Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-551

A nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó lí-én, pénteken. 229 •{ügy van ! a szélsőbaloldalon ) Ezek a tanítóegye­sületek hivatalos tanítóegyesületek, amelyek léte­sítését törvény rendeli el. A tanítók nem a saját jókedvükből verődnek egyesületekbe, hanem a törvény rendeli el minden körzetben, járásban, respektive vármegyékben és országosan a tanító­egyesületek létesítését. Ezzel szemben a minister ur súlyos felelősséggel megfenyegette a magyar tanítóságot, a magyar tanítóegyesületeket. Kor­bácsot mutogatott feléjük, mert a magyar tanítóság jobb ellátást mer kérni. A kultuszministeri fenye­getés ugy szólt, hogy ha nem csillapodik a tanító­ság és tovább is mer jobb ellátást követelni, akkor elcsapja az állásukból azokat, akik ki merik nyitni a szájukat, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hal­latlan ! -— Rothenstein Mór : Később letagadta !) vagy pedig feloszlatja az egyesületeket. Kénytelen vagyok a kultuszminister urat ismételten figyelmez­tetni, hogy a központi igazgatás keretében nincs is felvéve semmiféle tétel a tanítóegyesületek fen­tartására, még sincs joga ilyen kijelentést tenni, mert a minister sem cselekedhetik a törvény ellen. A törvény pedig világosan előirja, hogy ezek a tanítóegyesületek fennálljanak, de azoknak törvényes alapszabályai a fizetésért, tehát az el­látási ügyekért való harcot szintén engedélyezik. A kultuszminiszter ur tehát túllépné az ő jogkörét és hatáskörét, ha a törvény által előirt egyesü­let feloszlatásának gondolatával foglalkoznék, és ennek jogait megnyirbálná. (Ugy van ! a szélső­baloldalon.) Nem hagyhatom azonban szó nélkül az igen t. minister urnák azt a fenyegetését sem, amelyik ezeknek a tanítóegyesületeknek tagjaira, a taní­tókra vonatkozik. Kérdem az igen t. kultusz­minister urat, a tanítóságnak már nincs joga ahhoz, hogy feljajduljon? Szabad-e még ebben az országban sírni, panaszkodni és jajgatni annak, akit megütnek ? Van-e még joga ebben az ország­ban egy tisztviselőnek ahoz, hogy ha őt méltat­lanul megalázás és sérelem éri, a panaszát előadja? Mi nem halottunk sehol egyetlenegy olyan panaszos hangot, amely a felelős kormánnyal szemben illet­len lett volna, (Vargha Gábor : A minister mondja!) nem hallottunk egyetlenegy hangot, amely túl­zásra ragadtatta volna magát, hanem látjuk a katholikus tanítóegyesületeknek tegnapelőtti meg­nyilatkozását, ahol a klérusnak, a római katholikus egyháznak fenhatósága alatt folytatják le ezeket a tanácskozásaikat, látunk gyönyörüszép meg­nyilatkozást, ahol feljajdul és felsir a maga pana­szaival a tanítóság, és látjuk a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségének meg­mozdulását. Itt van mindnyájunk kezében az a bizonyos memorandum, olvassuk el azokat az ártatlan sorokat. Nincs abban sehol olyan fenyegetés, hogy példának okáért a tanítóságot sztrájkra buzdítaná, de még ez szó hogy »sztrájk« a magyar tanítóság ajkát nem is hagyta el, mert tisztában van a magyar tanítóság azzal, hogy itt ő hiába sztrájkolna, tisztában van azzal, hogy ha eltűrték ennek az országnak kormányai azt, hogy ezer esztendőn keresztül kulturálatlanságban éljen ez a nemzet, akkor még kibírná ez az ország addig, amig a tanítók nem bírnák tovább és feladnék a sztrájkot. Nincs ebben az országban egyetlenegy tanitó sem, aki ilyesmire gondol, mert tudja, hogy ez az eszköz célhoz nem vezetne. Amidőn azonban a ma­gyar tanitóságnak nem is megbízottjaként, — mert engem erre fel nem szólított, —hanem mint kebelé­ből való egyén, itt a nemzetgyűlésen visszautasítom a kultuszminister urnák azt a hangját, amellyel a magyar tanítóság fölött a korbácsot megsuhog­tatta, egyszersmind arra is figyelmeztetem az igen t. kultuszminister urat, hogy a tanitóságnak tett Ígéreteit váltsa be, mert az igen t. kultuszminister ur megígérte a magyar tanitóságnak, hogy meg­nyitja számára a hetedik fizetési fokot. (Petri Pál : Megtörtént!) A megnyitás megtörtént, azonban az abban való arányos elhelyezés, amint az Ígéret szólt, nem történt meg. Figyelmeztetem az igen t. kultuszminister urat, hogy ha a tanítóságnak meg­ígérte azt, hogy a tanítókat ugyanazokba a fizetési fokozatokba osztja be, mint a tisztviselőket, akkor ezt váltsa is be. Az a játék azonban, hogy a tanítóság épugy belekerül a XI., X., IX. és VIII. fizetési fokozatba, mint a tisztviselők, és akkor a tanitóság számára egy egész külön státust szervez, egészen külön osztályokat állit fel, ame­lyeknek dotációja jóval kevesebb, mint azoké a tisztviselőké : szemfényvesztés, ezzel nem lehet a magyar oktatószemélyzetet megtéveszteni. A ma­gyar tanitóság nem fogja soha tudomásul venni, hogy ilyen módon akarják őket is ugyanolyan számmal, ugyanolyan nevű fizetési kategóriákba sorozni, a valóságban azonban ledegradálják. Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgynál maradni. Most nem a tanitók fizetési illetményeinek címénél vagyunk, hanem a köz­ponti igazgatás címénél. Méltóztassék ebben a keretben maradni felszólalásában. Drozdy Győző : A központi igazgatás keretébe tartoznak véleményem szerint azok a tételek is, amelyek nincsenek benne, annak ellenére, hogy benne kellene lenniök. Ilyen tétel véleményem szerint a tanitóegyesületek fentartása. Miután pedig én igenis a tanitóegyesületek fentartásához a központi igazgatás tételei között szeretnék látni egy rovatot és azt óhajtanám, hogy ilyen rovat benne legyen, ilyenformán foglalkoznom kell az tanitóegyesületek működésével is és foglalkoznom keli az egyesületek egyéneinek működésével, a tanitóság működésével, amellyel az igen t. kultusz­minister ur expozéjában olyan röviden bánt el. (Dénes István : Megfenyegette őket és el van in­tézve a kérdés !) A magyar tanítói kar, amikor ezekben az egyesületekben működik, csak a maga fájdalmát, a maga panaszát hozza napfényre és abban a mos­toha elbánásbaji^ amelyben ő részesül, összehason­latokat tesz a többi tisztviselőkkel. Elvégre figye­lembe kell vennie a kultuszkormányzatnak azt, hogy a magyar tanitó több iskolát végez, mint az a tisztviselő, aki érettségivel megy a hivatalnoki pályára, mert a tanitóképző ma már 5 esztendős, azonkívül a tanitó munkája nem olyan, mint a tisztv selő munkája. A tanitó nem aktákkal, nem élettelen darabokkal dolgozik, nem poros Írásokat intéz el és rak félre, hogy azok elintézésre ne kerül­jenek, hanem a tanitó lelkeket nevel, lelkeket formál, a jövő nemzedék van a kezére bizva. Épen azért a magyar tanítósággal ilyen mostoha módon beszélni s felette a korbácsot ilyenformán meg­suhogtatni nem lehet. (Barthos Andor : A közigaz­gatási tisztviselőkről sem lehet így beszélni !) A magyar tanitóság nem érdemli meg azt, hogy a kultuszminister ur, akinek a kvalitásait egyébként elismerjük, akiben látjuk azt a szeretetet, amely­lyel a kultusztárca iránt viseltetik, és akinek el­ismeréssel adózunk a törekvéseiért, amelyekkel napról-napra ujabb és ujabb intézményekkel próbál az általános közoktatásügyön segiteni, igy bánjon vele és igenis tiltakozásunkat kell Kifejez­nünk az ellen a hang ellen, anulyet itt a nemzet­gyűlésben hallottunk. (Ugy van! a baloldalon.) Tudjuk mi azt, hogy a kultuszminister urat bizonyos oldalról befolyásolni igyekeznek olyan irányban, hogy a magyar tanitóság dotációját ne emelje. Tudjuk mi azt, hogy erős befolyások érvé­nyesülnek aziránt, hogy a magyar tanítósággal szemben ne gyakorolják azt a megértést, amelyet a többi tisztviselővel szemben gyakorolnak, azon­M

Next

/
Oldalképek
Tartalom