Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

À nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. 123 Minthogy én nem látom, hogy a külügyminister ur az ő nagy tudását, nagy képzettségét és mindazt, amit a külföldön lát, arra használná fel, hogy ennek az országnak életében olyan belügyi politika inauguráltassék, amely az ország külpolitikai helyzetét erősiti, minthogy e miatt a külügyi kormány iránt bizalommal nem viseltetem, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ! Csik József jegyző: Strausz István! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Csik József jegyző : Kiss Menyhért! Kiss Menyhért : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ezelőtt hét esztendővel végződött a világháború és hét esztendő óta, amióta az utolsó puskaropogás elhallatszott, itt van ez a szerencsétlen, szegény Magyarország egyetlen komoly politikái vagy fegyveres szövetséges nélkül. Én azt kérdezem az igen t. külügyminister úrtól, aki egészben ugyan nem, csak részien felelős a mulasztásokért : az eddigi kormányok és különösen Bethlen István gróf ministerelnök ur, aki már öt esztendeje kormányozza ezt az országot, hogyan tudja a magyar közvéleményt megnyugtatni afelől, hogy — Jbár a világháború lezajlása óta számtalan esztendő elmúlt, s Locarnóban, Parisban, Olaszország különböző városaiban tárgyaiésokat tartottak, szerződéseket kötöttek, hatalmas csoportosulások támadtak —, az egész európai külpolitikát ugy irányították, hogy a magyar nép és a magyar kérdés szóba nem jött és Magyarország sokkal izoláltabb állapotban van hét évvel a világháború után, mint ahogyan azelőtt volt ? Ezért a mulasztásért feltétlenül felel a magyar kormány. Fábián Béla előttem szólott képviselőtársamnak beszédéből kicsendült az a felfogás, hogy akármilyen irányt lehet követni, jobboldalit, baloldalit, vagy középutast, de valamilyen iránytűnek kell lennie a külpolitikában és a kormányzatban, mert e nélkül olyan helyzet áll be, mint amilyen Magyarországon van, hogy a magyar külpolitikai élet az afrikai Szahara szárazságához, szomorúságához és meddőségéhez hasonlatos. Ha én azt keresem, hogy mik azok az okok, amelyek ide juttatták ezt a szerencsétlen országot, hogy ennek sem barátja, sem ellensége {Derültség.) és főleg nincs barátja, hogyan lehetne ebből a Szaharából, ebből a kétségbeesésből kiemelni, akkor meg kell állapitani, hogy ezért a céltalanságért, ezért a kusza bizonytalan helyzetért, ezért az őrlőmalom-politikáért a magyar kormányt bűnös felelőség terheli. És ha valahol, legalább a külpolitikában kellene érvényesülnie annak a felfogásnak, amely szerint dolee far niente-vel szemben, hogy ha valaki kevésbé jól csinál is valamit, de az többet lendit az ország jövőjén, mintha ölhetett kezekkel várja az eseményeket és semmiféle energiával nem igyekszik közbelépni. Itt van például Európa legnagyobb eseménye, az angol szénbányászok sztrájkja, amelyről r a magyarországi kormánypárti újságok vezércikkeiben már előre kimondták a halálos ítéletet, mondván, hogy nem tart tovább 24 óráig. íme, hány 24 óra telt már el és az angol általános sztrájk még mindig tart. Az angol ministerelnök már idegcsillapitó cseppeket kap, már utódjáról gondoskodik, már kivezényeltek egy herceget, aki tárgyalásokat folytat a mánkássággal. Most már más húrokat pengetnek a lapok, sőt ma Magyarország begyepesedett közvéleménye is máskép látja a helyzetet s nem mondja, hogy minden általános sztrájk már születése pillanatában halálra van Ítélve. Az angol sztrájk a munka és a tőke harca. Egy alkalommal a külügyi budget tárgyalása alkalmával utaltam arra a gondolatra, amelyet a bolsevizmus terjeszt nemcsak Európában, hanem Ázsiában és a többi világrészben is, amikor a munkást állítja szembe a tőkével. Épen ezért érdekes, hogy az angol munkásság, amely műveltség tekintetében az első helyen áll, amelynek szociális viszonyai kitűnőek —- hiszen minden második munkás házában zongorát lehet találni — s amelynek hazájában a legtökéletesebb törvények gondoskodnak gyermekei neveléséről, amelyben nemzeti érzés is van, az Oroszországból érkezett segélyeket csak azért nem fogadja el, hogy ezzel is dokumentálja, hogy a bolsevizmussal nem áll összeköttetésben és a bolsevizmustól önállóan akarja a maga nagy harcát, a munka harcát megharcolni. Ezt az angol példát azért emiitettem meg, mert — s ezt a t. túloldali képviselő urak bizonyára elfogulatlanul elismerik, —- az igen t. kormányelnök ur és pártja állandóan az angolokra szoktak hivatkozni. Hiszen az angolok segítették a kormányt a kölcsön megszerzésében, a jelzálogkölcsön dolgában, az angolok segítették a kormányt Genfben, szóval az egész magyar ügyet szivvellélekkel támogatják. Most pedig mi történt ezzel az egyoldalú politikával 1 Az, hogy az angol kormány valószínűen megbukik, más emberek kerülnek előtérbe s a következő kormánynak más lesz a felfogása, hiszen, mivel a munkásság buktatja meg, más felfogású lesz az uj kormány, mint a mostani konzervatív kormányzat, (iíogya János : Angliában a külpolitika iránya független a kormányzattól !) Az angol politikát kezdettől figyelemmel kisértem és meg lehet állapitani, hogy a külpolitika itt sem független attól, hogy milyen kormány van uralmon. Egészen más volt Macdonald politikája, mint Badwiné, — itt csak a hajóépítési parancsra utalok — egészen más Briand külpolitikája, mint elődjéé volt, (Héjj Imre : Ki volt az elődje ?) bár elismerem, hogy vannak nagy princípiumok, amelyek minden felfogású kormány szeme előtt lebegnek. Kézenfekvő dolog azonban, hogy Mussolini külpolitikája nem olyan, mint elődjéé volt vagy utódjáé lesz, hiszen minden politikai rendszernek megvan a maga speciális felfogása, sajátos iránya és amikor kormányvál" tozás van, igenis eltérések tapasztalhatók. A mi magyar kormányunk is állandóan hirdette, hogy az utódállamok kormányaival bizonyos szerződéseket kivan létesíteni, tekintettel arra, hogy ezekre óriási szükség van az országnak gazdasági szempontból. Bár a ministerelnök ur a legutóbb is bejelentette, hogy a szerbekkel ilyen szerződésről tárgyalt, ezek a tárgyalások még mindig nem hoztak eredményt. Eltekintve a szanálási törvénytől, amelyben a kormánynak segítségére voltak az utódállamok is, nem tudnak felmutatni egyetlenegy megállapodást sem, amelyből azt láttuk volna, hogy a magyar kormány valamilyen megegyezést tudott volna létesíteni az utódállamok kormányaival. Akár Romániát, akár Jugoszláviát nézem, semmiféle közeledés ezek felé az országok felé nem történt. Helyzetünk ma már rosszabb, mint régebben s ezt az erdélyi példával is igazolhatom. Az erdélyi magyarság ugyanis a maga irányítása tekintetében ma már semmit sem vár Magyarországtól. Azt a paktumot, amelyet az erdélyi magyarság az Avarescu-kormánnyal kötött, saját iniciativájára kötötte. Az erdélyi magyarság újságokban, beszédekben hangoztatja, hogy politikáját Erdélyben az anyaországtól teljesen függetlenül fogja csinálni, hiszen az anyaország semmiféle tekintetben nem jött az Erdélyben megtámadt magyarság segítségére. Annakidején az erdélyi magyarok birtokelvételével kap_