Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. 129 alkalom esetén a déli és északi szlávok egyesülését lehetővé téve, semmisítse meg hazánkat. A francia diplomácia azonban túllőt a célon, az események nem kedveztek neki. Egy teóriára épitette fel a maga céljait, amelyeket az élet megcáfolt, mert a mai viszonyok között, amikor az élet ujabb erői érvényesültek, és mikor Európában egy uj helyzet adódott, a francia diplomácia kénytelen a maga céljait, a maga felfogásait középeurópai politikája tekintetébea revideálni, mert látja azt, hogy azok a hatalmi exponensek, melyeket egy kedvező konjuktura felhasználásával saját hatalmi céljainak képviselőivé tett meg, mind mondva csinált tényezők, amelyek nem alkalmassak arra, hogy erősebb hatalmi célokat képviseljenek vagy valósitsanak meg KözépEurópában. Ha ma nézzük a kisentente-ot, azt látjuk, hogy annak egyes tagjai szintén realizálva az európai változást, orientációjukban is bizonyos változtatást létesítettek. Ha ma nézzük az európai helyzetet, azt látjuk, hogy a nagy szláv eszme, amelynek alapján Franciaország a kisentente-ot megteremtette volt, a cseh bázisa a francia diplomáciának, amelyet talán hidnak tekintett egy majdan talpraállandó Orosz birodalomhoz vezető szövetség számára, ez az eszme létalapjaiban ingott meg, és Cseh-Szlovákia ma, a német-orosz szerződés megkötése után megbízható bázisa középeurópai politikájában Franciaországnak semmiesetre sem lehet. (Ugy van! balfelöl.) Mert habár a német-orosz szerződést egyes pontjaiban nem ismeri a világ, egy azonban kétségtelen, az, hogy ez a szerződés létrejött, hogy ez a szerződés bizonyos megállapodást, megértést jelent Oroszország és a Német birodalom között. Márpedig |ha az Oroszország és Németország között való megállapodás általunk ismeretlen, de mindenesetre könynyen szupponálható célokra létre volt hozható, akkor Kelet-Európában egy olyan hatalmi tényező kezdi felemelni fejét, amely hatalmi tényezővel szemben Cseh-Szlovákia Franciaországnak nem lehet támasza, nem lehet megbízható bázisa. Nem lehet megbízható bázisa nemcsak belpolitikai oknál fogva, hanem azért sem, mert egy állam, amely arra sem képes, hogy erőszakos választások után összehozott parlamentjét összehívja, minthogy a nemzetellenes elemek igy is bizony oly erővel birnak ott, hogy a parlament működése kifelé nem kívánatos képet adna cseh szempontból, egy ilyen állam katonai szempontból sem képviselhet erőt, egy ilyen állam katonai értékét könnyű megállapítani ennek a ténynek az ismerete után. Ennek a ténynek ismerete után és azon tény alapján, hogy Németország és Oroszország megállapodásra, megértésre jutott, nyugodtan állapithatjuk meg azt, hogy Csecho-Sziovákia megszűnt mértékadó katonai tényezője lenni KözépEurópának. Cseho-Szlovákia tartson bár egy olyan nagy hadsereget készenlétben, mely számbelileg meghaladja a volt osztrák-magyar monarchia katonáinak létszámát, nem veheti fel a harcot és a küzdelmet.az egyesült német és orosz erővel. Ez a szerződés az, amely nemcsak az európai nagyhatalmak figyelmét keli hogy magára vonja, és kell hogy kényszerítse őket arra, hogy revidiálják eddigi politikájukat, de meg vagyok róla győződve, hogy ennek a szerződésnek súlyát, jelentőségét megérezve és megértve, a kisententeállamok is revidiálni lesznek kénytelenek politikájukat s revidiálva azt, egymásután fogják kivonni magukat a francia befolyás alól, azon francia befolyás alól, amely a nagy szláv eszme jegyében, tisztán Magyarország ellen hozta volt a kisentente-ot létre. Ezek a kisentente-államok maguk^ fogják meglátni azt, hogy az aktivitásra törekvő orosz hatalom egy ilyen katonai és szellemi alátámasztás révén, amelyet a németorosz szerződés jelent, olyan erőforrásokra tesz szert, amelyekkel igenis számolni kell, és amelyeknek konzekvenciáit előre ismerni és megállapítani nem lehet. Egy azonban bizonyos, az, hogy Oroszország elpusztitván intelligenciáját, most már útját és módját fogja tudni ejteni annak, hogy társadalmának ezen hiányzó rétegét, az intelligens középosztályt Németországban megszerezze, ahol feleslegbe állnak rendelkezésére a dolgozni akaró intelligens emberek, s bizonyos hogy a világ legjobb katonája, a német, most már módot és alkalmat fog találni arra, hogy Oroszország katonai reorganizációjában is résztvegyen, hogy tehát az ott meglevő erők kellőkép kihasználtassanak, megszerveztessenek. Kétségtelen, hogy nincs távol az az idő, amikor Oroszország ismét mint katonai hatalom jelenik meg a szintéren, kétségtelen, hogy így jelenve meg, a kisentente észre fogja venni, hogy az ő igazi komoly ellensége nem Magyarország, hanem az orosz birodalom. Meg vagTok győződve, róla, hogy a kisentente diplomatái máris tudatában vannak ennek, s meg vagyok győződve arról, hogy ez érzületükben, felfogásukban is kifejezésre jut, ugy hogy ma a mi diplomáciánk számára éppen a kisententeállamokkal szemben olyan lehetőségek adódtak, amelyek eddigelé nem voltak meg. S én remélem azt, hogy a mi diplomáciánk eddig tanúsított bölcsessége szerint ki fogja tudni használni ezeket a lehetőségeket az ország javára s hogy Magyarország azon izoláltságából, amelyben eddig volt, ki fog emelkedni, szövetségesekre fog szert tenni, melyekre támaszkodva közelebb fogunk tudni jutni ideáljainkhoz. Mert minden diplomáciának lényege a szövetségesek politikája. Az a nemzet, amely szövetségesek nélkül áll itt elszigetelve, az hatalmi szempontból számba nem vehető. Figyelemre méltó körülmény, hogy a világ legnagyobb hatalma, Anglia is a legnagyobb csapásnak, a legnagyobb veszélynek tekintette magára nézve mindig a diplomáciai izoláltságot. Ezen az alapon pedig egy orientációs politikát találhatunk a magyar nemzet, a magyar diplomácia számára. Egy ujabb hatalmi csoportosulás jött létre Európában, amely ma még nem rendelkezik katonai eszközökkel arra, hogy imperialista politikát folytathasson, amely azonban a maga hatalmának erejét előre hirdeti a világnak, és ezzel a hatalommal ma már mindenki számol. A^ diplomáciának épen az eseményekre való előkészülés a feladata és az ezekre való előkészülés kell hogy a magyar diplomáciának is elsősorban a hivatása legyen. A német-orosz szerződést magyar szempontból nem akarom bírálat tárgyává tenni. Nekünk nem hivatásunk, hogy a német vagy orosz birodalom diplomáciai törekvéseivel foglalkozzunk. Nekünk egyedüli célunk az lehet, hogy lojálisak legyünk minden állammal szemben, hogy hirdessük azt, hogy élni akarunk, hogy mi a saját feltámadásunkat keressük, hogy mi egy olyan keleti Locarnonak vagyunk a hivei, amely keleti Locarno számunkra a létet, a megélhetést biztosítani képes. Ennek a létnek, ennek a megélhetésnek egyedüli előfeltétele azonban a békének igazságos revíziója, nemcsak azért, hogy a jogtalanul, népszavazás nélkül, hatalmi szóval tőlünk elszakított magyar véreink a magyar hazához visszacsatoltassanak, hanem azért is, hogy gazdasági keret, amelybe a háborút vesztett Magyarország beleszorittatott, kellőképen kitágittassék és olyan gazdasági keret álljon ennek a szerencsétlen országnak rendelkezésére, amely itt Í8'