Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

 nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. 115 érintkezést keresni, igyekszik a szálakat szőni, amelyek később vastag kötelékké átalakulva jobban alkalmasak arra, hogy erősebb teherpróbának vetessenek alá. Ezt a tor-ekvést a maga módja szerint az igen t. honvédelmi minister ur is elősegítette, nevezetesen megjelent tőle egy igen szép diplomáciai munka. Amikor ugyanis a szénapanama kiderült és a minister ur védekezni kívánt, azt mondta : Kérem, az egész világon vannak panamák ; mindenütt, ahol szállitások vannak, előfordulnak panamák. Ha a minister ur azt emiitette volna, hogy a világháború kitörése előtt Ausztria-Magyarországban és főképen Oroszországban micsoda förtelmes panamák voltak, akkor azt mondottam volna, rendjén van a dolog, a minister ur ugy védekezik, ahogy tud. A minister ur azonban nem a volt cári Oroszország panamáira utalt, nem is azokra a panamákra, amelyek itt AusztriaMagyarországban történtek s amelyek rendesen ugy végződtek, hogy a szénaraktár a vizsgálat előtt meggyulladt és porig égett, nem erről beszélt a minister ur, hanem azt mondotta, hogy a panamák tengerében nem szabad elfelejteni, hogy még a jó békeidőben is előfordult, hogy katonatisztek megfeledkeztek magukról. Teljesen igaza van ebben a minister urnák. Tovább folytatja azután és magyarázza a dolgot, ezt mondván (olvassa) : »Pedig ha kissé körülnézünk, mindjárt látjuk, hogy a környező államokban sokkal nagyobb panamák fordultak elő, mint nálunk. Emlékezzünk csak a cseh szeszpanamára, amelyben cseh politikusok és ministerek szerepeltek, stb.« Csehország és Jugoszlávia összes panamái tehát napirendre kerültek s a minister ur oda állitotta azokat védekezésül : mit akartok tőlünk 1 Igaz, hogy szénapanama volt, de Cseh-Szlovákiában és Jugoszláviában ugyanilyen panamák vannak. Nem felejtette el természetesen a minister ur néhány államférfit is megnevezni. Ha az összhang a kormányban olyan nagy, mint amilyennek a kormányelnök ur állandóan hangoztatja, akkor ilyen külpolitikai kiruccanásnak mégsem lett volna szabad előfordulnia. Figyelemmel kéli lenni arra, hogy nem azok az államok szorultak ránk, hanem mai megszorult, megnyomoritott, megcsonkitott helyzetünkben mi vagyunk azokra ráutalva és ha tízszer igaz is az, amit a minister ur mondott, akkor is kell annyira diplomatának lennem, hogy visszanyelem, amit mondani akarok. Hivatkozott volna a minister ur arra, hogy Oroszországban milyen panamák voltak, hivatkozott volna arra, hogy a Fidzsi-szigeteken milyen panamák vannak, hivatkozott volna bármire, csak ne vágta volna fejbe a cseh-szlovák köztársaságot és Jugoszlávia egyes államférfiait, mert ha az igaz is, a diplomáciának és a magyar nemzet érdekeinek okából nem lett volna szabad elmondani. (Lendvai István : De ők mindig fejbevághatnak minket !) Nem akarok tovább ilyen külpolitikai és diplomáciai^ okoskodással foglalkozni, nem akarom t. képviselőtársaimat ebben tovább követni. Ez olyan valami, mint amikor a szegény emberek a kirakatok előtt állanak, amelyek dúsan meg vannak rakva és azt mondják : ha pénzünk volna, ezt meg azt vennék meg. Ha mi erősek volnánk, ezt meg azt tennők. Ezek a spekulációk mind csak arra. jók, hogy az idő elmúljon, de valójában gyakorlatilag igen kevés eredményt hoznak. Én tehát nem akarok tovább ilyen spekulációkkal foglalkozni ; egyet mindenesetre ajánlok az igen t. kormány figyelmébe : tessék erőteljesebb, demokratikus politikát csinálni itt benn az országban, mert amilyen mértékben itt benn érvényre jut a demokrácia, amilyen mértékben érvényesülni fognak idebenn a demokratikus erők, olyan mértékben lesz egységes ez a nemzet, olyan mértékben lesz több ereje és fog gyarapodni az a feszitő erő, amely alkalmas a trianoni határok szétfeszitésére ; minél jobban erősödik itt a demokrácia, minél nagyobb mértékben közeledünk a bennünket környező államok demokratikus elgondolásához, annál előbb lesz módunkban a bennünket környező államokkal barátságos utón megegyezéseket létesiteni. Egy oligarchikus, autokrata kormány soha sem tud demokratikus kormánnyal komoly és igazán szivből jövő, a közös gazdasági érdekeket respektáló megegyezéseket létesiteni. Még néhány szót kell mondanom annak kapcsán, hogy különösen Amerikát tettem a megfigyelésem tárgyává. Ausztria külügyi költségvetése 3.4 millió schilling, ezzel szemben a magyar külügyministerium költségei 8.5 millió pengőt tesznek ki, vagyis háromszor annyit, mint az osztrákoké. Sőt továbbmegyek. Mig 1915/16-ban tehát az osztrák-magyar monarchia idején a Ballplatzon a házi, az udvari és az állami levéltári tisztviselőkkel együtt, — beleértve a számtiszteket, Írnokokat stb. is — a létszám 231 főnyi volt, addig az 1926/27. évi költségvetés szerint a magyar külügyministerium központi igazgatásának létszáma 253, s van ezenkivül 14 tiszteletdíjas és 13 sajtóelőadó, összesen tehát 280 személy. Ma tehát 49 fővel nagyobb a személyzet Magyarországon, mint a régi osztrák-magyar monarchia idejében volt. Ha megnézzük a nagykövetek fizetését, akkor azt kell mondanom, hogy az amerikai osztrák követ szégyenletesen kevés fizetést kap a mi követünkhöz képest. Ugyanez a helyzet Londonban és más nagyobb államok fővárosában is, ahol nekünk követségünk van. Mi a követeket rendkívül jól megfizetjük, se tekintetben gavallérok vagyunk, ugy hogy ők joggal mondhatják : szegény az ország, melyet képviselek, de én legalább jól élek. Elvárható volna, hogy ezek az urak ezért a nagy fizetésért produkáljanak is valamit. Nem akarok most sem a londoni, sem a berlini követről beszélni — talán eljön az ideje ennek is — hanem, amennyiben az idő megengedi, csak pár szót kívánok mondani amerikai követünk szerepléséről. Magyarország washingtoni követe meglehetősen sok pénzbe kerül ; követünk szereplése — ha nem. tévedek — circa 36.000 dollárba kerül. Ennek a szegény országnak tehát épen elég pénzébe van a washingtoni követség fentartása. Elvárható volna, hogy ez a követség Magyarország hitele érdekében s egyáltalában Magyarország gazdasági érdekeinek propagálása érdekében nagyobb munkát fejtsen ki. Ezzel szemben mit látunk 1 A majdnem szegényesen fizetett osztrák diplomácia bámulatos eredményeket ér el. Itt van kezemben egy füzet, amelyet egy előkelő amerikai bankház adott ki. Ez a füzet az amerikai közönséggel ismerteti Ausztria gazdasági viszonyait, Ausztria regenerálását, főként pedig utal az osztrák vizierők kihasználására, amelyek lehetővé teszik Ausztriának azt, hogy Svájcba és Olaszországba, esetleg Jugoszláviába is elektromos áramot is szállitson. Ez a füzet tele van számokkal és mondhatom, bámulatos hatással lehet az amerikai közönségre. Figyelmesen elolvastam : olyan meggyőző hangon van irva, és Ausztriát olyan nagy apparátussal dicséri föl, hogy nem csodálkozom azon, hogy az amerikai kapitalizmus érdeklődik az osztrák vízművek iránt és törekszik arra, hogy részt kérjen magának azokból a kizsákmányolási lehetőségekből, amelyeket Ausztria nyújt. Ez a szegényes osztrák diplomácia Amerikában— Észak-Amerikában és Dél-Amerikában — és a világ bármely tájékán erőteljes propagandát tud kifejteni a megcsonkitott, megnyomoritott