezeket a szerencsétleneket, akik amúgy is mindenféle büntetéssel agyon vannak sújtva," még ennek az uniformisnak kötelezővé tételével is sújtani fogják f

? Fogcsikorgatással sportot csinálni nem lehet. Biztosítsanak szabadságot a sportolásnak, biztosítsanak minden téren, Jegelső sorban pedig ugy, hogy azt a rengeteg különféle kiadást, amit rárónak a munkássportolásra, a vigalmi adót, a diákjóléti hozzájárulásokat, a kurzus intézmények javára rendszeresített különféle hozzájárulásokat és járulékokat szüntessék meg, ezektől mentesítsék a mánkások sportolását s meg fogják látni : különb sportot csinálunk mi a magunk erejéből, a magunk jószántából, mint akármennyi törvénnyel tudnának is csinálni az urak. Az iskolák tornatermeinek, a sporttelepeknek rendelkezésre bocsátásával csinálunk mi a magunk számára olyan sportolást, amelylyel megfelelően ki tudjuk képezni, ki tudjuk fejleszteni a mi testvéreink testét. Itt nem volna szabad a porosz militarizmus rendszerének bevonulnia testnevelés ürügye alatt az országba, mert testnevelés alatt én az északi demokratikus népek sportját értem, azt a sportot, amely a különféle olimpiászokon mindig a legelső díjakat tudta elvinni a maga erejéből állami kényszer nélkül. Az a rendszer, ahogy most csináljak ezt az úgynevezett sportolást, nem csinál egyebet, mint felekezeti és nemzetiségi jelszavak alatt ékei ver az állampolgárok közé. Felekezeti és pártjelszavak alatt egymás ellen uszítani próbálja azokat a magyar állampolgárokat, akik még_ megmaradtak ebben a csonka Magyarországban es akiket ilyen módszerrel talán még elvesziteni akarnak azok akik a régit megtartani nem tudták. Nemcsak ennek az egész rendszernek pillanatnyi kihatásai ellen, nemcsak a büntetések ellen harcolunk mi. Nagy elvi kérdések vannak itt, amelyek eldöntésre várnak és csak azt kell kívánnunk, azt akarjuk, hogy ebben a kérdésben mindenki ős/intén mondja meg a maga véleményét. A tétel törlését kérem. (Helyeslés a szélsőbal oldalon./ Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző : Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Az Országos Testnevelési Tanács állandó illetményeire azt az összeget, amely itt 7722 pengőben van felvéve nem sokallom, mert hiszen látom, hogy az Országos Testnevelési Tanács mindössze egy igazgató, egy díjnok és egy kisegítő szolga alkalmazásával már meg is oldja azokat a feladatokat, amelyeket administrative megoldhatónak tart. Tudom azonban hogy nem ennyi az összeg, amely az Országos Testnevelési Tanács rendelkezésére áll, mert hiszen közvetve vagy közvetlenül ennél sokkal nagyobb összegek felett rendelkezik, és a ministerium felügyelete alatt, illetőleg a ministeriumnak tett javaslatai következményeképen sokkal nagyobb összegeket mozgósíthat a testnevelés céljaira Ezzel a kérdéssel kapcsolatban azonban nekem is van néhány megjegyzésem. Mindazt, amit képviselőtársaim eddig elmondottak a testneveléssel, különösen a Testnevelési Tanácsnak azzal a feladatkörével szemben, amely a leventeüggj'el kap csolatos, én is aláírom. Ha más okom nem volna, mint azok az okok, amelyeket képviselőtársaim felsoroltak, maga az az egy ok, hogy itt tulajdonképen sport cimén egész mást könyvelnek el és egész mást visznek a gyakorlati életben keresztül, hogy a testnevelési törvénynek azok a céljai, amelyeket annak idején magában a törvény indokolásában is megrögzítettek, a végrehajtás folytán egészen megváltoztak, a gyakorlati életben más a valóság, mint amit az iras jelent, már maga ez is elég ok lenne arra, hogy ezt a leventézést a magunk részéről a legélesebben kifogásoljuk. De ha feltételezzük azt, hogy a leventézéssel tényleg sportcélokat akarnak szolgálni, akkor is meg kell mondanom, hog}' a sportbéli munkálkodásoknak mindazok a megnyilvánulásai, amelyeket látok s úgyszólván naponta" figyelemmel kisérek, különösen amiket látok kint az erdőn, mezőn minden inkább, csak nem sport. Már a múlt költségvetés tárgyalásával kapcsolatban is elmondottam, hogy ezeket a fiatal gyermekeket, akik fizikailag egyáltalán nincsenek nagy, hosszú gyalogtúrákra és más ilyen fizikai nagyobb mozgásokra berendezkedve, kiviszik a főváros határába, például a budai erdőkbe, a budai hegyek közé és ahol még felnőtt katonákkal sem szokás tempózott meneteket gyakorolni, még ott is a tanárok vagy oktatók vezetése alatt tempózott menetekre kényszerítik őket. Tudjuk, hogy sportolás céljából az emberek százai, sőt ezrei járják Pest környékét, a budai hegyeket, es azok, akik csendre vágyakoznak, akik a természet szépségei iránt tele vannak a legszebb érzésekkel, megbotránkozással kénytelenek megállapítani, hogy egyetlen napjuk, amelyet erre a célra felhasznaihatnak, a vasárnapjuk sem lehet mentes különféle jelenetektől és azt kell tapasztalnunk, hogy ott, ahol minden jóérzésű ember csak tisztelettel áll meg és minta templomban, lelki érzéseinek is valahogy kielégülést akar keresni : ott megjelennek ezek a gyermekek oktatóik vezetése alait s a legerősebben kifogásolható, szóval nem is kifejezhető módon trombitálgatnak, hogy többet ne is említsek. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Engem, amikor ezt a trombitázást kifogásolom, a legtöbb esetben mosolygással szoktak leinteni. Ennek a trombitálgatásnaü súlyos következményei vannak a sportra nézve is. Az országnak nem minden területe az államé és a városoké, hanem magánkézben is vannak területek, és különösen azok a helyek, amelyeket a turisták, általában a sportemberek fel szeretnek keresni, leginkáb magánkézben vannak. Ezek a területek jó hosszú ideig, különösen amig a testnevelési törvény életbe nem lépett, úgyszólván kivétel nélkül szabadok voltak a turisták és sportemberek számára. Most azt látjuk, hogy épen a leventék magatartása miatt, ezek a területek mindinkab tiltott területekké válnak. Egyetlen egy tulajdonos sem hajlandó eltűrni — és szerintem indokolt ez a tilalom, amelyet sok esetben felállítanak — hogy az ő magántulajdonában levő területeken az emberek, akiknek legfeljebb csak annyi közük van ehhez, hogy a természet élvezete mindenkié és igy joggal mennek ki az erdőbe, mezőre sport céljából, odakint megrongálják az erdőrészeket, sőt annyira gondatlanok legyenek, hogy tüzeket okozzanak és a vadakat hajszolják. Tudom, hogy legutóbb, a húsvéti szünet alatt nem egy panasz érkezett a Turista-Szövetséghez. Valószínű, hogy ennek révén, ezek a p.maszok el fognak jutni az Országos Testnevelési Tanácshoz is s ezekben el fogj ik mondani, hogy kint az erdőkön trombitálgatnak, üvöltöznek, hajszolják a kisebb vadakat, zavarják az erdő csendjét, aminek következménye természetes az, hogy a magántulajdonban levő erdők birtokosai mindinkab több területet helyeznek tilalom alá. Ha más okunk nem volna, — ne is csodálkozzon rajta senki, —akkor ez is nagyon súlyos kifogás a leventezés ilyen formája ellen. Az Országos Testnevelési Tanácsnak — nem mondom, hogy be kellene avatkozni minden részletkérdésbe — gondolnia kellene arra, hogyha a levente-intézménynél messzebbmenő és az úgynevezett hivatalos