Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

128 À nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. számára is előnyt biztosit a kivitel, a kereskedelem szempontjából, de a bevitel terén is. Most érkezett el az ideje annak, hogy ezek a kereskedelmi szerződések tető alá hozassanak és a kereskedelmi szerződések tető alá hozása érdekében, diplomáciánk, mint látjuk, a legnagyobb energiát fejti ki. Nem lehet a magyar diplomáciát mulasztással vádolni azért, hogy eddigelé ezek a szerződések nem köttettek meg, nem lehet a magyar diplomáciát mulasztással vádolni és kritizálni azért, hogy nagy nemzeti ideáljainkat egy pillanatra kikapcsolva, közvetlen cáljául a gazdasági rekonstrukció terére lépett, mert hiszen gazdasági rekonstrukció nélkül nemcsak a jövőt, de a jelent is elveszítettük volna. A szegénység és nyomor az, amely ezidőszerint is tizedeli az ország lakosságát, amely annyi öngyilkost kerget a halálba, s amely elsősorban változtatandó meg ebben az országban. Én tehát diplomáciánk feladatát, igy látván a dolgokat, két irányban tartom megkülönböztetendőnek. Először jön a gazdasági élet biztositása és a biztosított gazdasági élet után diplomáciánknak arra kell törekednie, hogy nemzeti ideáljainkat valósítsa meg. Lehetetlennek tartom Eckhardt Tibor azon állítását, hogy nekünk a Népszövetségtől és a szanálás politikájától távoltartva magunkat, az elszigetelés politikájába kellett volna belemennünk olyképen, hogy nem a nagyentente-hoz és nem a vezető hatalmakhoz kerestük volna a közeledést, hanem elszigetelve itt a kisentente-tal vettük volna fel a tárgyalást. Elfelejtette Eckhardt Tibor nemcsak azt, hogy a kisentente Magyarország ellen, Magyarország sakkbantartósára keletkezett, de elfelejti azt a számos határincidenst is, amely még néhány évvel ezelőtt nap-nap után adódott minden egyes kisentente-állam határán, amely határincidenseknek jellege és lényege nem volt egyéb, mint kötekedés abból a célból, hogy Magyarországgal szemben esetleges hadműveletre vagy ehhez hasonló súlyos helyzetre teremttessenek a magyar kormány által okot. Csak a magyar kormány higgadt mérsékletének, csak a bölcsesség politikájának köszönhető az, hogy ezek a provokálások nem vezettek nálunk olyan tényekre, amelyek alapján ők célt érhettek volna és tényleg beleköthettek volna az országunkba. Ma visszatekintve az eseményekre, nagy eredménynek kell látnunk azt, hogy Magyarország a maga csonkaságában tényleg a maga puszta létét tudta a mai napig átmenteni. Mert ne felejtsük el, hogy a kisentente-tal szemben a gyengébb fél Magyarország volt és hogy esetleges konfliktus esetén a veszteség számunkra előrelátható volt. Ne felejtsük el, hogy ilyen körülmények között, amikor katonailag a kisentent törekvéseit parirozni alig állott volna Magyarország barátainak módjában, egyedül a magyar diplomácia volt az, amely hivatva volt arra, hogy parirozza ezeket a támadásokat, és egyedül a magyar diplomáciának köszönhető, hogy minden megrázkódtatás és minden mélyebb zökkenés nélkül mentette át ezt a csonka országot ezen az egységes és létünket megsemmisíteni törő gyürün át a mai napra, amikor a diplomáciai helyzet változott, amikor az európai helyzet egészen más, mint a milyen volt néhány évvel ezelőtt, a mai napra, amikor lehetőségek adódtak a magyar diplomácia számára, amelyek lehetővé teszik azt, hogy orientációs politikát kövessünk, amely lehetőségek megadják a módot és alkalmat arra, hogy nemzeti ideáljaink érdekében is tegyünk lépéseket. Az előbb emiitett helyzet feltétlenül a szanálás politikájához kellett, hogy vezessen, inert egyedül a szanálás politikája volt az, mely lehetővé tette, hogy Magyarország gazdaságilag méltányolva a külföld által, annak hitele alapittassék meg, hogy belekapcsolódva a világ gazdasági életébe, helyreállítsuk az ország hitelét, ami ma minden közgazdasági életnek alapját képezi. A helyzet gazdasági tekintetben ma rendkivtíl szomorú. Ne felejtsük el azonban azt, hogyha a szanálási politika révén nem sikerült volna a korona stabilizálását elérni, akkor a gazdasági züilés lejtőjén beláthatatlan mélységbe zuhantunk volna. Ennek vette elejét mindenekelőtt a szanálás politikája, annak sikere tehát ezen tényre mutatva reá, kétségbevonhatatlanul igazolt. De ne felejtsük el azt, hogy épen a szanálás politikájának révén szilárdulván meg a korona árfolyama, mutatott az ország gazdaságilag a külföldnek egy olyan képet, amely a külföld bizalmát képes és alkalmas felkelteni Magyarország közgazdasága iránt. Ennek köszönhetjük azt, hogy ebben a súlyos gazdasági helyzetben, amelyben nemcsak Magyarország, de a világháború következtében az összes kulturáilamok jutottak, az ország hitele mégis napról-napra javul, az ország gazdasági érdekeltségeinek hiteligényei naprólnapra nagyobb és nagyobb mértékben elégíthetők ki. A szanálás politikái cL el lét politikája volt a kormány szempontjából, a szanálás politikájával a kormány lét alapjait rakta le Magyarországon, s annak ellenére, hogy a közgazdasági helyzetünk nem kielégitő, mégis azt, ami emberileg nyújtható volt ennek az országnak, ez a politika biztosította, s ez a politika biztosította a fejlődés alapjait. Ne felejtsük el, hogy Magyarország megcsonkítása következtében az a gyáripar, amely a régi nagy Magyarországon Budapestre koncentrálódott- piacát veszitette volt el s igy ennek az iparnak szükségképen válságba kellett kerülnie. Válságba kerülvén az ipar, szükségképen be kellett, hogy következzék a termelés redukciója, ebből kifolyólag pedig szükségképen kellett jönnie a nagy munkanélküliségnek. Igenis, csonka Magyarország termelésének, ipari termelésének is a jelenlegi trianoni keretekhez kell hozzáidomulnia, s ez az oka annak, hogy nincs reális politikai mód, nincs politikai bölcsesség amely lehetővé tenné ezidőszerint a munkanélküliség megszűnését. A munkanélküliség megszüntetésének egyedüli módja csak az lehet, ha az ott koncentrált iparnak, amely piacát elvesztve, dolgozni nem tud, ujabb piacokat teremtünk, ha Magyarország határai kiszélesednek, s ha az a terület, amelynek számára ez az ipar keletkezett volt, ismét rendelkezésére áll ennek az iparnak. Aki a munkanélküliséget máskép állitja be, az a nemzeti szerencsétlenségből akarhat a maga számára politikai tőkét kovácsolni, de tárgyilagosan erről a tényről semmiesetre sem beszél. Aki pedig erről más szempontból akar nyilatkozni, az tartsa kötelességének, hogy megjelölje az útját és módját annak, hogy ezen a munkanélküliségen, amely Trianon müve és következménye, miképen lehessen segíteni. Diplomáciánk gazdasági feladatairól ebben nyilatkoztam volt. Most szükségesnek tartom, hogy rátérjek arra, hogy diplomáciánk par excellence hivatásával foglalkozva megjelöljem azokat a lehetőségeket, amelyek Európa ujabb hatalmi csoportosulása révén a magyar diplomácia számára is adódtak volt. A világháború befejezése után a francia szuronyok diktáltak Európának ; a francia diplomácia akarata alátámasztva több millió francia katona fegyverével szuverén ur volt itt s azt tehetett, amit akart. A francia diplomácia hozta létre a kisentente-ot és a francia diplomácia a nagy szláv gondolat áltat vezéreltetve szolgáltatta ki Magyarországot az azt körülvevő kisentente ellenséges gyűrűjének, hogy katonailag annak nem tudva ellenállni egy kedvező