Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

122 A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. politikai, akár kereskedelmi, pénzügyi vagy belügyi szempontból, hol hallottunk itt akár egy átfogó, akár pedig részletekben menő programmot, amely megmondta volna, hogy: én ennek az országnak helyzetét ekként és ekként képzelem el! Mert méttóztassanak elhinni, nincs rosszabb politika, mint a balanszirozás politikája, nincs rosszabb politikai irány, mint a politikai iránytalanság, nincs rosszabb politika, mint amely nem mondja meg azt. hogy ezen az utón akarok haladni előre, mehet jobbra, mehet balra, csak irányba menjen. Nincs olyan politika, amelytől azok az állampolgárok, akik mint valami reménycsillagnak a feltűnését, ugy várják azt, hogy a kormány részéről, vagy bármely részről, segitő kéz nyúljon a hónuk alá lehetetlen nyomorúságukban, irányítást kapjanak, hogy lássák, hogy itt valaki törődik velük, hogy itt vannak koncepciók. Méltóztassanak megbocsátani, én se politikai, se gazdasági, se belpolitikai, sem külpolitikai koncepciót ebben az országban nem láttam és nem hallottam. Itt nincs egyéb, mint állandóan a ballanszirozás és az irány talanság politikája. Amikor az ember azt kérdezi, vájjon miért van ez a mérhetetlen politikai irány talanság, akkor azt a választ kapja, hogy ballanszirozni kell, fenn kell tartani az egyesúlyt a szélsőjobb és a szélsőbal között. Amikor az ember azt kérdezi, mi az oka annak, hogy bizonyos intézkedések meg nem történnek, azt hallja a kormánypárti képviselők szájából, hogy: erre nincs erőnk. Hát, t. Nemzetgyűlés, vagy van egy kormánynak ereje, akkor megteszi azt, akkor halad abban az irányban, amelyben neki a lelke, a politikai meggondolása és a gazdasági mérlegelése szerint mennie keli, vagy pedig nincs ehhez ereje s abban az esetben elmegy, mert egy országra nézve a tespedés, a határozatlanság, a megrothadás politikájánál rosszabb politika nincs. Véleményem szerint Magyarországon Trianon óta ma éljük a legválságosabb korszakot. A frankügyben végre kifakadt a kormány tehetetlensége; a frankügyben kifakadt mindaz a geny, amelyet a sok esztendőn keresztül tartó kormányzati politika ebben az országban felhalmozott; a frankügyben kiderült, hogy itt a külügyministerium zsákszámra és ládaszámra állított ki kuririgazolványokat olyan emberek részére, akiknek kuririgazolványokhoz joguk nem volt; kiderült a Mészáros vallomásából — és ezt egyes képviselőtársaim vallomásaiból is tudjuk, — hogy Mészáros ládaszámra mutatott kuririgazolványokat; kiderült, hogy ebben az országban ahelyett, hogy a belpolitikát irányitaná a külpolitika, a belpolitika irányítja a külpolitikát, és kiderült, hogy az ország külpolitikájában nincsen olyan kemény kéz, amely határozott irányt szabna az ország gazdasági perspek ti vajának, az ország belső politikájának; kiderült az, hogy itt ahelyett, hogy a mostani óriási európai kataklizmában ki akarnánk használni Magyarország gyönyörű helyzeti energiáját — amely azért van meg, mert ugy a Duna, mint pedig országunk kitűnő fekvésénél fogva versengenek értünk a nagy nyugateurópai hatalmak, hogy velünk politikát csinálhassanak, —- e helyett nem látunk mást, mint politikai iránytüváltozásokat, tanácstalanságokat. Azt is halljuk, hogy Bánffy Miklós gróf Erdélybe megy és három nap alatt kap erdélyi állampolgárságot. Ez is aláhúzandó ! Hát vagy tudta Trianon alkalmával Bánffy Miklós külügyminister, hogy ő román állampolgár akar lenni és akkor nem lett volna szabad magyar külügyministernek lennie. Mit méltóztatnának ahhoz szólani, ha most Benes magyar állampolgár akarna lenni 1 (Derültség jobbfelől. — Szijj Bálint : Örülnénk, mert a cseheknek eggyel kevesebb okosabb emberük volna !) Ez elképzelhetetlen, ilyen csak Magyarországon történhetik. (Héjj Imre: Ez egy kis különbség !) Nincs különbség, mert a volt magyar külügy minister román állampolgárságot kért ! Ha gróf Bánffy Miklós nem lett volna magyar külügyminister, hanem bármilyen más pozicióban lett volna, senkinek sem lett volna semmi kifogása sem erkölcsi, sem politikai szempontból az ellen, hogy ő Erdélybe megy román állampolgárnak. Vannak nélkülözhető emberek. Bármi legyen a politikai hivatása Bánffy Miklósnak Erdélyben ... (Kováts-Nagy Sándor : Nincs semmi politikai hivatása!). Ha nincs is, egy volt magyar külügyminister ne menjen román állampolgárságot kérni, azért, mert a legnehezebb időkben ő volt Magyarország külügyministere és ne legyen beirva a magyar történelembe, hogy az, aki olyan időben, amikor Romániával szerződéseket kellett kötni, amikor békeszerződésekről volt szó, magyar külügyministerként tárgyalt, a magyar külügyek vezetője volt, ma román állampolgár- (Szeder Ferenc : A nagybirtok irányítja az ő hazafiságát ! A birtok ! A vagyon ! — Ellenmondások jobbfelől. — Peyer Károly : Kormányozható hazafiság ! — Rothenstein Mór : Mit szólnának hozzá, ha véletlenül zsidó volna 1 — Lendvai István : Áldásom adnám reá ! — Derültség. — Peyer Károly : Most is odaadhatja Bánffyra !) Bármi legyen ennek az oka, én gróf Bánffy Miklós magyarságát nem akarom kétségbe vonni és meg vagyok róla győződve, hogy gróf Bánffy Miklós nem megbeszélések nélkül, nem kizárólag a saját meggondolásából kifolyólag lett román állampolgár, de bármiként is történt, én helytelennek lartom nevelési szempontból, politikai szempontból, hogy egy volt magyar külügyminister ilyet tegyen. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Bocsánatot kérek, igy gróf Bethlen István is lehet holnap román állampolgár. Gróf Bethlen István is erdélyi származású ember és mit lehessen tudni 1 (Peyer Károly : Nem lehet még tudni, hogy mi lesz ? A grófok politikáját nehéz kiismerni ! — Szijj Bálint : Feláldozta a vagyonát ! Elvitték !) Ha az erdélyi politikusoknak két hazát adott a végzetük, melynek érteiméhen ők a politikai hatalom megszűnte után váloztathatják a hazájukat és más állampolgári esküt tesznek le, ez rossz politika, rossz útmutatás a szegény köznép részére, ha magas hivatalt viselő embereknél azt látja, hogy ők játszhatnak az esküjökkel, ha azt látja, hogy az az embei% aki tegnap még egy szélső nacionalista, keresztény irányzatú politikában mint külügyminister szerepelt, a következő napon, vagy a következő évben elmegy állampolgári hűségesküt letenni egy olyan országba, amely ellen ő a nacionalista Magyarország nevében külpolitikát csinált. Tessék megtanulni, hogy ami szabad a nagyoknak, kicsi is azt mondja, hogy az neki is szabad. Ha a kicsi látja a nagytól az erkölcstelenséget, ő is követi. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt ! Fábián Béla : A nagyoktól tanulnak a kicsinyek! Nem volt jó, nem volt helyes, hogy a kicsinyek láthatják, hogy egy volt magyar külügyminister hűségesküt tett a románoknak. T. Nemzetgyűlés ! Beszédidőm lejárt. Én mindazt, amit itt mondottam, csak egy mondattal akarom befejezni, azzal, amivel a beszédemet kezdettem, azzal, hogy a jó külpolitikának alapja a jó belügyi politika. Jó belügyi politika, rendezett ország, rendezett gazdasági viszonyok, egységes közvélemény nélkül jó külpolitika nincs.